újabb események régebbi események további események
16:16
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
13:40
Ilona új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
10:29
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:02
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:24
MashaCfg regisztrált a weboldalra
19:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
09:10
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
09:08
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez

Szerelem

2010. november 25. - Látogatók száma: 82

Mást jelent nekem, neked és mindenki másnak. Ámbár mindenki a saját szerelmét tartja a legfontosabbnak, okkal. Azt félti, óvja, harcol és küzd érte. De hogy is ne tennénk, hiszen életünk meghatározó része, ha beteljesül, ha tönkretesz.

Mentsvár, megváltás, gyönyör, és kesze - kusza érzelmi hullámvasút is egyben. A Szerelem sokoldalú ámde rendkívül veszélyes bájital. Földöntúli érzéssel ruház fel minket, megédesíti a mindennapjainkat. Így a Szerelem életformává avanzsálódik. Vagy éppenséggel a kínok kínjává.

Körülvesz, megváltoztat, feltölt és hihetetlen módon padlóra tud küldeni. Kivétel nélkül mindenkit, bárhogyan is tiltakozunk ellene. Én sokszor már nem is tudom mi fán terem ez az egész rózsaszín ködös transzba esés. Volt már, hogy egészen biztosan szerelmesnek gondoltam magam. Talán az is voltam. Tudom. Vagy csak azt hiszem. Az unalomig ecsetelt tünetekkel küzdöttem én is: pillangók a gyomromban, szívdobogás, és a többi szerelmes tünet. Egyébként azt nem tudom, hogy még ebből a tisztán szerelmes korszakból-e, de! olyan hihetetlen erősségű randistresszt sikerült magamba nevelnem a randiérettségem hajnalán, hogy mind a mai napig nyögöm ezen élmény hozadékát. Kevés dologban tudok egyértelműen voksolni, de ezt biztosan adom közre- nem szeretek, és talán nem is tudok randizni. Inkább sétálok.

Szóval a szerelem és a párkapcsolatok. A barátnőim kapcsolatban élnek, ki a pörgősebb, ki pedig az öregesebb életvitelt folytatja. Én pedig mostanában valahogyan nem találtam meg zsákként a foltomat. Persze voltak pasik, akik fent akadtak a hálómban, bár utólag már úgy gondolom, ők akasztottak fel engem. Mert önértékelésből olykor meghaltam. De időközben felsejlett, hogy számos dolgot rosszul láttam és az a bizonyos szélső fa alaposan kitakarta az erdőt. Nyilván saját magamnak is köszönhetem a kalandos végkimeneteleket.

No és a párkapcsolat? Talán egy deficites vállalkozáshoz tudnám hasonlítani. És persze a pasik; béka, herceg, olykor egy valódi görény is mellénk sodródhat. Illetve ott van még a szívünk. Úgy vélem nem is egy szívvel rendelkezünk. Gondolom ezt abból, hogy az enyém jó néhányszor összetört már, de még mindig képes szerelemesen dobogni valakiért. Újra és újra. Bár határtalanul óvatosan teszi mindezt.

Szóval a pasik. Az én pasijaimban a közös nevező egyedül én voltam. Ezt leszámítva semmi hasonlót nem tudnék megállapítani bennük, rajtuk. Belbecs, külcsín, az összeférhetetlenül különböző mindannyiukban. Bár kétségtelenül jó pasik voltak.
A szerelemről való általános eszmefuttatásom közepette átsiklott az agyamon, hogy süllyedésnek indult hajónkért, ebben az esetben a kapcsolatunkért mit nem vagyunk képesek megtenni. Ígérünk fűt-fát, megváltozunk, érdeklődünk, vagy épp a másikban látjuk bajaink forrásának okát. Van, hogy rádöbbenünk, mit csináltunk rosszul, szánakozunk és bocsánatért esedezünk. Alkalmanként talán saját magunkkal is ádáz küzdelmet folytatunk, mivel az érzelmi vihar közepén nehéz kiutat találni.

A mentőövek kapcsolatunk fenntartása érdekében a kelleténél többször kerülnek bedobásra. Talán a harc közben csak a lényeget nem látjuk: a történet két esélyes. Vagy felismerjük, hogy társunk az igazi számunkra, vagy miután elhagyott ragasztószalaggal rögzítjük magunkhoz az emlékeit, hogy idővel belefulladjunk. Előbbi szerencsés, utóbbi időfecsérlés. A ló túloldalára előbb-utóbb át kell esni, hogy aztán rájöjjünk nincs is lehetetlen. Van élet a szerelem után is. Egy következő szerelem mindenképp!

A cikket írta: írólány

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. október 27. 14:04

megtekintés Válasz erre: Tomi0707 - 2011. augusztus 30. 23:28

Néha az őszinteség a legszebb bók ami többet ér minden nyakatekert kedves szónál! Találd meg az igazit megérdemled! :) puszi

Köszönöm! :)
2011. augusztus 30. 23:28

megtekintés Válasz erre: írólány - 2011. augusztus 30. 18:44

Tomi! :) Köszönöm szépen amiket írtál! :) Az utolsó mondatod egészen elbűvölt, nagyon jól esett! :)

Néha az őszinteség a legszebb bók ami többet ér minden nyakatekert kedves szónál! Találd meg az igazit megérdemled! :) puszi
2011. augusztus 30. 18:44

megtekintés Válasz erre: Tomi0707 - 2011. augusztus 21. 13:43

Csodálatos és szinte már túl tökéletes a szemléleted. Sajnos ezekből a dolgokból sok múlik a férfiakon mert a nő kiteheti a lelkét is ha a férfi a kis úját sem mozdítja így előbb utóbb a nő is kiég és gyötrelem lesz az élete mert szereti a férfit de nem boldog. Vannak kik havonta dobnak ki ilyen nőket, de én bármit megadnék ha egy ilyen gondolatvitelű lányt találnék! Szép napot ! :)

Szerelemből vált vad gyötrelem,
Megaláztak játszottak szíveden!
Ami szép volt rég elszállt már,
Ami itt várt az a kiábrándító valóság!
Megalázott eltiport,
Szívedben örökre meggyötört!
Így ért véget szállt tovább,
Kegyetlen, vad szerelem s románc!

Tomi! :) Köszönöm szépen amiket írtál! :) Az utolsó mondatod egészen elbűvölt, nagyon jól esett! :)
2011. augusztus 21. 13:43
Csodálatos és szinte már túl tökéletes a szemléleted. Sajnos ezekből a dolgokból sok múlik a férfiakon mert a nő kiteheti a lelkét is ha a férfi a kis úját sem mozdítja így előbb utóbb a nő is kiég és gyötrelem lesz az élete mert szereti a férfit de nem boldog. Vannak kik havonta dobnak ki ilyen nőket, de én bármit megadnék ha egy ilyen gondolatvitelű lányt találnék! Szép napot ! :)

Szerelemből vált vad gyötrelem,
Megaláztak játszottak szíveden!
Ami szép volt rég elszállt már,
Ami itt várt az a kiábrándító valóság!
Megalázott eltiport,
Szívedben örökre meggyötört!
Így ért véget szállt tovább,
Kegyetlen, vad szerelem s románc!
2010. november 29. 17:15

megtekintés Válasz erre: franci - 2010. november 26. 11:24

Ügyesen írod le a tényeket.
Szerintem sokan ugyanúgy látják, ahogyan megfogalmazod a szerelem hullámvölgyét.
Vannak rózsaszín ködös korszakai, de hatalmas pofonokat is képes adni.
Az emberekben az igazi szerelem utáni vágy néha olyan erős, hogy képesen ködben élni, s amikor az felszáll, akkor szépen visszaereszkednek a földre.

Minél jobban szeretsz valakit, annál jobban félsz, hogy elveszíted.
Na ezt a félelmet nem szeretem érezni...

Köszönöm a hozzászólást és az értékelést Franci!
A félelemről annyit, hogy talán akkor fél az ember a párja elvesztése miatt, ha saját magában nem elég biztos. Ha ez meg van, akkor a másik irányába való kételkedés is eltörpül. Ha hiszek magamban, hiszek másban is, tehát biztos vagyok- magunkban.

Üdvözlettel:
Írólány
2010. november 26. 18:02
Kedves irólány . Jó cikk.
És egyet értek franci érzésével .
Én sem szeretem érezni azt a félelmet ....
Üdvőzölek :cuki1
2010. november 26. 11:24
Ügyesen írod le a tényeket.
Szerintem sokan ugyanúgy látják, ahogyan megfogalmazod a szerelem hullámvölgyét.
Vannak rózsaszín ködös korszakai, de hatalmas pofonokat is képes adni.
Az emberekben az igazi szerelem utáni vágy néha olyan erős, hogy képesen ködben élni, s amikor az felszáll, akkor szépen visszaereszkednek a földre.

Minél jobban szeretsz valakit, annál jobban félsz, hogy elveszíted.
Na ezt a félelmet nem szeretem érezni...
2010. november 26. 07:40
Szia Írólány!
Íme egy önirónikus, való világ. A szerelem! Örök és megfejthetetlen téma. Valamiben mégis csak hasonlítunk? Ez jó. Már tudom, hogy nem vagyok egyedül. Nem mintha örülne az ember a másik keserűségének. A téma lehetne gyönyörű, de gyötrelmekkel, tövissel tűzdelve. Ezt csak azok értik, akik átélték. Nagy érzések! Nagy kiábrándulások! Újrakezdés! Nem adom fel!
2010. november 26. 05:50
Kedves Írólány! Hálaistennek nekem ez megvan, ennyi év után is imádjuk egymást! Viszont, akinek nincs kívánom mielőbb találjon rá a mindent elsöprő igaz szerelemre! Pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: