A tanácsadó (EPILÓGUS)

Látogatók száma: 32

Avagy egy professzor agymenése...

Az írást ajánlom édesapám emlékének, Tamásnak az égbe, a legjobb barátomnak, akinek az emléke sokat segített a prof megformálásában és nagyanyámnak, aki fentről a mai napig fogja a kezem...
Természetesen ajánlom a szeretőt eljátszó Erikának, a segítőjének Editnek és Viktor barátomnak, akivel pár további kocsmázással olyan bensőséges viszonyt alakítottunk ki, hogy már eszembe se jutott többet Erikára nézni… persze csak halálom pillanatáig (hélium állapotban azért nem olyan halálosan szar az élet)... továbbá mindenkinek, aki hasonló cipőbe lépett bele , mint mi…
(Luca szerint lent nálatok a Deichmann-ban árulnak ijjjen cipőket, bocs, ez nem a reklám helye..., de a feleségem azért tudhat valamit, ha ennyi év után is kitart mellettem... mondjuk ebben a halmazállapotban én is könnyebben viselhető vok (önironikusan nevető jel))

A távolság csak egy áthidalható akadály, az időt viszont nem fordíthatod vissza, ami megtörtént az már nyomként ott marad örökre, de a kegyes idő az esélyt is megadja, hogy javítsatok... !
https://www.youtube.com/watch?v=ydPwn3Hpn80
Bla bla bla...

Na de Magdi, ugyan már... ki hisz ebben?!
Akkor vegyük komolyra a történet lezárását!

- Prof. Dr. Kiss-János Róbert
Most e sorokat én írom, sajátkezűleg.
Mint Erikának, nekem se egy énem van... Beszélőként még élek és virulok. Ugyan a hélium énemet a szerelmem gyilkos énje, pár gonosz énjével összefogva, eltemette - magában - örökre, de azért, mint a macskának, nekem is legalább kilenc életem van. Egy mínusz (fekete szív jel) Jaj! Belegondolva ő már hármat elhasznált ezekből! Ejnye-bejnye Erika! Tessék jobban figyelni a jelekre, és a döntéseknél leszavazni a rossz énjeidet és megbecsülni, aki téged igaz szívből szeret!
Jólvanna, ne ostorozzuk tovább szegényt, nem egy szado-mazo filmben vagyunk. Már így is ő lett a negatív hősöm. Pedig...
Tessék szeretni Erikát!
Ő pótolhatatlan.
És ezt Viktor tudja legjobban (na meg én, mosolyjel).
Upsz, lépjünk már tovább, hogy kidobtunk így ukk-mukk-fukk három életet... ez se gond, haltunk már meg nélküle is párszor... akkor innentől kezdve játsszunk gazdálkodj okosabbant! Így is maradt még legalább négy életem, mint a filmben a kutyának:
https://www.youtube.com/watch?v=ooPSFRXPfpQ
Amúgy, ha kíváncsiak vagytok rám, velem alig történik valami. Továbbra is pincérkedem. Aki megtalál és beugrik hozzám, vendégem lesz egy ingyen kávéra.
Hogy hol találtok? Egyszerű... Erikát vagy Editet kérdezzétek, ők tudják!
Rólam most ennyit, így se tudom befogni a számat, és már 3840 karakter pötyögtem itt nektek és hol vannak még a többiek. Istenem, ments meg magamtól (Di-hez könyörgő jel)!
Rólam ennyit. És STOP!

Akkor soroljuk, kik is voltak itt, akikre kíváncsiak lehettek?

- Luca
Ugye itt van Luca. Róla csak annyit, hogy nem a Deichmann reklámosztályán dolgozik, csak itt fenn a mennyekben a hélium osztályon, mellettem, vagyis az odafönti énem mellett. És boldogak vagyunk együtt, míg az ásó és a kapa el nem választ bennünket...
- A gyermekeink...
- Peti, szokott hívogatni, általában, ahogy észleltétek, nem pont a legjobb időpillanatban. De továbbra is nagyon jó apa-fia viszony van köztünk. A virtuális síromhoz rendszeresen kijár és gondozgatja. Amúgy zenész lett és nagyon jó dalszövegei vannak... Büszke vok rá.
- Klári. Neki két kislánya született. Nagyapa lettem... Ildikó és Dóri. Imádni valók. Ja és a lányom tanár lett. Ahogy az apja, ő is imád másokat tanítani... Na erről páran tudnának mesélni, de ők inkább ne kommenteljenek ide, maradjanak csendben és hallgassanak örökre.

