Illúzió

Látogatók száma: 74

Hallgatta a gyerekek szuszogását a belső szobából, amibe bele-bele süvített a fekete-hegy oldalából feltámadó szél. A tavasz ma megmutatta magát, de estére újra február szagú tél lett minden. A kert megtelt zöld nárcisz, tulipán és...

...a kert megtelt zöld nárcisz, tulipán és krókusz kezdeményekkel, rügyező bokrokkal. Felállt és három nagy tölgyfahasábot tett a kandallóba. Nézte, ahogy a lángok belekapnak a szárazon sistergő rönkökbe. Boldog volt és szomorú egyszerre. A gyerekeivel való mély szeretetét egyre visszafordíthatatlanabbnak érezte, dacára a másik szülő környezetéből érkező ellennevelésnek. A kisfia arcán látható boldog mosoly a kapuban, kislánya ölelése, mihelyst nem látszik az anya háza, az esti simizős elalvások, a reggeli szertartások, a felhőtlen bizalom mind-mind mutatta, hogy a gyerekek lelke elköteleződött, csak talán még nem tudják, nem értik azt a különbséget a két világ között.
Főzött egy erős neszkávét, kinézett a távoli víztükörre és a falu fényeire, kinyitotta a laptopját és megkereste naplója utolsó sorait. A lányra gondolt, akiről azt hitte, életük évekig párhuzamosságokat kap szenvedélyben és barátságban. Nehezen tudta felfogni, hogy mostantól nincs Kira, miközben legbelül tudta, hogy mindez csak egy illúzió magához szorítása, megtartási kényszer.
Félév hosszú idő két ember között és persze rövid is. Megtalálni a lány hullámait, és elkezdeni szépen játszani egymás testén, lelkén és szellemén. Olyan gyönyörökre emlékezett, amik alig fordultak elő az életében, vagy talán csak sosem tulajdonított ilyen jelentőséget nekik.
Aztán amikor a harmadik alkalommal pokoli közönyt és idegenséget látott a lány arcában és hangjában, felébredt. A csodálatos erdei futások, a csókjaik egyre gyönyörtelibb élményei mégis azt az illúziót keltették, hogy Kira a maga módján beleszeretett, pusztán képtelen kezelnie ezt az új érzést.
Tudta, hogy a lány pszichéjében valami nagyon nincs rendjén, hisz egyik napról a másikra tett és mondott olyan ellentmondásokat, amikre aztán időnként vagy nem emlékezett, vagy letagadta őket, sőt gyakorta széles mosollyal és vetkőzéssel igyekezett feledtetni.
Az illúzió makacs érzés. És Kira 2 nap múlva újra az ajtóban állt, csöndben ölelte, percekig csak a nyelvük ért össze, és amit ilyenkor egymásnak adtak, az különleges volt. ..
A szél felerősödött, ezért becsukta az ablakokat, közelebb ült a tűzhöz és rágyújtott egy könnyű cigire, vörös bort töltött hozzá. Töprengett. Van Morrison sorai ott lüktettek benne: " I've been searching a long time for someone exactly like you.." és szemei megteltek könnyekkel, ahogy a lányé is, amikor a szemkbe zárt titkok filmről mesélt a férfinak: "úgy bőgtem, örültél volna, ha látsz"

Bekukucskált a játékszagokkal telt gyerekszobába, és betakarta őket, eszébe jutott, milyen csodálatosat kirándultak aznap a hegyekben, milyen szépeket festettek este az asztalnál ülve és mennyi fáradt mosollyal aludtak bele a hátsimizésbe.

Úgy döntött, hogy megőrzi a szépet az elmúlt félévből, és noha így sokkal nehezebb lesz elfeledni, egyúttal őszintébb is, már csak azért is, mert sok mindent tanult a lánytól, a ragadozó emberek viselkedéséről. Nem akarta elfelejteni, mert ennél erősebb volt.

A cikket írta: ropitomi

támogatóink