Csak várni és várni...

Látogatók száma: 47

Egy hosszú várakozás rövid vége...

Akkoriban egy szórakozó helyen ismertem meg. Furcsa ember, tele túlcsorduló érzelemmel, szeretethiánnyal. Ezt fojtotta alkoholba és ha ivott csúnyán beszélt, kiabált. Nagy darab ember, úgy háromszor felért velem, de rám mindig hallgatott, mindig el tudtam csitítani.
Tudtam, hogy szeret engem, én is szerettem a magam módján, de életvitele nem fért bele az én gyerekeket nevelő életembe.
Teltek a hónapok, mindig jött hozzám, beszélgettünk, de nem történt más. Mire kezdtem megszeretni, úgy igazán, mélyebbről, összehozták őt egy lánnyal. Hamar teherbe is esett, így együtt maradtak.

Bár vérzett a szívem, de természetesen félre álltam, annak ellenére, hogy Imre folyamatosan udvarolgatott. Hárítottam, hiszen immár családja volt.
Többször szakítottak, de mindig visszament Irén.

5 év elteltével úgy tűnt végleges ez a szakítás. Irén munkahelyet szerzett, elköltözött a kicsivel. Természetesen Imre mindent megadott nekik, vigyázott a gyerekre is, amikor csak kellett. Közben eszébe jutottam megint.
Úgy éreztem, eljött a pillanat, amikor lelkiismeret furdalás nélkül beteljesedhetnek vágyaink és megadtam magam. Nagyon jó volt vele.

Aztán egy este közölte, ennyi volt. Visszafogadja Irént. Elmondta érveit, amit nem tudtam ugyan elfogadni, mégis egyre jobban szerettem, ott és akkor, miközben eldöntöttem, soha, soha többet!! Sírni, zokogni, üvölteni szerettem volna! Ehelyett megöleltem...., majd elköszöntem.

A cikket írta: MindenHatÓ

támogatóink