Erotikus
Pályázat - Januári tűz
Látogatók száma: 75
Késő este volt már és Kamilla egy közösségi oldalon éppen kvízjátékokat játszott. Egyik kedvenc időtöltése volt ez a kérdezz-felelek, mellesleg jó kis agytorna. Éppen befejezett egy játékot, amikor felfigyelt a villogó kis borítékra, levele érkezett.
Gondolta megnézi, kikapcsol és alvás. Ez a nap is olyan volt mint a többi, nehezen tudta megemészteni, hogy újabb születésnapja telt el eseménytelenül, magányosan.
No, de a levélke:
„Kedves Kamilla!
Nem a megszokott módja ez az ismerkedésnek, mégis szeretnék veled beszélgetni, ha megengeded.
Kellemes estét: Gábor”
Bár fáradt volt, mégis válaszolt, az internet egy nagy társulat, itt aztán minden lehetséges, a magányba burkolózva élni pedig nem tesz jót az ember lelkének.
„Kedves Gábor!
Köszönöm kedves érdeklődésedet, nincs akadálya a beszélgetésnek.
Üdv: Kamilla”
Pár perc elteltével már ismerősként üdvözölhették egymást, és Gábor chat-be hívta Kamillát.
- Szia Kamilla Örülök, hogy megismerhetlek. Barabás Gábornak hívnak. Láthatok rólad képet?
- Szia Gábor! Cserebere fogadom Persze, igen. Szabó Kamilla a nevem, így megtalálsz.
- Nézem! Látom! Hahó, itt vagy???
Kamilla megnyitotta a képet, amit Gábor tett fel magáról és ez teljesen elbűvölte. Fekete haj, kellemes arckifejezés, égszínkék szempár nézett rá huncutul és egy komoly fekete keretes szemüveg. A tarkóján felborzolódott a finom pihe és ez az érzés végigfutott az egész testén.
- Hogy lehetséges ez? Hogy lehet ilyen hatással rám valaki? – kérdezte magától.
Az izgalom átjárta, szinte minden ízében reszketett, csak néhány perc elteltével vette észre a villogó kis zöld pontot, Gábor új üzenetet gépelt be.
- Hahó Kamilla! Kérlek, kérlek ne tűnj el. Talán nem tetszem Neked Kicsi Kincsem?
Kamilla, nem tudta mit válaszoljon, keze remegett.
- De igen, nincs semmi baj, csak épp nem gondoltam – közben a képről nem tudta levenni a szemét – mindegy mit nem gondoltam. Az egész nap rutinszerűen telt, most nagyon örülök neked kedves Gábor!
- Most látom, Kamilla! Neked ma születésnapod van! Bár már nincs sok belőle, mégis nagyon boldog maradék születésnapot kívánok. Megengeded, hogy felhívjalak telefonon?
- Ó, hát honnan tudjam, hogy nem vagy te egy baltás gyilkos? – kérdezte Kamilla, közben már azon ügyködött, hogy a számítógépébe belepötyögje mobilszámát.
- Dehogy vagyok! Békés természetű, vidám ember vagyok, pontosan olyan kedves hölggyel vágyom beszélgetni, mint amilyen te vagy.
- 30-234-2312 – volt a felelet.
Fél perc sem telt el, máris csörgött a telefon. Kamilla annyira reszketett, hogy alig tudta megnyomni a mobilján a gombot.
- Szia Kamilla – hangzott a kellemes bariton.
- Szia.
- Szóban is kívánok nagyon boldog születésnapot. Látom, hogy te is itt laksz ugyanabban a városban mint én, nincs kedves sétálni a hóesésben?
Kamilla alig tudott úrrá lenni izgalmán. Végül is mi történhet, igaz este van, de ha a város közepén, forgalmas helyen találkoznak, - nem lesz baj.
- Miért hallgatsz? Ugye nem félsz már tőlem?
- Jól van – felelte Kamilla. – Találkozzunk a sétáló utcán a nagy hársfa előtt.
- De boldog vagyok! Tíz perc elég?
- Legyen tizenöt.
- Rendben.
Kamilla pár perc elkészült, felrángatta csizmáját, magára húzta vastag télikabátját és már úton volt. Szinte repült a sétáló utca felé. Már majdnem odaért, amikor kissé elbizonytalanodott, nem álmodik? Tényleg ilyen esztelenül rohan egy férfi miatt?
Ebben a pillanatban azonban meglátta a férfit, ott álldogált a nagy hársfa alatt. Lépteit lelassította, ő pedig megfordult és észrevette.
- Mindjárt odaérek – gondolta, és már ott is állt, szemben Gáborral. Pillantása összefonódott a férfiéval, aki ugyanolyan elbűvölve nézte.
- Szia – mondta Gábor – most megállítom az időt, de gyönyörű vagy!
Azzal kézen fogta és sétára indultak a téli éjben. Finom hópihék szálldostak körülöttük, arcuk kipirult a hideg levegőtől. Hosszú órákig sétáltak és beszélgettek, észre sem vették, hogy már bőven elmúlt éjfél.
- Lassan, haza kellene mennem – mondta félve Kamilla.
- De csak akkor, ha holnap este is láthatlak – felelte Gábor és gyönyörű mosolyával ajándékozta meg a lányt.
Észre sem vették és már ott álltak Kamilla kapujában, ő pedig szerette volna, ha ez az éj soha nem ér véget. Szembefordult a férfival, nézte a szép arcot, úgy érezte megbabonázták. Gábor lassan közeledett, átölelte derekát, magához húzta és lágy, édes csókot nyomott ajkaira.
- Várni foglak este hétkor – mondta Kamilla, sarkon fordult és már ott sem volt.
Rózsaszínben játszó arcát nem akarta a férfinak megmutatni.
- Vajon miért telnek ilyen lassan a keddek? – gondolta Kamilla másnap, miközben fürge ujjaival épp egy keresetlevelet gépelt. - Ólomlábakon vánszorognak a percek, mikor lesz már hét óra???
Elkövetkezett. Munka után Kamilla gyorsan bevásárolt, sietett haza. Fűszeres csirkét készített petrezselymes krumplival, hozzá egy kis uborkasaláta. Ez elég is lesz. Az édes vörösbort behűtötte és még maradt ideje. Már háromnegyed hét volt. Elbizonytalanodott. Hogyan is gondolhatta, hogy egy ilyen pasi szemet vet rá. Ez szinte lehetetlen, még az is lehet, hogy a tegnap estét csak álmodta? Nem is sétáltak a hóesésben? Nem is kacagtak együtt? Nem is számolták meg a hópihéket? Lehet, hogy nem is jön el?
Ebben a pillanatban csengettek! Kamilla repült az ajtóhoz, biztos már, hogy a tegnap éjjel nem volt álom.
- Januárban rózsacsokor??? – arcán szétterült az öröm, Gábor gyönyörködve nézte.
- Januári tűz! Beengedsz?
Kamilla átvette a rózsacsokrot és vázába tette a gyönyörű bársonyos virágokat.
- Honnan tudod, hogy ez a kedvencem? – kérdezte, aztán hirtelen megfordult és Gábor ölelő karjaiban találta magát.
A férfi simogatni kezdte arcát, hosszú haját, a lány sötétbarna szemeit nézte, nem tudott ellenállni, ajkai a lányét keresték. Érzéseik forrongtak, - hogy lehet ez? – a férfi forró tenyere végigsimított a lány hátán, karcsú derekán és Kamilla reszketett, arca lángolt, észveszejtő ez az érzés.
- Kérlek – suttogta – kérlek – tudta, hogy lehetetlen, nem tud ellenállni.
- Főztem vacsorát, nem vagy szomjas? Vörösbort hűtöttem be - mondta.
