Húsz év után szerelem?
Látogatók száma: 49
Talán egyedi a történet, de az sem kizárt, hogy sokan a lelkükbe nézve rájönnek, hogy róluk is szól :).
Unalmas és egyben szürke délutánon megszólalt a telefonom. Marika keresett. Olyan gyorsan beszélt, hogy alig értettem amit mondott. Majd, lassan kihámoztam mondandójából, hogy karambolozott délelőtt és szeretne velem találkozni.
Fél órán belül megjelent lakásomban, és Én megdöbbenten láttam szürke színű arcát. Gyorsan megnyugtatott, hogy szerencséje volt és nem sérült meg a teste. Csak a lelke, de az nagyon! Ekkor megkértem kezdje az elején, mert most már végképpen nem értem ami vele történt.
Mesélni kezdett, de a története nem ma kezdődött, hanem húsz évvel ezelőtt:
- Tizenkilenc évesen munka helyemen megismertem valakit, akit később nagyon szerettem. De annyira nem, hogy fel is vállaljam ország, világ előtt. Mert Én, akkor hittem az igaz szerelemben, és Ő nem fért bele az elképzelésembe. Hiába volt anyagi helyzete rendezett, mert már akkor BMW-vel jött elém munka végeztével, kedvességét tanítani lehetett volna, hetente kaptam rózsacsokrot tőle. Ezt Én, akkor korával magyaráztam, mert tíz évvel volt idősebb, mint Én.
Gondolkodva hallgattam Marikát. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Rá is kérdeztem erre.
Ő, pedig csendesen elmosolyodott és kimondta azt, amiért soha nem merte felvállalni ezt a férfit. Származása és munkája volt az, amit nem mert felvállalni.
A férfi hónapokig elfogadta azt a helyzetet, hogy bújkálniuk kellett. Eközben megkapta Marikát és az egy darabig elég volt neki.
Majd, barátnőm válasz út elé került: Vagy nyíltan felvállalja vagy vége ennek a kapcsolatnak!
Amikor idáig jutott a történet, Marika szeme könnybelábadt és bevallotta, hogy szülei miatt nem vállalta akkor a férfit.
Ekkor Én megkérdeztem, mi a köze ennek a szerelmi románcnak a ma délelőtt történt koccanásához?
A válasz, valahogy nem lepett meg, mert számítottam rá.
Megtudtam, hogy a terepjáró tulajdonosa ugyan az a férfi, aki egykor olyan fontos szerepet töltött be Marika életében.
Csend állt be a beszélgetésünkbe és Én, hogy megtörjem, rákérdeztem arra, hogy most mi lesz? Válasz rövid és egyszerű volt: - Nem tudom!
Marika, aztán egyszuszra befejezte a történetet, ami annyira felzaklatta:
- Amikor megláttam, hogy ki is száll ki abból a kocsiból, szívem hevesebben kezdett dobogni. Még nekem is meglepetés volt ez a reakció. Persze végül semmi nem lett a karamból, mert Ő ezt akarta. S, azt is, hogy ebédeljünk együtt. Megtörtént.Valahogy úgy éreztem, visszarepültem az idők szárnyán. Minden olyan volt, mint régen. Az ebéd végén Ő megkérdezte, hogyan tovább? Mert tudta, hogy szüleim már nem élnek, és talán úgy gondolta innen folytatni kellene. Én nem tudtam neki mit mondani, ezért időt kértem gondolkodni.
- S, mire jutottál? - kérdeztem ,mert érdekelt a folytatás.
Marika elhaló hangon azt felelte,hogy : - Nemet fogok most is mondani, mert a gyermekeim előtt nem merem felvállalni érzelmeimet.
Még egy darabig beszélgettünk, azután barátnőm hazament. Én pedig azon gondolkodtam, miért is lehetséges ez? Mert azt láttam, hogy ennyi év után sem közömbösek egymásnak! De miért van az, hogy inkább kifelé szeretnénk megfelelni, minthogy boldognak érezhessük magunkat?
Számomra ez örök rejtély marad!
A cikket írta: Farkas Margit
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend