újabb események régebbi események további események
16:16
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
13:40
Ilona új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
10:29
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:02
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:24
MashaCfg regisztrált a weboldalra
19:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
09:10
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
09:08
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez

Réka angyalkája (Karácsonyi pályázat)

2010. december 14. - Látogatók száma: 62

A Karácsony számomra a csodákról szól. Olyan csodákról amelyek megváltoztatják az életünket, jobb mederbe terelnek, boldoggá tesznek. Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Réka felriadt nyugtalan álmából. Ahogy szeme megszokta az éjjeli lámpából áradó fényt nehéz sóhaj tört fel a mellkasából. Minden egyes alkalommal, amikor még az alvás határán egyensúlyozott, azt hitte csak álmodta az egészet. Álmodta, hogy elhagyták, megbántották, kitépték a szívét. Olyan sokszor szeretett volna zokogni, törni- zúzni, kikérni magának az elmúlt hónapok fájdalmát. De nem tette. Nem tehette.
Miközben kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, a felsőtestéről lecsúszott a takaró. Így láthatóvá vált domborodó hasa. Önkéntelenül meg akarta simogatni, de félúton megszakadt a mozdulat. Nem, mondta ki hangosan, semmi szeretett hullám, miatta hagyott el a férjem. Dacosan a fürdőszoba felé vette az irányt, csírájában elfojtotta gyermeke gondolatát. Belenézett a tükörbe amiből egy sugárzó szemű, barna hajú nő nézett rá. Nem tudta elhinni, hogy így néz ki amikor pedig majd megbolondul a gyötrelemtől. Néha; amikor túl fáradt volt, elfelejtette, hogy a méhében növekvő magzat tönkretette az életét; örült a terhességének. Örült, hogy ez az új élet ami kifejlődött a testében, jót hoz majd számára. Boldogságot, békét, szeretetet. De olyankor mindig maga előtt látta Kristófot ahogyan összepakolt és a fejéhez vágja, hogy ez a gyermek nem lehet az övé. Nem lehet leány gyermeke, valami genetikai baromság miatt. Így Réka gyűlölte a lányát. Gyűlölte amiért elvette tőle a szerelmét.
Pedig a házasságuk első percétől kezdve szerettek volna gyermeket. Kristóf azt mondta neki, amióta megismerte arra vágyik, hogy lássa Rékát a gyermekükkel a karjában. Ez volt a legszebb dolog amit valaha mondott neki a férfi és emiatt még jobban szerette.
Mikor megtudta, hogy állapotos madarat lehetett volna fogatni vele. Olyan volt mintha a szívébe boldogság bomba robbant volna. Tudta, hogy mostantól nagyon boldogok lesznek. És Kristóf olyan örömmel és mosollyal reagált, hogy Réka ismét belészeretett. Ez a határtalan boldogság 2 hónapig tartott. Egészen addig, az ultrahang felvételen nem sikerült megállapítani a baba nemét. A gyerek kicsit szégyenlős, nevetett a nőgyógyásza. Aztán kimondta, hogy lány és Réka élete gyökerestől megváltozott.
Kristóf ellenségessé vált. Vádaskodott, mindenféle kétes nőszemélynek nevezte a lányt, azzal vádolta, hogy biztosan megcsalta. Réka könyörgött, fenyegetőzött, összeomlott de a férfit nem érdekelte. Semmivel nem tudsz meggyőzni, ordította és az ajtó nagy dörrenéssel csapódott be utána.
Hisztérikusan követelte az orvosától a terhesség megszakítását, de ezt már nem tehette meg a nőgyógyász. Majd megpróbált vetélést elő idézni, de az anyjától olyan fejmosást kapott hogy elfelejtette ezen ötletét. Az anyja szerint az a gyermek nem tehet róla. Hiszen ő nem akart megszületni, azt a szülei döntötték el. Ennek a lénynek, nem lesznek szülei, kiáltotta. Az anyja elszörnyedt. 6 hónapja nem is beszéltek. Egyszerre hagyta el az anyja, a szerelme és az életkedve.
Vizet locsolt az arcára és akkor éles fájdalom hasított végig a hasán. A levegő bennrekedt a tüdejében és csillagok pásztáztak a szeme előtt. A hasához kapott, jelenleg elfelejtette a gyűlöletet. Azért imádkozott, hogy ki tudjon menni a szobába, ahol a telefonja volt. Óvatosan megfordult. Két lépés megtétele után érezte, hogy valami meleg folyik végig a lábain. Nem kellett lenéznie, hogy tudja elfolyt a magzatvize.
