újabb események régebbi események további események
05:56
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
05:51
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:32
Új cikk került fel a weboldalra
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
14:19
Ilona új cikket töltött fel
04:30
MichaelNem regisztrált a weboldalra
04:30
KennethJek regisztrált a weboldalra
19:26
Virág új bejegyzést írt a naplójába
12:04
Rosariogeown regisztrált a weboldalra
13:29
BruceDop regisztrált a weboldalra
11:13
Virág módosította a naplóbejegyzését
11:12
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:48
emillio módosította a cikkét
23:47
emillio új cikket töltött fel
21:00
Black Ice módosította a cikkét
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:14
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
22:58
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Ghost

2018. november 24. - Látogatók száma: 29

Azt kérdezted, hogy gondolom, hogy jó lennél nekem? Hisz nem is ismerlek. Lehet, hogy perverz vagy - poénkodtál. Azóta se árultál el magadról túl sokat, de a zárkózottság fogalma - téged látva - új értelmet nyert. De azt tudom, hogy mindenkinél jobban akarlak és az együtt eltelt három nap után máris nagyon hiányzol - annak ellenére, hogy valóban nem ismerlek. Nincs ezen mit szépíteni. Életre keltettél bennem valamit, amit már nem tudok visszazárni, se irányítani, és talán nem is akarom. Közel negyven évesen megélni újra a mindent elsöprő csodát az élet ajándéka. Még akkor is, ha egyoldalú. Még akkor is, ha emberi szemszögből nincs jövője. De kár tagadni, hogy ragyog a szemem és másnak is feltűnik, hogy ki vagyok virulva.

Emlékszem az első találkozásra, de arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtél el járni hozzánk. És semmi többre nem gondoltam, mint hogy tényleg az életmódunk érdekel csak, mert családos voltál. Mindig is naiv és jóhiszemű voltam, fel se merült bennem, hogy téged más is érdekelne. És persze az önbizalmam sem olyan fényes, hogy felmerült volna, hogy kellenék. Simál felmentem veled a kertbe otthoni nyári semmiségben bugyi nélkül, és az már tavaly volt. Megleptél, amikor nemrég meséltem erről és azt kérdezted, hogy miért nem mondtam... Nem vettem rajtad észre, hogy érdekelne. Már akkor érdekeltelek? Akkor még nem flörtöltünk és nem láttattad meg velem benned a férfit. Te láttál úgy engem, ahogy mások kevesen. Szabadon és megfelelési kényszer nélkül, teljesen természetesnek.

Tavaly elkezdtél nekem írni. Eleinte nem tudtam hová tenni, de végül nem lehetett tagadni magam elől, hogy érdekelsz és sikerült elérned, hogy tele lett veled a fejem. Talán nem akartad, de így lett. Amikor ezt őszintén megírtam és azt is, hogy te többet vesztesz, ha lebukunk, akkor visszaléptél. Nem is válaszoltál. Kámforrá váltál, de talán jobb is volt. Még nem voltam túl teljesen egy komoly és nehéz szakításon és még sérülékeny voltam, figyelem és szeretetéhes. Kemény hetek következtek, hogy ne magamban és a sajat nőiességben keressem a hibát, hogy elhittem, hogy kellek neked, aztán mégsem.

Néha előbukkantál, de nem gondoltam többre. Akkor sem, amikor összefutottunk a városban és meg voltam lepve, hogy annyira örülsz nekem. Azért jólesett. De nem tudtam hova tenni. Egyáltalán nem értem, hogy végülis mit akarsz tőlem. Vagy akarsz-e bármit is. Aztán újra eljöttél hozzám és azt mondtad, hogy szívesen segítenél. Ennek hétfőn lesz két hónapja.

Megint beszélgetni kezdtünk. Pontosabban elkezdted rendszeresen megírni, hogy hol és merre jarsz majd, és az időjarásról érdeklődtél. Lehet, hogy az olyan csajoknak, akik több férfival is beszélgetnek ez fel se tűnt volna, de én csak egyedül veled beszélgettem ennyire aktívan. És értettem én, hogy azért írod, hogy merre jársz, mert mások nem értik a munkádat. Én azt nem értettem, hogy miért fontos neked, hogy én ezt értsem. Ha csak segíteni akarnál néha a ház körül, akkor nem kéne tudnom, hogy épp merre jársz, csak azt, hogy mikorra várjalak. Ahogy telt az idő kíváncsivá tettél. Elkezdtem várni, hogy mikor érsz haza és mikor írsz. És szép lassan kezdett újra megtelni veled a fejem. A kísérletképp többször feldobott labdámat egyszer lecsaptad, és azt mondtad, hogy szeretnéd tudni, hogy mi jár a fejemben. Én azt mondtam, hogy két betű, de nem árultam el: te. Az azutáni beszélgetés pedig elindította azt a folyamatot bennem, hogy én másnapra spontán lezártam mindenki felé, és többé nem vettem észre egy férfit sem. Nem volt tudatos, egyszerűen így történt. És már nem vaciláltam, amikor az exem szerette volna, hogy nosztalgiából vele töltsek egy hosszú hétvégét. Egyszerűen tudtam, hogy téged akarlak és nem kell más. És tudtam, hogy te várni fogsz rám. Hogy ott leszel, ahol megbeszéltük. Annak ellenére, hogy nem ismerlek és te sem ismersz engem.

Egy ujjal sem nyúltál hozzám, amikor találkoztunk hosszú idő után újra kettesben. Csak másnap, amikor leültem az ágyra és vártam, hogy mi lesz ebből. És aztán nem volt kérdés. Mondtad, hogy baj lesz ebből, én pedig azt, hogy még megállhatunk, még nem történt semmi jóvátehetetlen. De nem álltunk le. És annak ellenére, hogy nem volt minden tökéletes, el kell mondanom, hogy nem történt még velem ilyen, hogy valakivel az első alkalommal ilyen közel kerüljek a beteljesüléshez. Még így totál stresszesen és izgulva a megfelelési kényszertől. Tetszeni akartam neked. Azt akartad tudni, hogy milyen voltál... Az első nem lehet tökéletes- hogy a te szavaiddal éljek, de én pontosan tudtam, hogy még megszámlálhatatlanul sokszor szeretnék veled szeretkezni. Az idők végezetéig. És már nem csak a fejem kezdted betölteni, hanem a szívemet is.

Pechemre, mert utóbb kiderült, hogy nem tudod összeegyeztetni a segítségnyújtást a szeretkezéssel. Ha azt mondanád, hogy nem tudsz összeegyeztetni a családoddal azt érteném, sőt megérteném. Még csak el se tűntél, mint egy éve. Tudod, szeretnélek megérteni. Én is szeretném tudni, hogy mi jár a fejedben. Már az elején mondtam, hogy nem játszom. Én nem játszom az érzéseiddel, te se hagyj engem kétségek közt... Azt is mondtam, hogy nem kalandot keresek. Ha csak szexet akarnék, megkaphattam volna mástól is, de az nem én vagyok. Ha biztosan tudnád, hogy mit akarsz, ha tudnám, hogy engem akarsz, és azt mondanád várjak rád, én várnék. De így, ahogy most vagyunk, ezzel nem tudok mit kezdeni. Néha már remélem, hogy jön valaki, aki segít elfeledtetni, hogy mennyire akarlak, csak az a baj, hogy senki más nem érdekel, amióta ismerlek. Vagy egyszerűen csak mondd azt, hogy ennyi volt és felejtsek el minden intim pillanatot. Csak ne vágynék rád ennyire... Csak ne hiányoznál ennyire... De majd elfojtom. Nem fogok belehalni. Csak kicsit, mint aki remélt ugyan, de mégsem bízott benne, hogy szerethető. Ez van. Az eddigi tapasztalatom alapján úgyis épp el fogsz tűnni, mint egy szellem. Vagy mégsem?

A legnagyobb kockázat amit vállalhatunk, ha felfedjük igaz valónkat.

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: