A jázmin illata
Látogatók száma: 16
Ma csodálatos napra ébredtem. Hosszú, már - már őszies esőzések után, végre verőfényes és napsugaras reggelre virradt fel a nap, és madarak önfeledt énekétől zengett a kert, mert Ők is boldogok voltak velem együtt.
Ma csodálatos napra ébredtem. Hosszú, már-már őszies esőzések
után végre verőfényes és napsugaras reggelre virradt fel a nap, és
madarak önfeledt énekétől zengett a kert, mert Ők is boldogok voltak
velem együtt. Jó mélyeket lélegeztem a harsogóan tiszta levegőből,
és csodáltam a gyönyörűséget, ami körülvett ebben a fenséges természeti
harmóniában ...
A rózsák tele vannak virággal és szirmaikon, mint apró kicsi gyémántok,
úgy csillannak meg a reggeli harmat kristálytiszta cseppjei, ahogy
megcsillant rajtuk a napsugár, az édes simogató napsugár ... Boldogság
volt a lelkemben és a testemben egyaránt, mert valami végtelen nyugalom
és béke volt körülöttem, ahogy önfeledten nézelődtem ... A sziklakert is
pompázik, ahogy a virágzó kis növények elborítják; a rózsaszínű kis törpe
szegfű, a köveket párnaként beborító sárga színű varjúháj, vagy a halványlila
virágözönnel köszöntő kakukkfű, mely kiváló gyógy,- és fűszernövény ...,
és a kb. 15 cm magas madárhúr, melynek hamvas - szürkés, bársonyos
tapintású a levele, és csak úgy világít felette a millió kis csillag alakú,
vakítóan fehér virág ... ugyanakkor meg kell említenem a füge kaktuszt is,
melynek tenyérnyi húsos, kerek levelei vannak és körülbelül 6-8 cm - es
citromsárga tölcséres virágai, de Ő később virágzik, mert meleg igényesebb.
A világoskék és sötétlila törpe íriszek már elvirágoztak, Ők most pihennek.
Most jut eszembe, micsoda kalandba keveredtem az ősszel; a ház teraszánál
csináltam az új lépcsőt, már be volt minden zsaluzva, de volt egy kő, ami kiállt,
ezért arra gondoltam, hogy azt kiveszem a terasz széléből, mert nem lett
volna elég vastag a beton rajta. Ahogy kivettem a követ, volt egy kis
törmelék és föld, amit ki akartam még szedni, amikor megmozdult a föld!
Hát gondolhatod, ott volt benn a jó hűsben egy szép béka ... hát, gondban
voltam, mert alig tudtam hozzáférni, hogy ki vegyem a szűk helyről, de
sikerült és átvittem Őt a sziklakertbe, ott engedtem el ... A múltkor pedig
a szántóföld széléről hoztam be zsákokat, melyek jelezték a traktor
számára, hogy meddig kell szántani. Szedtem ki a zsákokat, hogy bele
rakom a kukába, amikor észrevettem, hogy a talicska alján egy picike
5 - 6 cm - es gyík van ... rögtön kézbe vettem és Őt is odavittem a szikla-
kertbe, ahol békességben élhet!
Közben, ahogy nézelődtem a kert távolabbi végében megakadt a szemem
az egyik kedvenc díszcserjémen, Ő pedig nem más, mint a jázminbokor.
Éppen virágzik és gyönyörű krémfehér virágai oda vonzották a tekintetemet ...
Mondanom sem kell, hogy ennek a látványnak nem bírtam ellenállni, oda
kellett mennem hozzá, gyengéden a kezembe vettem a gyönyörű virágokat
és magamba szívtam a finom bódító illatát ... és még, és újra még, ki tudja
hányszor. Mert nem tudtam vele betelni, olyan mámorító volt a pillanat ...
S ott, akkor Te jutottál az eszembe, a szépséged, a gyengédséged és
a finom illatod ... éreztem, ahogy gyengéden tartottalak a kezemben, és
gyönyörű voltál, és megrészegültem az illatodtól ... Tőled, mert akkor és ott
Te voltál számomra a jázmin ...
*
A cikket írta: Szita Zoltán
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér :-)
Nagyon szép:-) Kellemes, képszerű írásodnak köszönhetően magam előtt láttam a kertet, a szépséges növényeket...Köszönöm a képzeletbeli sétát a kertedben! :-)
Pussz,
Tündér :-)
Köszönöm a véleményedet, örülök hogy tetszett az írásom!
Szép napot, Zoltán
Nagyon szép írás!
Köszönöm,hogy olvashattam.
üdv:anita
a világgal, csak egyedül nem igazán van értelme, ha ezt
nincs akivel megossza az ember, a mindennapokban.
Úgy érzem, hogy igazi fájdalomban születnek a leszebb
versek, gondolatok! Köszönöm Neked hogy nálam jártál!
Üdv, Zoltán