Az ágya előtt járt amikor újabb fájdalom hullám söpört végig rajta. A felvillanó éles fájdalomtól, összecsuklottak a lábai és térdre esett. Felnyögött a fájdalomtól. Tudta, hogy ennek nem így kellene lennie. Nem lenne szabad ekkora fájdalmának lenni. A pánik kezdett felkúszni a gerincén. Lassan beszívta majd kifújta a levegőt, nagy nehezen talpra kecmergett, és lefeküdt az ágyra. Magzati pózba gömbölyödött majd felzokogott. Ebben a pózban maradt még vagy öt percig amikor a lánya rúgott egyet. Olyan volt mintha valaki jó nyakon verte volna, hogy végre ébredjen fel. Nem hibáztathat egy gyermeket azért mert nem hittek neki, mert hazugnak és csalónak nevezték. Ezt így nem folytathatja. Szeretet gyúlt a szívében a lánya iránt és valami megfoghatatlan kötelék kötötte össze őket. Az ő pici lánya mosolyogni fog rá, kérdésekkel fogja bombázni, ostromolni fogja hogy megtehesse azt amit ő szeretne, és határtalan nagy szeretettel fogja szeretni. Örökre egy család lesznek.
Ám most elsőnek meg kellene próbálnia segítséget hívni, mert abban biztos volt hogy egyedül ezt a hatalmas feladatot nem képes végre hajtani. Ülőhelyzetbe tornázta magát majd egy szisszenéssel nekidőlt az ágytámlának. Nem lesz semmi baj, suttogta miközben megsimogatta megduzzadt hasát. Nemsokára találkozunk, tette még hozzá. Amint kimondta, rájött, hogy ez az igazság. Alig várta, hogy a karjaiban tarthassa gyermekét. Pontosan ezért acélozta meg magát és nyúlt a telefon után.
Az anyját tárcsázta, aki a második csengésre felvette. Mikor Réka közölte vele, hogy szülni készül az anyja válasza azt volt, hogy ő meg elájulni. Túl korai, mondogatta miközben biztatta lányát, hogy legyen nyugodt, tizenöt percen belül ott van, és addig se végezzen jóga gyakorlatokat. Réka megígérte, majd ledobta a telefont az ágyra és ismét levegő után kapkodott a fájdalomtól. Mint egy mantrát mondogatta, Minden rendben lesz, minden rendben lesz. Tizenhárom perc és 29 másodperc múlva nagy csörtetéssel megérkezett az anyja, aki Csak te vagy képes Karácsony este szülni mondattal ölelte magához fájdalomtól összegörnyedt leányát.
Rékát ledöbbentette a tudat, hogy tényleg Karácsony van, még a fájdalmáról is elfelejtkezett. A Jézuska, hoz neki egy tündért, mosolyodott el. Lesz egy babám, mama, szorította meg anyja kezét. Az kérdőn nézet rá, Réka pedig bólintott. Nagyon akarom, mondta. Az anyja újra magához ölelte majd parancsolgatni kezdett. Te most lefekszel, beszív- kifúj, hívom a mentőket, maradj nyugton.
Réka minden egyes mondatnál bólintott, csinálta amit az anyja mondott, de 10 perc múlva érezte, hogy a lánya most fog megszületni.
Anyu, jön a lányom! kiáltott fel. Ösztönösen nyomni kezdett, és néhány perc múlva tündér leánya felsírt. Az anyja lefagyott ám pillanatokon belül feltalálta magát. Bebugyolálta unokáját egy takaróba, elszorította a köldök zsinórt, letörölte lányát egy törölközővel és egyfolytában pityergett.
Rékát nem érdekelték ezek a dolgok. Nézte a legszebb dolgot amit valaha is látott. A lány felsírt, hangosan és egészségesen. Az anyja a karjaiba adta a bébit ő azonnal abba hagyta a sírást. Ránézett hatalmas kék szemeivel és felé nyújtotta egyik apró kezét.
Az odaadó és önzetlen szeretet egy másodperc alatt öntötte el. Mintha erősen megrázták volna, és Réka végre ráeszmélt az igazságra. A jövendő életét tartja a kezei között. Ez a pici élet a legkitartóbb lény a földön, hiszen addig ügyeskedett amíg Réka rá nem jött, hogy szüksége van rá.
A baba elszenderedett, Réka pedig kifújhatta magát. Az ablakra esett a pillantása. A hó szakadt, mindent beterített a fehér takaró. Fent az égen megcsillant egy csillag. Gyönyörű karácsony este volt.
- Ez életem legjobb Karácsonya! – mosolygott az anyjára, aki megsimogatta az arcát. Majd elszaladt beengedni a mentősöket.
Éva újra kinyitotta csodaszép baba szemét, anyjára sandított és mintha bólintott volna. Mintha beleegyezését adta volna egy hihetetlen, szeretetben és boldogságban gazdag életre.

