Mea culpa
Látogatók száma: 131
Amikor a barátság vak...
Hogyan kérjek bocsánatot? Mit is bűnöztem...mit rontottam el? Folyamatosan ezek a kérdések forognak az agyam szélforgójában. Pinokkió szereti a barátait, de néha már sírni tudna miattuk, amikor azok nem értik egymást. Akkor nem igaz, hogy a "barátom barátja az én barátom"?!
Pinokkió olvassa a lány írását és csöpögnek a könnyei. Előveszi a Zewa Softis márkájú papírzsebkendőit -Pinokkió érzi, ehhez sok kell-, de zsá vűje van, csak nem tudja. Pinokkió szenilis és picit buta. Emlékezhetne, előző nap is egy zacskó fogyott.
Nagyon érzelmes a történet. De hát ilyen barátai vannak Pinokkiónak, ilyen ügyesek. Olyan jó neki. De, hogy nem is egy, hanem több is?!...Pinokkiónak nagyon jóóóó.
Tegnap is könnyeztem. Pont ugyanilyen tojás alakú könnyek hullottak ki a szemeimből. Talán pont ugyanennyi is. Nem értem, miért bűn az, ha nem vettem észre, hogy a könnyeim, mint két tyúktojáskönny, hasonlítanak...még a mennyiségük is, mint két ikerlány négy melle, two in two. Van ez így. Pinokkió ráadásul szereti a melleket, és az ikerlányokat is. Bűn, hogy elhomályosult a tekintete a lányok olvasása közben?
Gondolkodom. Hangosan zörögnek az agytekervényeimben a bitcsomagok. Lehet hogy én vagyok a bűnös? Lehet én valami közvetítő közeg vagyok a barátaim agyhullámai között? Talán az én gondolataim tükröződnek az ő írásaikban? Talán ezért kell könnyeznie Pinokkiónak ma is?
Mindegy.
Megyek.
Olvasok tovább,
...és ma nem fogok sírni.
"A hálószoba félhomályában előbb a felé lépő férfi árnyéka érintette meg az övét. A beszivárgó holdfény festette a padlóra a két test meztelen összekapaszkodó képét. A nő remegve fordul meg. Még csak az árnyékaik csókolództak. De ő is akarta a hideg fények játékának gyönyörét.
A férfi magas volt és erős. A nő alacsonyabb és törékeny. A férfi kezei megragadták őt és mágnesként húzták csípőjénél fogva. A két test összeolvadását már csak ruháik akadályozták. A férfi kicsit eltolta a nőt, gombjait nem kímélve, letépte magáról ingét. A nő egész testében égett. Tüzesen, lobogva lángolt. A férfit látva, ő is kiszabadította testét ruhái börtönéből. Kilépve testük ketreceiből, mint gyémánt a tűzön, úgy égették el egymást. A nő nőiessége, a férfi férfiassága eggyé váltak. Test a testben mozogtak, birkóztak, folytatták tusájukat. A kezek, a lábak közös táncot jártak. Az ajkak háborújában a nyelvek kergetőztek. Vad harapásokkal kényeztették egymást.
Az idő szaporán szedte lábait, a csatájuk több hegyet megmászva, végül a csúcsra ért. Mindketten ott szerettek volna maradni. Egymás karjaiban, örökre.
A hold fénye megvilágította szürke árnyukat. Megpihent vándorként feküdtek egymás mellett, és hagyták testük holdjátékát is pihenni...Együtt hallgatták az ablak alatt elsuhanó járművek zaját."
Pinokkió abbahagyta az olvasást.
Zsebre vágta Zewa Softis zsepijét..., és fejére csapott.
- Ez nem is hasonlít?! Ez nem! Uram, atyám!
Mea culpa!
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pinókkiónk! Így van ő tőlem tudja a sztorit és érti is, de
úgy látszik más szemszögből közelíti meg! De most már ne gyötrödj! Minden tisztelettel és a segítőszándékkal "avatkozott" bele a dologba! Nagy ölcsi Orsolya
Pinokkió
úgy látszik más szemszögből közelíti meg! De most már ne gyötrödj! Minden tisztelettel és a segítőszándékkal "avatkozott" bele a dologba! Nagy ölcsi Orsolya
Kedves Pinokkió! (tolmácsolom párom szavait)
Az írás nagyon élethű, bár zsebkendőért azért nem nyúltam, hanem tudod mit Orsolyámnak lesz egy kis szünet, ugyan is elcibálom a monitortól! Meg tisztelsz, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, bár az egész történet úgy lett volna kerek, ha az írásokat össze tudom vetni !
Üdvözlettel Józsika
Az a bajom, és ezt már Gayának is mondtam, hogy úgy próbáltam írni, hogy érezni lehessen a konkrét eset ismerete nélkül is, miről szól ez a történet. Ezért próbáltalak téged is bevonni. Sajnos te is kb. Orsitól tudod a sztorit szerintem.
Akkor ahogy én akartam:
Van Pinokkió, aki két barátja hasonló írásán gyötrődik. Lelkifurdalása van az első irányába, hogy nem vette észre a hasonlóságot, és nem figyelmeztette a második írónőt a hasonlóságról. Az elején Pinokkió a második barátja bőrébe bújik, majd az elsőébe, de úgy, hogy a második helyett megírja, ahogy kellett volna, és ezután a második nevében elnézést kér az elsőtől...
Szép kis kavalkád, ezt nehéz kibogozni...
Köszönöm neked is a segítséget,
Pinokkió
Mi félszavakból is értjük egymást. Hát még ennyiből? Valóságos a szereposztás. Mind a három szereplő tetten érhető.
Látod nem is olyan nehéz giccset írni? Mert ami szép, az szép!!!
:-)
Tamás
Köszi,
Pinokkió
én már sírtam írásodon...ha emlékszel...Cavinton?? Korosodunk, korosodunk kérem....
cupp
Az írás nagyon élethű, bár zsebkendőért azért nem nyúltam, hanem tudod mit Orsolyámnak lesz egy kis szünet, ugyan is elcibálom a monitortól! Meg tisztelsz, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, bár az egész történet úgy lett volna kerek, ha az írásokat össze tudom vetni !
Üdvözlettel Józsika
Látod nem is olyan nehéz giccset írni? Mert ami szép, az szép!!!
:-)
Tamás
cupp
Skacok! Ez olyan megható szipogjunk, aztán nevessünl együtt újra! Pusszantalak titeket! Orsolya
Pinokkió
Te tudod, hogy én tudom, amit tudunk, és sírtam én is, mert valamit mégsem tudtam, és már nem sírok, csak szipogok, és jó, hogy vagy nekem! :)
Pussz
Ada
Pinokkió
Pussz
Ada
Ha elfogyott a zsepi csak szólj - bár szerintem egy Férfinak igenis vasalt textilzsebkendő dukál - nem baj ha én ma nem sírok Veled? - de azért megértelek
Ma nekem semmi sírhatnékom, jól vagyok s ragyogok , hisz itt vagyok és írok
Üdv,
Gaya
Örülök neked, hogy olvasol:-) Van egy kis elmaradásod...
Puszi,
Pinokkió
Ma nekem semmi sírhatnékom, jól vagyok s ragyogok , hisz itt vagyok és írok
Üdv,
Gaya