Miért nem? - játékra

Látogatók száma: 96

Valaha csinos menyecske voltam ám,
szüzen vett el az uram, a Pista,
s bár azóta híztam egy pár grammocskát,
még nem soványabb nálam a Riska.

S miért nem dobban irántam már a szív az uramban,
tán csak a magasságos Isten a megmondhatója,
esetleg a harsány ivócimborák a kocsmában,
és az aszott keblű kocsmárosné a tudója.

Hajdan csípőm lágyan ringott,
párom szerelme meg nem ingott,
most csak a pohár nem inog kezében,
nem fér már el fenekem tenyerében.

Forró vérem nem szítta ki a nehéz élet,
nézzetek rám, nézzetek meg emberek!
Az én részeges uramnak már nem kellek,
csak cimborája nézegeti dús mellemet.

Gyenge az elhanyagolt asszonynép,
reszketek máris, mégis mit tehetnék?
Enged buja testem a vágy szavának,
megadja magát a kitartó cimborának.

Dús kebel, széles csípő uramnak nem kell,
más kapkod érte, másnak bezzeg kell,
s hangos örömsikoly hagyja el számat,
mikor felemeli tarka szoknyámat...

Az elhanyagolt kertem más dolgozza meg.
Mondd, férjuram, miért nem kellettem neked?
Bűntudat mardos, elcsábított szívem remeg,
csalfa asszony lettem, csak az uram ne tudja meg!