Világmegváltó szerelem IV
Látogatók száma: 50
A szerelemben vannak hétköznapi és feledhetetlen pillanatok. A boglári bornapok utolsó napja is ilyen pillanat volt...
Már nyár eleje óta tervezgettük kicsimmel, hogy elmegyünk a bornapokra Boglárra. Valamit érezhettem, hisz előtte pár nappal különös és csodálatos érzéseim voltak. Két napot töltöttünk ott. Csütörtökön csak hétköznapi pillanataink voltak, ám a szombati nap minden várakozásomat felülmúlta. Hárman mentünk le... Kicsim én és Tomika. Már 2 órakor elindultunk Boglárra és negyed háromra már oda is értünk. A boglári Tesconál parkoltunk le és gyalog elindultunk a Platán- strandra. Körülbelül 45 percet gyalogoltunk, de közben végig beszélgettünk. Megszűnt számomra a külvilág, mintha láttam volna saját magamat kívülről, ahogy csacsogok és ahogy mélyen a szerelmem szemébe nézek. Szinte teljesen elfeledtem, hogy ott van Tomika is. Nem azért volt így, mert nem kedvelem őt, hanem azért mert csak a szerelmemet láttam, a külvilágból semmit. Mialatt ott voltunk meghallgattunk néhány koncertet, fagyiztunk és ettünk a parton. Egész idő alatt szemeztem az egyik hintával, aminek XXL volt a neve. Hallottam, ahogy sikítoznak az emberek rajta, de ez sem rettentett el, felültem rá. Ahogy bekapcsolták az övem szinte pánikbeteg lettem annyira féltem, amikor elindult akkor pedig halálfélelmem volt. Úgy éreztem, hogy le fogok esni és szörnyethalok, de azt mondtam magamnak, ha ez most megtörténik akkor legalább elmondhatom hogy életem legboldogabb napján haltam meg, de szerencsére nem történt semmi bajom. Az biztos, hogy jövőre nem teszem ki magam ennek a veszélynek, mert csak azon gondolkodtam, hogy megérte-e és azt mondom, hogy annyira tökéletes volt az a nap, hogy nem kellett semmi ami különlegessé tegye, mert már az is különleges volt, ahogy kicsimmel sétáltunk kéz a kézben, boldogan és szerelmesen. 8 óra körül elmentünk hajókázni. Ahogy néztem a Balatont és a fényeket azt éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője, mert elmondhatom magamról, hogy olyan társat találtam, akinek szavai simogatnak és tettei csak még több bájt adnak kedves, szerelmes szavainak. Úgy érzem, hogy az a nap minden szempontból ámulatba ejtett. Nagyon büszke voltam arra is, hogy kicsim nem fél felvállalni az érzéseit a barátai előtt. Nem tart attól, hogy papucsnak tartják majd őt, csak az számít neki, hogy szeressen minden körülmények között és mindenkor, ha lehet akkor örökre. Ahogy a hajó beért a kikötőbe már rengetegen voltak. Kicsit sétálgattunk még, majd elindultunk a tűzijáték felé. Legelöl álltunk és a hangfaltól majdnem megsüketültünk, de azt mondom megérte. Amikor elkezdődött a fények hangos és ámulatba ejtő játéka az égen, akkor kicsim hátulról ölelt, mintha jelezte volna a külvilágnak, hogy ő az enyém és senki nem veheti el tőlem. Ahogy egyre szorosabban ölelt a könnyeim majdnem felfedezőútra indultak arcom térképén, de végül nem hagyták el szemem sarkát. Ha megkérdeznétek mennyi ideig tartott a tűzijáték nem tudnám megmondani. Talán 20 perc, egy óra vagy egy nap... Nem tudom, de azt tudom, hogy ilyen boldognak és szerelmesnek még sosem éreztem magam és sajnáltam, hogy máris vége, mert azt akartam, hogy kincsem még öleljen és sose engedjen el. 11 óra után indultunk el a strandról és fél 12-re értünk a Tescohoz, ahova beugrottunk egy kis üdítőért, mert rettentően szomjasak voltunk. Éjfél előtt már kicsimhez értünk és tudtam, hogy ez életem legszebb napja és egyben legmeghatóbb pillanata. Bebújtunk az ágyba, de nem bírtam aludni, úgyhogy órákat beszélgettünk és végül hajnali 3-kor csukódott le a szemünk. Amikor beszélgettünk mondtam a páromnak, hogy nagyon szeretem és hogy tökéletes volt ez a nap, mert még sosem voltam ennyire boldog és soha senkit nem szerettem még így ilyen forrón, ugyanakkor lágyan, lángoló szerelemmel, mely tart a véges nyárban és a végtelen télben. A zord időben és a napsütésben.. Az érzelmeim nagyon gyengédek Barni iránt és úgy érzem, hogy sosem fakulnak, ha írnék neki egy levelet bár a lap megfakulna, de az érzelmeim sosem aludnának ki és ha elolvasnám 10 vagy 20 év múlva akkor is ugyanúgy érzenék iránta, mert ő olyan társ, aki erős mégis gyengéd, aki szeret, de nem túloz, aki kedves, de néha megviccel. Vele nagyon sokat nevetek és azt akarom, hogy életem és ez a kapcsolat ne olyan legyen, mint egy hullámvasút, inkább mint egy ringlispíl , ami mindig az egekben van és közben láthatod a tájat és nézheted a felhőket, de bármilyen vihar is kerekedjen, sosem esel le. Úgy érzem megtaláltam a társam és az életcélom is. Egy ilyen társ, mint aki nekem van, nem sokaknak adatik meg, ezért örülök hogy a sok szerencsétlen kapcsolat nem tett keserűvé és mindig nyitott szemmel jártam és sosem felejtettem el mosolyogni, még akkor sem, ha belül ordítottam, kívül kedvesen és bájosan nevettem, s ezt teszem a mai napig és mindaddig a pillanatig, amíg egy ilyen társam van, vagyis örökre.
A cikket írta: happyapple23
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend