Vissza az ismerthez...
Látogatók száma: 75
Mennyi, de mennyi nő járhat az Anna cipőjében. És mennyi, de mennyi tagadja mindezt! Miért olyan nehéz, mikor csak egy életünk van?
Anna előveszi a régi, de még nem sárga képeket. Igaz nem sok van belőlük. Hogy miért azt nem tudja...
-Petiiiiiii, hagyjál már! Peti gyere ide, hisz szeretlek tudod! Hogy miért?? Kérlek most nem szólj hozzám! Peti, ugye szeretsz engem??
De! Anna zavart! Nem, nem klinikai értelemben, hanem szívügyileg. Zavar van az agyában, a lelkében.
Hiányzik neki az ismert, a megszokott. Talán a megszokott rossz! Létezik megbocsájtás? Létezik az igaz szerelem és szeretet? Meddig mehet el az ember egy kapcsolatban, ahonnan még van visszaút. Amit még a másik fél megbocsájthat?
Hiányzik neki Zoli.. A megszokott rossz. Aki annak ellenére, hogy Anna szerint nem volt és állt ki mellette, megiscsak ő kell neki. És ezt most egyre többször ki meri mondani. Vagy inkább csak rá mer gondolni.
Holott már új pasi horkol mellette az ágyban. Aki kitartott mellette, aki őt szereti, aki megszerezte magának a rossz házasságban élő, magányos nőt. Aki elfogadta és felvállalta őt gyerekkel együtt. Akire egy rossz szava nem lehet. DE..... és még mindig ott motoszkál az a fránya kis de..
Anna fogja cókmókját és visszatér... álmaiban....Onnan kezdődik újra ahol a romlás indult. A szeretet örök és maradandó akármi is történt ezelőtt.
A cikket írta: pem
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez az Anna ebben a cikkben egy valóságos személy egyébként! Bár tudom, hogy nem olvassa ezt az oldalt azért is mertem ezt az írást publikálni. Nagyon remélem, hogy ő nem fog a bántalmazott nők sorába állni. Nagyon sajnálnám!
De hiszem azt, hogy lesz elég esze ahoz, hogy talpra álljon végre! Hisz egy nagyon jó embernek tartom, csak a körülményei és a naivitása ide juttatta.
Puszi mindenkinek!
Először is kutyából nem lesz szalonna..Ez az örök, nem a szerelem..De nem vagyok cinikus, őszintén szólva ez a Te Annád jó lenne, ha kicsit magábaszállna, így ünnepek tájékán..
… és igen sok esetben vissza is megy, s igen sok esetben íródhatna vagy íródik is egy cikk – megint bántalmaztak egy nőt
Szomorú – mert ez nem csak azt jelenti, hogy a férfi erőszakos és gonosz, hanem azt is, hogy a nő bár gyötrődik- s ami még ennél szörnyűbb a gyereket- gyerekeket is kiteszi ennek- de mivel alkalmatlan az önálló életre, így nagyon megfelel neki az áldozat szerep.
Amit még írásodból kiemelnék „… Aki elfogadta és felvállalta őt gyerekkel együtt. Akire egy rossz szava nem … „
Elfogadás? Felvállalás? - ha csak ezt említed, elég nagy baj.
Az a nő aki csak ezt látja a férfiben, az nem szeret, az csak felhasznált egy helyzetet.
A nő megérdemli sorsát, de szánom a gyereket, az új férfit, s talán még azt is megkockáztatom – a házasság nem csak a rossz férfi miatt vált rosszá.
Megy a valóságpont. - hogy miért?
A helyszínelők nagyon sokat tudnának mesélni a " visszament nőkről"
Üdv.
Gaya
Tökéletesen igazad van, ezért vagyok én is kiakadva ezen!
Szerencsére ez az irás nem rólam szól... :)
Pem
Szia Yolla!
Ezt az írást azért publikáltam, mert egyre több ilyen kapcsolatot látok. És elszomorít. Elszomorít az emerek érzéketlensége, tanácstalansága, egyik kapcsolatból a másikba való ugrálása. A mások megsértése és a másikkal való játszás.
Üdv:Pem
Láttam ilyet én is, ám szerintem, ez azokkal fordul elő, akik önállóan képtelenek megállni a helyüket a világban, tanácstalanok és bizonytalanok, s legfőképpen nincsenek jóban önmagukkal.
Mindenkinek jogában áll tönkretenni a saját életét, ám, ha gyerekei vannak, akkor azokért felelősséggel tartozik, nem cipelheti magával más-más partnerhez szegényeket.
Üdv: Yolla
Ezt az írást azért publikáltam, mert egyre több ilyen kapcsolatot látok. És elszomorít. Elszomorít az emerek érzéketlensége, tanácstalansága, egyik kapcsolatból a másikba való ugrálása. A mások megsértése és a másikkal való játszás.
Üdv:Pem
Annád megérdemli a sorsát! Van egy határ, amikor győzedelmeskednie kell a józan észnek az érzelmek felett.
Üdv: Yolla