Boldog Karácsonyt!

http://www.youtube.com/watch?v=pHrVG06U5MA

A cikket írta: Izabella

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 18. 22:03

megtekintés Válasz erre: Izabella - 2010. december 17. 17:14

Köszönöm szépen.
Én hallottam már olyat, hogy a megszületett baba minden fájdalmat kárpótol. Hát ki tudja?

Az biztos, hogy akkor, amikor világra jön a baba leírhatatlan dolog történik egy anyával, és törlődik a vajúdás minden fájdalma.
Na, de előtte...!!!
2010. december 17. 17:15

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 17. 13:49

Szia Izabella!
Szép és megható történet..., és talán vidám is a vége, legalább is a jövője a kis csajnak:-)
Üdv, Pinokkió

Köszönöm szépen kedves Pinokkió! :)
2010. december 17. 17:14

megtekintés Válasz erre: Fiona - 2010. december 16. 16:58

Tetszett a karácsonyi születés párhuzam.
Szép történet szeretetről, megbocsájtásról, összetartozásról, bár nagyon hirtelen történt a "pálfordulás" a szereplődnél.
Nem akkor nem önti el szerintem a szeret-hullám az asszonyokat, amikor szülési fájdalomtól fetrengenek.
Bár nem vagyunk egyformák.
Gratulálok.

Köszönöm szépen.
Én hallottam már olyat, hogy a megszületett baba minden fájdalmat kárpótol. Hát ki tudja?
2010. december 17. 13:49
Szia Izabella!
Szép és megható történet..., és talán vidám is a vége, legalább is a jövője a kis csajnak:-)
Üdv, Pinokkió
2010. december 16. 16:58
Tetszett a karácsonyi születés párhuzam.
Szép történet szeretetről, megbocsájtásról, összetartozásról, bár nagyon hirtelen történt a "pálfordulás" a szereplődnél.
Nem akkor nem önti el szerintem a szeret-hullám az asszonyokat, amikor szülési fájdalomtól fetrengenek.
Bár nem vagyunk egyformák.
Gratulálok.
2010. december 15. 17:16

megtekintés Válasz erre:   - 2010. december 14. 22:08

Miért emlékszem úgy, hogy vidám történetnek kell lenni a pályázatnak?
Vagy ez vidám?
Santiago bá

Miért, a vége nem vidám?
Ez egy karácsonyi történet amit szerettem volna megosztani!
 
2010. december 14. 22:08
Miért emlékszem úgy, hogy vidám történetnek kell lenni a pályázatnak?
Vagy ez vidám?
Santiago bá
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: