A megbocsátás története - a végkifejlet
2010. július 17. - Látogatók száma: 123
A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi erény és érték!
Miután Tibor belépett az ajtón meglátta Ilonát még mindig a telefon mellett ülni és magába révedni! Tudta hogy valami nincs rendben..........
- Ilona mi történt?- Ő ránézett és csak ennyi mondott: - Te hazug!- Tibor szeme tágra nyílt és ledöbbent! Ilona sarkon fordul fölment az emeletre és összepakolta az ő és gyerkőcük ruháit. Tibor fölrohant: - Most meg hova mész és miért?
Ilona nem válaszolt csak nézett rá üveges szemmel és pakolt tovább. Hívott egy taxit és miután bepakolt csak ennyit mondot: - Megyek felejteni és elgondolkodni a jövőn!
A taxi ajtó bezáródott és imádott felesége és gyermek el suhant! Tibor csak döbbenten és tehetelenül nézte, ahogy távolodik felesége és gyermeke!
Vissza ment a házba és szinte érezte, hogy csak egyetlen ember lehetett képes erre Katalin, hogy elmondja a töténteket, persze azt is tudta, hogy nem a jó szándék vezérelte!
Nem tudta mi lesz csak cikáztak fejébe a gondolatok a napok teltek és felesége nem jelentkezett, ő sem ment be dolgozni!
A nő fájdalmába nem tudott mit kezdeni magával és teljesen belerokkant! Ilona elment a rokonaihoz nem mondott semmi csak ült a karosszékben és folytak a könnyei gyermekére nézve azon gondolkodott hogy most mitévő legyen........, hogy megbocsájtson vagy nem?
Egyenlőre Katalin győzött, hiszen elválasztotta őket! Ők azonban annyira szerették egymást, hogy a külön élés megviselte őket nagyon! De vajon Ilona, ha visszatér is tud-e bízni újra Tiborban?
A napok teltek, múltak és ő hiába hívta a nejét mobilján nem vette fel- de nem volt mit tenni - kivárt, de neje nem jelentkezett!
Tibor egy nap autó csikorgásra ébredt, gyorsan az ablakhoz rohant és meglepetésében szóhoz sem jutott a felesége és gyermeke volt odakint a kocsifelhajtón!
Lerohant a lépcsőkön és kinyitotta az ajtót, csak álltak némán az ajtóban és néztek egymás szemébe, méllyen és sokatmondóan ! Tibor oda rohant és hirtelen indíttatásból fölkapta Ilonát bár nem tudta mire számíthat válaszreakcióként! De a nő viszonozta az ölelést, ezután piciny gyermekét is megölelte, akit alig várt, hogy újra vele legyen!
Ilona csak ennyit mondott: - Örökkön- örökké! De soha ne bánts kérlek!
Tibor szemei megteltek könnyel és hálát adott az Úrnak, hogy vissza adta a szerelmét és kisfiát így a család újra egyesülhetett! Már tudta, hogy az életben többé nem tesz olyat, amivel megbánthatná kedvesét és kockára tehetné újra a családját!
Ilona szemébe nézett és egy-Köszönöm.-kimondása mellett elégedetten bólintott!
Természetesen a bajkeverő Katalin többet feléjük sem nézett és később elköltözött a környékről is! Hiába volt ármánykodás ezúttal is az igaz szerelem győzött!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
remek írás,tetszett.
örültem, hogy ez lett a vége!
tetszett, kedves Orsolya
:)
Mi is megbocsájtjuk Neked, hogy az első rész stílusa, szófordulata teljesen más, mint a másik kettőé.
Mintha nem is ugyanaz írta/átírta volna.