újabb események régebbi események további események
20:50
Pinokkió új cikket töltött fel
20:36
Pinokkió módosította a cikkét
20:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:39
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:56
Pinokkió módosította a cikkét
21:06
Pinokkió új cikket töltött fel
09:11
SExolagonna regisztrált a weboldalra
20:43
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:54
Simon módosította a cikkét
17:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Pinokkió módosította a cikkét
11:39
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:39
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A megbocsátás története - a végkifejlet

2010. július 17. - Látogatók száma: 123

A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi erény és érték!

Miután Tibor belépett az ajtón meglátta Ilonát még mindig a telefon mellett ülni és magába révedni! Tudta hogy valami nincs rendben..........

- Ilona mi történt?- Ő ránézett és csak ennyi mondott: - Te hazug!- Tibor szeme tágra nyílt és ledöbbent! Ilona sarkon fordul fölment az emeletre és összepakolta az ő és gyerkőcük ruháit. Tibor fölrohant: - Most meg hova mész és miért?

Ilona nem válaszolt csak nézett rá üveges szemmel és pakolt tovább. Hívott egy taxit és miután bepakolt csak ennyit mondot: - Megyek felejteni és elgondolkodni a jövőn!
A taxi ajtó bezáródott és imádott felesége és gyermek el suhant! Tibor csak döbbenten és tehetelenül nézte, ahogy távolodik felesége és gyermeke!

Vissza ment a házba és szinte érezte, hogy csak egyetlen ember lehetett képes erre Katalin, hogy elmondja a töténteket, persze azt is tudta, hogy nem a jó szándék vezérelte!
Nem tudta mi lesz csak cikáztak fejébe a gondolatok a napok teltek és felesége nem jelentkezett, ő sem ment be dolgozni!

A nő fájdalmába nem tudott mit kezdeni magával és teljesen belerokkant! Ilona elment a rokonaihoz nem mondott semmi csak ült a karosszékben és folytak a könnyei gyermekére nézve azon gondolkodott hogy most mitévő legyen........, hogy megbocsájtson vagy nem?

Egyenlőre Katalin győzött, hiszen elválasztotta őket! Ők azonban annyira szerették egymást, hogy a külön élés megviselte őket nagyon! De vajon Ilona, ha visszatér is tud-e bízni újra Tiborban?

A napok teltek, múltak és ő hiába hívta a nejét mobilján nem vette fel- de nem volt mit tenni - kivárt, de neje nem jelentkezett!

Tibor egy nap autó csikorgásra ébredt, gyorsan az ablakhoz rohant és meglepetésében szóhoz sem jutott a felesége és gyermeke volt odakint a kocsifelhajtón!
Lerohant a lépcsőkön és kinyitotta az ajtót, csak álltak némán az ajtóban és néztek egymás szemébe, méllyen és sokatmondóan ! Tibor oda rohant és hirtelen indíttatásból fölkapta Ilonát bár nem tudta mire számíthat válaszreakcióként! De a nő viszonozta az ölelést, ezután piciny gyermekét is megölelte, akit alig várt, hogy újra vele legyen!
Ilona csak ennyit mondott: - Örökkön- örökké! De soha ne bánts kérlek!
Tibor szemei megteltek könnyel és hálát adott az Úrnak, hogy vissza adta a szerelmét és kisfiát így a család újra egyesülhetett! Már tudta, hogy az életben többé nem tesz olyat, amivel megbánthatná kedvesét és kockára tehetné újra a családját!
Ilona szemébe nézett és egy-Köszönöm.-kimondása mellett elégedetten bólintott!

Természetesen a bajkeverő Katalin többet feléjük sem nézett és később elköltözött a környékről is! Hiába volt ármánykodás ezúttal is az igaz szerelem győzött!

A cikket írta: Orsolya

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 12. 17:57

megtekintés Válasz erre: viki555 - 2010. augusztus 8. 18:02

remek írás,tetszett.

Szia Viki! Köszönöm! üdv Orsolya
2010. augusztus 8. 18:02
remek írás,tetszett.
2010. augusztus 1. 12:02
Kösz lányok a kedves hsz-ket! üdv Orsolya
2010. július 31. 13:06
KEDVES orsika!!!!!!!! Nagyon tetszik írásod!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
2010. július 20. 18:06
helyes!
örültem, hogy ez lett a vége!
tetszett, kedves Orsolya

:)
2010. július 18. 09:33
Kedves István és Pinokkió! Próbálkozok, hiszen az ember egész életében tanul....! Köszi a biztatást mind a kettőtöknek! üdv Orsolya
2010. július 17. 23:46
Nagyon szép történet,tisztelettel:István
2010. július 17. 21:46
Azért van fejlődés..., ha nem is az első részhez képest -mert ott magasabbra lett rakva a léc-, de a többi írásodhoz képest javulást érzékelek. Csak gyakorolj! És akár ezt a két utolsót is javítgasd, írogass át rossz, nem annyira gördülékeny mondatokat bennük! Hajrá Orsolya!!!
2010. július 17. 20:54
Köszi Gaboca! Próbálok fejlődni kicsit és ehhez sokat olvasok! Az ember mindig tanul valamit.......! üdv Orsolya
2010. július 17. 20:02
Nagy erény a megbocsájtás.
Mi is megbocsájtjuk Neked, hogy az első rész stílusa, szófordulata teljesen más, mint a másik kettőé.
Mintha nem is ugyanaz írta/átírta volna.
2010. július 17. 14:57
Kedves Monik! Nem ez volt a vége! Így végződött a történet! üdv Orsolya
2010. július 17. 14:55
lesz még?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: