A tinédzser szerelem tart-e örökké?
Látogatók száma: 79
Egy csaj, aki éli a hétköznapi tinédzserek nem feltétlenül hétköznapi életét, több mint másfél éve találkoztam életem szerelmével mindent megad, amit egy nő kívánhat magának kitartó, hűséges, kedves, aranyos meg minden, ami kell legalább is azt hittem...
2008.10.08.-án történt a találkozás 9 hónapig mind a ketten a felhők közt éreztük magunkat madarat lehetett volna velünk fogatni, ám nyár elején kiderült az én bűnöm, hogy megcsaltam én akkor még egy barátot sem szereztem magamnak és kíváncsi voltam más, hogy csókol és ennyi!!Persze Ő ezt nem értette meg, de ez érthető is és tudtam hogy megbántottam! Azután elhagyott, azt hittem, hogy öngyilkos leszek minden eltudtam vele képzelni, de nélküle semmit és ő még belém is rúgott direkt azért, hogy idegesítsen összejött az unokatesómmal!
Aztán eljött a nyár nehezen de túl léptem vagy próbáltam hetente cseréltem a pasikat leszartam, hogy ki mennyire használ tárgyként és csak a munkába temettem magam!
Erre Ő is oda jött dolgozni, ahol én voltam és én tudtam, hogy újra van esélyem mert 2-2,5hónap után megint elkezdtünk járni megbocsátott!!!!....nagyon boldog voltam és megint minden jó volt 2009.12.11-én megkérte a kezem és én igent mondtam már a menyasszonyaként nyeregben éreztem magam, de kár volt szilveszter után megint romba dőlt minden miattam gyerekes voltam és nem voltam hajlandó változtatni és változni sem!
Az alkoholhoz fordultam minden hétvégén ittam suli mellett és leszartam mindenki véleményét a 7 napból 6-ot dolgoztam kimerültem!!!!Az akkori barátom teljesen belém szeretett és nagyon aranyos volt!De én a NAGY Ő miatt nem tudtam szeretni
:)2010 FEBRUÁR 2 megint együtt és akkor tudtam, hogy sose lesz vége a vele való harcnak és lehet nem is akartam minden pillanatot élveztem ha a közelembe volt!!!Még amikor nem jártunk akkor is!!!!!Aznap kórházba kerültem nem tudni mi volt a baj a melóban elájultam és elvitt a mentő 2 hét után kulcsom volt a lakásához Ő éjszaka ment dolgozni én délután, ha ő ment én készítettem neki kaját, ha én akkor Ő nekem!!
Amikor a névnapja volt nem tudtam itt lenni, de volt buli és a haverok a volt barátnője fent volt és ittak
másnap a csaj ott feküdt(Joci)a párom mellett és nem tudtam mi történt!!Ő kijött és csak annyit mondott csók volt, semmi több és elhittem, elfogadtam és megbocsátottam, mert tudom jól én is megtettem!!
1 hónapra rá kiderült, hogy terhes vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor is még jó volt minden mikor megbeszéltük megtartjuk és felneveljük csak közben megint "SZAKÍTOTT" VELEM" de csak úgy, hogy a barátnőmmel összejött de közben velem minden nap megcsalta a baba meg ott volt a pociban
A csajt jól kiosztottam elvileg vége mindennek és már megint minden ok csak.....
......Félek MIKOR KEZDŐDNEK EL ÚJRA A VESZEKEDÉSEK ÉS HOGY MEGTARTSAM- E A BABÁT, MERT MÉG VAN EGY KIS IDŐM ELVETETNI
Én meg szeretném tartani, hiszen tudom, hogy szerelem gyerek lenne és hogy akartuk!!!!
Szóval nem tudom meddig harcolunk még...........
bambino666
Hozzászólások
időrendi sorrend
szeretettel: Ági
U.I.: Lányom minden kapcsolata szakítással végződött, 35 évesen egyedül él.
örökös harc volt köztük. Hála istennek, nincs gyermek, aki megszenvedné...
Ha okosan és kicsit is felnőtt módjára megbeszélitek,....és úgy is viselkedtek, nem lesz mitől félned.
De gondolom vannak szüleid, akiktől tudsz használható tanácsot kérni.
Köszönöm szépen a tanácsokat hát igen nagyon nehéz döntés és Nárcisz pont ez a félelmem hogy egyedül ott maradok a csöpséggel!!!!
MAYA21Tudom hogy sokminden várna rám de így is fog csak abban igazad van hogy nem mindedj hogy jó vagy rosz dolgok várnak rám!!!
Köszönöm
De gondolom vannak szüleid, akiktől tudsz használható tanácsot kérni.
MAYA21Tudom hogy sokminden várna rám de így is fog csak abban igazad van hogy nem mindedj hogy jó vagy rosz dolgok várnak rám!!!
Köszönöm
Azt írod akartátok a babát...vagyis terveztétek? Mert nekem nem úgy jött le...jajj te lány, még annyira fiatal vagy , még annyi minden várna rád!! A férjemet én is 17 évesen ismertem meg, de valahogy akkoriban sokkal felelőségteljesebben viselkedtünk, talán szigorúbb nevelést kaptunk...nem tudom....
Kívánom hogy jól alakuljon az életed és megtaláld az igazi szerelmet...és nem mellékesen sok kitartást és erőt a babavállaláshoz, ha így döntesz...Mindenképp beszélj a barátoddal, szüleiddel...magadban is rendet kell tenni, egy ilyen döntés egy életre szólhat...
Gondolom azt nem kell ecsetelni, hogy egy gyermek vállalása mekkora felelősség, és --ha úgy adódik--, egyedül nevelni mennyire nehéz.
És hogy egy gyermeknek mekkora szüksége van mindkét szülőjére, valamint harmonikus családi légkörre.
Örökös félelemben élve "valamitől" viszont nem lehet közös jövőt tervezni.
Miért kell ez az oda - vissza harc ??
Okos döntést és sikeres szép életet kívánok.