Fellegvár, avagy a Nap álma
Látogatók száma: 61
A hinduk a Nap felé imádkoznak, mondta egykoron szeretőm!
Sok életet leéltem már, de itt lehetek azért, mert a nevem az enyém. A múltam az enyém és az emlékeim. Nem akartam, hogy az emlékeket adjon. Adott helyette érzéseket. Ami ma jelen, az holnap történelem. Ott ismertem meg, ahova hálni jár a lélek. Csak egy betegség, ami fertőző...a gyűlölet haragot táplál. A hely ahol élsz nem az otthonod, pedig csak egy kellett. Ki tudjam mondani valakinek képmutatás nélkül: Szerelmem. Az enyém, az én szerelmem. Az alany, nem ragaszkodom már többet. Anya csak egy van és amikor végigtetováltatom a Szajha nevet, amiben hiszek...hogy tudjuk létezik igaz!A lélek a Földön lehet egy szikla, egy átutazó. Egy biztos, hogy szerettem...ha megkérdezi amikor oda kell menni ahova szív húz. Nem köthet egy ember köteléket össze, akkor már a csomó megmarad. Embert szeretni-gyűlölni olyan érzés, mint az összes többi. Van aki úgy gondolkozik a szeretet viselkedés. Ha az, akkor viselkedem, mint az érzés, amit táplál a gondolat. Csak gondolni tudom úgy, hogy egy szeret. Mert tudom a duál páromat elveszíteni olyan lángot táplálni, ami csonkig ég. "mert én láttam a halált, szép Arca volt" - Kovács Ákos...Nekem mindenem az a varázs, ami nem ér fel semmivel. Szeretném, ha lenne valami belőlem. Azért imádkoznak a hinduk a Nap felé, mert olyan bálványt tisztelni, amiben remény van, hogy amíg a beavatott mágusok a Földön tevékenykednek, addig az életben legalább, addig van öröm!Csak az lehet más, aki azon keresztül nézi az életet, ami nem árt másoknak. A szemem néha zöld néha kék és tudom, hogy sárga, ha gyűlölök. De ez egy kicsit idegen számomra, mert a szívemen súlyos sebek vannak. Nem téptem fel régieket, amikor nem zárok le egy kapcsolatot egy férfival. Mert most sikerül! Volt egy gyűrű és még egy!Soha nem kapcsolódott össze a karmája. A lángot akkor őrzöd még, ha félsz...bíztam ebben, hogy a törvény nálunk dől le majd...de minden szerelmes azt várja, hogy sose legyen vége...Őrülten szeretni, ami az őrület határa az számomra! Oda-vissza passzolgatjuk a kegyes hazugságokat, hogy halljuk, látjuk a másikat, mert nyitva áll az ajtó, hogy elmenj onnan hol boldog (se) voltál, mégis ott kell élned...Legszebb az, hogy ha porba írod nevem, elfújja a szél, ha kőbe vésed, elmossa az eső, ha szívedbe írod ott örökre megmarad. Olyan érvény ez, mintha imádnál egy valakit, aki nem szeret annyira téged, hogy változtasson azon, amiben hisz...mert elhiszem...ha marad, lesz valaki belőlem, akkor velem együtt olyan tűnik szembe, mint a Nap! Egy olyan ember, aki szeretett egyszer engem (ha akarom, hiszem...ha akarom nem teszem ki olyannak a lelkem, aki a bűn meleg ágyában alszik)
-egyetlen könnycsepp-
A cikket írta: Zsüsztin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az érzéseid nagyon mélyről jönnek. Azt igazán csak megpróbálhatom megérteni.
Olvasom és pontozom az írásaid. Az elismerést ily módon is kifejezve. :-)
Pussz,
Éva
sok olyan dolgot feszegetsz, ami engem is foglalkoztat. köszönöm, hogy elolvashattam soraidat.
csil
Érdekes gondolatindító gondolatok :D
Pussz,
Tündér