Közben a férfi széles vállát fogta apró kis kezeivel, és Gábor már ki is gombolta blúzán a felső gombot, miközben tekintetét a lányéba fúrta és csókolta, csókolta egyre hevesebben és érzékibben, tenyere lassanként már mindenhol ott volt és Kamilla égett. Vágyott rá, ujjaival akarta érinteni a férfi feszes testét. Nem emlékezett rá, hogyan kerültek a hálószobába, csak arra, hogy forró lebegésében csak az hajtja, minél többet és többet kapjon meg a férfiból. Ruháik a pillanatok tört része alatt lekerültek róluk. Nem csalódott, Gábor teste izmos volt, hasa lapos, csípője izgatóan keskeny. Ő pedig gyönyörködött benne, ujjaival becézgette a lány lángoló testét, simogatta, arcát, nyakát, domborodó kerek melleit, ujjai alatt a lány izgatott bimbói megkeményedtek. De Gábor nem hagyta abba, érintései végigvonultak karcsú derekán, finom vonalú csípőjén. Kamilla keze végigvándorolt Gábor széles vállain, hátán, mellkasán, aztán a hasán, végül elért a legfontosabb részéhez. Óvatosan érintette meg az ágaskodó gyönyörhozót, tudta ami most következik már visszafordíthatatlan. Mindketten ugyanazt akarták, felülni a vágyfelhőre és tovaszállni a boldogság felé. Gábor reszketett felajzottságában, finoman vette birtokába a szerelemkelyhet, lassan mozgott, örömöt hozva a lány forrongó lelkébe. Ajkaik egymásra tapadtak, hosszan és mohón csókolták egymást, miközben odalenn a forró kehelyben ki-be járt a szerelemvessző. Az izzó ölelésben már megsemmisülni látszottak, Kamilla hátán sós verítékcseppek gördültek le és már látta Gábor szemében a gyönyör közeledtét. Ő is ott állt már a kapuban. A férfi majd eszét vesztette, de még várt és nyújtotta a perceket, még, még, soha ne érjen véget. A lány nem bírta tovább, testében megszületett a mindent elsöprő boldogság, a kéj hullámokban tört rá és már Gábor is utat engedett végre szerelemnedveinek. Bőségesen ontotta a drága nedűt, megöntözte vele kedvese kertjét.
Egymásba fonódva pihegtek, hosszan kiélvezve minden pillanatot, mindketten tudták, hogy életük mostantól megváltozott, egymáshoz tartoznak és együtt indulhatnak tovább az igazi ÉLET felé.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmedet, teljesen igazad van. Két éve készült el városunkban ez az utca és a köznyelvben igen elterjedt a "sétálóutca" elnevezés, tulajdonképpen csak külön neve nincs is, mert több utcát és teret foglal magában.
Miért érzem egyébként, hogy tulajdonképpen kedvesen kicikiztél ? Mert igen.
Kellemes estét: Toporka
A "sétáló utca" külön tetszett.
Linkelek is hozzá egy képet, ha megengeded (ha nem, akkor is;-))
http://fc09.deviantart.net/fs49/i/2009/230/f/a/helyesiras4_by_idiopata.jpg
Ha előtte elgondolkozol azon, mit is jelent külön írva, talán könnyebben látod a helyes írásmódot.
Ezekkel a plakátokkal pont ma reggel találkoztam, van még néhány:
http://fc02.deviantart.net/fs46/i/2009/230/f/5/helyesiras3_by_idiopata.jpg
http://fc09.deviantart.net/fs49/i/2009/230/f/2/helyesiras2_by_idiopata.jpg
http://fc09.deviantart.net/fs46/i/2009/230/d/4/helyesiras1_by_idiopata.jpg
Szeretettel gratulálok a szép szerelemhez! :)
Bianka:)
Ez tényleg mesés (örülök nektek!). A történeted erőssége az érzések áradata, és a téma kibontása. Viszont az írás megtervezése -dramaturgiája- kívánnivalót hagy maga után (lentebb írod, hogy valós; de akkor is, ez egy pályázat és itt kellenek a kis furfangok:-( ) A probléma még, hogy ez olyan mesébe illő sztori, hogy nehezen hisz neked az olvasó (és most itt nem a szavadba nem hiszünk!!!, ne érts félre!), így nem is éli bele magát annyira, mint szeretnéd! Továbbá..., a mondanivaló érthető (ez jó), de az abból leszűrhető tanulság téves utakra viheti az olvasódat!
Amúgy gratulálok a kapcsolatodhoz! Sok boldogságot nektek!
Üdv,
Pinokkió
Az esemény januárban történt, a mai napig tart, tudom lehet, hogy csoda, de így van. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak :)
Az élet pedig egy nagy illúzió, én optimista beállítottságú ember vagyok, ezért viseltem el életem során férjem elvesztését, pedig akkor azt hittem, többé nem kelhet fel a nap.
Számolatlan ilyen esetet ismerek. Mindegyik nő azt hitte, hogy létezik ilyen szerencse. Hát, egy kis ideig talán érdemes illúziókba kergetni magunkat.
A páros testrészeket a magyar nyelv többnyire egyes számban használja.