Ébredések...

Látogatók száma: 40

Vasárnapi ébredés

Hajnalban a derekamhoz simulsz, kezed végigcirógat a mellem vonaláig. Odafordulok, szádat a kis hegyesre tapasztod miközben kezed a combjaim közé vonom - aztán felébredek. És csak az én kezem van ott, de tudom, hogy hamarosan a tiéd lesz mindenem.

Hétfő hajnal

5:00 a pontos idő. Képtelen voltam elaludni az éjjel. Folyton te jártál a fejemben. Történnek balesetek - ezzel magyarázta a fiúbarátnőm, amikor másodszor simogatott meg áprilisban, majd újra nem lett folytatása - de azokból ki lehet gyógyulni - fejezte be a gondolatot, és többet tényleg nem nyúlt hozzám, de valahogy mégis ott maradt barátnak. Dél körül rám írt, a Csalagútnál vártak a furgonban, hogy mehessenek, hat óra várakozás. Nekem egy hete szuper kedvem volt, elsütöttem egy poént, röhögött, aztán dicsekedtem neki, hogy végre jó pasim van, és ettől mostanában mindig jó a kedvem. Azt mondta, hogy nagyon örül neki. És pár órára rá már azt írtam, hogy vége. És sajnálta. És hagyott káromkodni. Aztán vicceskedtem vele, hogy jobbára (újra) ő a legstabilabb férfi az életemben, és nagy kár, hogy családja van, de barátnak fontosabb, és ne aggódjon, továbbra sem fogom megerőszakolni, mert nyuszi vagyok. Csak a szám jár. Arra meg mondta, hogy az nem baj.

Aztán telt az idő, elmentem anyámmal sétálni, néha már majdnem elpityeredtem, de inkább viccet csináltam a nyomoromból, mert humor a túlélés egyetlen eszköze, hogy képes voltam másodszorra is beleszeretni olyanba, aki előre megmondta, hogy nem lesz szerelmes. Belém. Csak én lehetek ilyen hülye.

Mondtam anyámnak, hogy az a baj, én tudom mi... Az a baj, hogy kedves vagyok és odaadó, és kiteszem a lelkem is, de nem várok érte cserébe semmit, nem hisztizek, nem követelőzök, nem titokzatoskodom és legfőképp nem játszmázom. És lehet, hogy én csinálom rosszul, de akkor se leszek más, és ugyanúgy bátran fogok szeretni, ha jön a következő szegény pára. Talán egyszer csak majd nem szívok a történet végén.

Azért anyám még megjegyezte, hogy nem biztos benne, hogy a reakciós szőke henceg nem fog egyszer csak betoppanni az ajtómba szó nélkül és váratlanul. Mire mondtam, hogy persze, mert azt tényleg kiraktam, mint macskát sz@rni. Háromszor is. Ha nem ötször. Szerintem az csak azért szeret, mert úgy bántam vele, mint a kutyával, miután csalódást okozott. De biztos ezt élvezi, néhányan tanultan kötődünk a biztos rosszhoz. Ilyen nem kéne. Más már nem is hiányozna a nyomoromban.

Aztán éjjel nem tudtam elaludni. Megettem pár mákos-kacsás kekszet bánatomban. És rettenet fáj a fejem. Most is. És végigszalad bennem, amit Titán mondott, hogy nem lett volna fair, hogy lejön hozzám, hazudik nekem, hazudik magának, meg az új partnerének, és egyben meg is csalja. Tényleg szép dolog. Teljesen igaza van. És akkor ráébredtem, hogy mint férfira, nem várhatok valakire, aki viszont rólam megfeledkezett, miközben igazából nem is akart ellenállni a másik nőnek. Barátok maradhatunk és szívesen, mert a személyiségének szóló érzéseim nem változtak. Még mindig szeretem mint embert, bár a férfi része leszerepelt. És olyan férfit én nem akarhatok, aki ilyen könnyen lecserél.

És mégis, néha szeretném azt képzelni, hogy az egész csak egy próba, egy rossz vicc. Ő meg betoppan kedden a szokott időben a megbeszélt randira, és megdorgál, hogy addigra megettem az összes mákos-kacsás kekszet - mint ahogyan sugallta egy másik barátom, aki hasonlóban reménykedik a saját esetében, és azt is mondta, hogy képtelen lenne arra, amire én. De szerintem Titán egyenesebb annál, hogy ilyen fájdalmasan tegyen próbára.

5:50 a pontos idő. Szemhunyásnyit sem aludtam. Még mindig fáj a fejem, pedig vettem be gyógyszert. És még mindig szeretném, ha ez az egész lenne a rossz álom, és a vasárnap reggeli erotikus álom lenne az igazi. De mindent nem kaphatunk meg. Mindent nem.

#visszafogottvenusz

támogatóink