- ERIKA
Na, mint főszereplő, megérdemli a nagybetűket. Ő a nagybetűs NŐ nekem és nem csak a grammatika szabályai miatt. Tényleg sokat segített az írásban, tett hozzá a történethez. És hogy mi van vele?
Végre felszabadult az elnyomásom alól.
Kinek nem lenne sok három év egy ijjjen hüjjjével?! (szomorú saját magán síró jel)
És saját üzleti vállalkozásba kezdett... Egy új könyvet ír: Hogyan javítsuk meg az elrontott kapcsolatainkat? Tabula rasa alcímmel.
És persze minden 333-adik napon kijön a sírunkhoz, eljátszani macilányt - emlékeztetve a chatelésünk macijeleire és az idétlen szerepjátékos farsangjainkra -, amit szerelmes bosszúmból írtam be neki - ismétlődőre, hogy nehogy elfelejthessen - a Google naptárába, mint teljesítendő utolsó kívánságomat. (Az okosabb matematikus fajták persze kiszúrják, hogy akkor hogy jött ki az 5555, hisz nem osztható 333-al, de nyugi, be van neki írva egy-két plusz feladat is. Mindig is imádottan utált engem, az ilyen hülyeségeimért.)

- Erika 12 énje...
- Okos én, ő sajnos nem mellettem volt, így őt nem annyira kedvelem. De talán lesz olyan okos, hogy ha oszt-szoroz, akkor rájön a mérleg nyelve merre billent valójában.
- Hűséges én, Ő az egyik kedvencünk Viktorral. A mai napig mindkettőnkhöz hűséges.
- Szerelmes én. Őt elvesztettem, vele nem tartottam a kapcsolatot, amikor egy-egy pillanatra előjött is, mindig csak visszatuszkoltam a helyére - védve a tizenegy testvérét -, így ő nem az a velem beszélős fajta... Megsértődött.
- Gyengébb én, Ő az, akit védelmezni, segíteni kell. Az egyik legszerethetőbb én volt a történetírás alatt. Most kicsit visszabújt agyának egy rejtett hátsó zugába nővérei elől, ott csendben rejtőzködik.
- A férfi számára megnyitott énje, ő bezárta előttem az összes infóvonalat, úgyhogy róla meséljen Erika. Biztos majd hozzászól az íráshoz és szívesen leírja, az ezzel az énjével történteket nektek...
- A kislányos énje... Imádtam. A szerelmes hangját, a megnyilvánulásait... Mára komoly asszony lett belőle, két nagy gyerekkel. Sajnos az idő ilyen, senkivel nem kegyes. Persze, mi értelme lenne az életnek a negyvenkettőn kívül, ha nem gyermekeink...
https://www.youtube.com/watch?v=DqUESeSwnH0
- Bűnbánó én, aki megbánta, hogy nem állt ki erősebben értünk. Persze ő mindent megbán, azt is hogy egyáltalán megismert. De mi lenne Erikával, ha nem lennének ilyen énjei?!
- A megtört énje olyan sokat sírt mostanság, hogy már a többiek is rászóltak, hogy legyen már elég a bőgésből. Jelenleg egy személyiségfejlesztő kurzusra íratták be, ahol többé-kevésbé építi önmagát.
- Erős én. Ő miatta tartunk itt (síró jel). Beszélgetve vele, sokszor a kollektív hibázásra hívja fel a figyelmem. Lehet igaza...
- A tizedik... az aggódó énje. Erika aggódó énje a spiritualitást választotta kiútként, a belőlem való kilábalás eszközeként. Szerintem jól halad. Néha-néha ránézek, és biztatom, hogy ne aggódjon már, van élet a meséken túl is, főleg utánam...
- Vágyakozó én. Ő manapság csak vágyik egy boldogabb életre. Ezek az árak és gazdasági gubancok nem egyszerűsítik a helyzetét. Persze pasi után is vágyik. De szoktam mondani neki, amikor épp beszélünk, hogy elégedjen már meg Viktorral!
- És az utolsó... Erika gyilkos énje. Azóta tudtommal senkit nem ölt meg. Szerencsére tesójai kordában tartják. Viktornak azért szóltam róla.... Jobb ma egy ellenség az ágyadban, mint holnap egy kés a hátadban... szoktuk viccesen mondani egymásnak, a rendszeres sörözéseink alkalmával.

- Viktor
Az egyik legjobb cimborám lett. Jókat anekdotázgatunk együtt az elmúlt évek balfék lebukásairól. És higgyétek el, annyiszor buktunk meg előtte, hogy már a hasunkat fogjuk a nevetéstől, amikor Erika konspirációs készségéről beszélünk. A minap javasoltam is neki, hogy nézzék már meg a Mr. és Mrs. Smith-et. Erre kérdezi tőlem: - Te most kivel vagy? Aztán még úgy lép félre, hogy nem is tudok róla?! Erre pacsiztunk...

- Edit
Edittel nem sok minden történt. Továbbra is segíti Erikát, jelenleg az új könyve írásában, és közben rendszeresen csalja Edét.

- A csapos
Ő a kevés fizetés és az egyre jobban elmaradó jattok miatt otthagyta a "Erika sörözője" nevű kis kocsmát, ahova a mai napig járunk Viktorral sörözgetni.

- A professzor ágya
Őt hogyan hagyhatnám ki?! Megszolgálta már az árát... Mai napig a kedvencem. Amikor kicsit elszomorodom és hiányzik Ő, akkor mindig belevetem magam és próbálom kinyerni belőle az illatát. De bevallom, azóta vettem egy Versace Yellow Diamond Intense-t, és időnként update-elem is... persze, hol ezzel, hol mással... (kacsintó jel)

- A postaláda
Akinek akkora bádogszíve van, az szintén nem maradhat ki a felsorolásból. Ő jelenleg is szolgál engem. Az emlék, amit Erika otthagyott neki, azt őrizgeti. Néha meg-megállok előtte és beszélgetünk vele róla. Neki is hiányzik a lány.

- Erika párnája
Akit oly szeretettel vert Erika, amikor épp baja volt velem. Ő azóta is megvan neki. De mostanában inkább arra használja, hogy hozzábújjon, ha épp Viktorral sörözünk és rám szeretne emlékezni. Amúgy a párna egy időben gondolkodott, hogy ezt az erőszakot már nem tudja elviselni és világgá megy, de összeszorított fogakkal kibírta... Neki csak jót tett az elválásunk.

- Luca levele
Ő maradt utoljára... Mai napig olvasgatom és minden sorát titkosírásként fejtegetem. Bevallom férfiasan, hogy még nekem is feladja a leckét. De egyet tudok, amikor ellökött, akkor szeretett legjobban, mert magától óvott, feláldozva mindent, ami neki fontos volt!
De a szerelem már csak ilyen. Vigyázzunk rá, ha megtalál bennünket, ne kövessük el azokat a hibákat, amiket az itteni szereplőim!

- Elveszett lány
...a ráadás

Hol a tisztalelkű lány,
ki voltál egykoron?
Hányszor segítettél át
bennünket szakadékokon?
Mennyiszer voltam hálás
a sorsnak én ezért?
Szent imát rebegtem
megannyiszor szerelmedért.

Mikor volt keresztút,
hová érkezénk?
Elkerülni egymást
s nem tenni érte kérdem én?
Szabad-e sodródni
hagyni a szép reményt?
Megtörni és szétszakítni
ki mást remél?

Messze repülni,
elhagyni ki érted él?
Veszni hagyni harcot
önzésből, dacból csak azért?
Talán a víz,
vagy véred mi elragad,
netán a benned háborgó
zavargó gondolat?

Miért kevés az én,
hogy húzzalak?
Változni érted, értünk
csak egynek szabad?
Anyáink folyója zuhatag
belélépni veszély és kárhozat.
Miért nem látod általam
ormon az erős váradat?

Hinni szeretném
ki voltál egykoron
a lányt ki átsegített
szakadékokon.
Hálásnak lenni újra
a sorsnak érted én
s szent imát rebegni
milliószor létedért.

Sziasztok!
Visz' lát abban a bizonyos másik életben!!!
... és Erika kislányos énje, az összes szívének minden szabad oxigénjét összegyűjtve, nagy levegőt vett, és reményekkel telin várja következő életét...

Pí.

VÉGE...

* Egy régvolt író barátom után szabadon, az írást nem azonosítjuk az íróval, és a valósággal való hasonlóság csakis(!) a véletlen műve lehet, az írásban senki ne ismerjen magára, de legfőképp másra! Sziasztok! Na most, tényleg VÉGE.

https://www.youtube.com/watch?v=5ZDsCJ4rGD4