újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Rudi tündöklése és bukása

Látogatók száma: 75

Károlyi Karola fáradtan ül kocsiba, egész éjjel dolgozott, ráadásul a bejárónője, aki hetente egyszer takarítás címén felforgatja az egész lakást, felhívja, hogy nem tud jönni és ezután takarítson maga, vagy keressen mást erre a munkára, majd köszönés nélkül lecsapja a telefont.

Ébredezik a város, a piac éppen akkor nyit, mire odaér, bevásárol, és azt követően megy haza, lesz hét óra is, mire leparkol a házuk előtt. Nem, mégsem megy a piacra, inkább siet haza, mert neki kell takarítania, legfeljebb összedob egy tartalmas villásreggelit, Rudinak készít két szendvicset ebédre, vacsorára meg hideget esznek.

Igazából kedvese is főzhetne, elvégre letette a szakácsvizsgát, bár nem is érti, miért nem talál munkát, amikor létszámhiány van a szakmában. Ezerszer felajánlotta neki, hogy odaszól valamelyik szakmabeli haverjának, hogy alkalmazza a párját, ám Rudi mindannyiszor kedvesen elhárítja a segítségét, nem kell, nem akar protekciót igénybe venni, mert férfi létére hogyan is nézne ki a dolog.

Azt Karola nem tudja, hogyan nézne ki, de abban biztos, hogy Rudi egyáltalán nem akar dolgozni, csak él mellette, mint egy here. Megengedi neki, hogy etesse, itassa, ruházza, megvegye a cigarettáját és zsebpénzt adjon neki, mintha a gyereke lenne, csak jóval több apanázst igényel. Még szerencse, hogy a férfi előző három házasságából csak egy gyermeke származik, aki már nagykorú, egyetemre jár, idén végez és amint önálló keresete lesz, nem kell többé gyerektartást fizetni. Bármennyire jól keres Karola, egy fizetés csak egy fizetés, nagy a rezsi, és a két autó fenntartása sem kevés pénz.

Az óraátállítás miatt világos van, ki is megy szeméből az álom.

Tetszik neki ez a hektikus munka. Amióta első helyezést ért el a nemzetközi mesterszakács versenyen, feladta állandó munkahelyét és kizárólag meghívásra dolgozik, egy-egy rendezvényen, közben oktat és konferenciákra is jár. Most is a mestercukrász kollégájával a torontói versenyre készülnek, ahol Magyarországot képviselik, és más naponta újnál újabb megoldásokat keresnek arra, hogyan lehetne bemutatni a magyar étel- és süteménykülönlegességeket. Szinte csak aludni jár haza, keresni kell, meg gyakorolni is, közben a mesterszakács továbbképzések vezetéséről sem akar lemondani.

Alacsony, töltött galamb termete ellenére fürgén mozog a konyhában és halk, ám igen határozott utasításokkal látja el a személyzetet. Nála nem lehet hibázni, csak egyszer és többé nem hajlandó az illetővel együtt dolgozni, mert mindennek, ami kikerül a keze alól, annak bizony tökéletesnek kell lenni.

A Michelin csillagos éttermek konyhájára már bérletet váltott és tisztességesen megfizetik az ételbemutatóit.

A százhúsz négyzetméteres lakásában a konyha negyven négyzetméteres, komplett felszereltséggel, akár televíziós főzőműsort is vezethetne, de kár lenne a saját fortélyait és receptjeit közhírré tenni, annyit nem tudnának fizetni, hogy megtegye. Százdarabos szakácskönyv gyűjteménnyel büszkélkedhetne, de nem teszi, inkább itthon kikísérletezi a régi ételek modern változatait. A legrégebbi szakácskönyvnek tekinthető iromány a kiegyezés évéből való, kézzel írott füzet. Nagyanyjánál akadt rá, a padláson lévő régi kofferben, a rongyosra olvasott biblia és zsótár társaságában, ujjnyi vastag portakaró alatt. Valószínűleg újra előveszi, mert emlékei szerint abban olvasta azt a receptet, amelynek modernizálása révén ismét aranyérmet hozhatnak haza.

Rudi ma kezd az új munkahelyén, és két kereset mellett már gondolkodhatnak a családalapításon. Nem ragaszkodik a házassághoz, nem azon múlik a kapcsolatuk, hiszen nyolc éve élnek együtt, több, kevesebb sikerrel. Ha hinni lehet a statisztikáknak, 2013-ban a házasságon kívül született gyerekek aránya 46,2 %. Szombaton lesz harmincnyolc éves, a születésnapi bulit követően felveti a gyerek projektet Rudinak, mert futócipőt vett fel az idő, és ha sokáig gondolkodik, nem lesz rá lehetősége, hogy teherbe essen.

Nincs a parkolóban Rudi kocsija, akkor már valószínűleg az új munkahelyére tart. A lakásba érve megcsapja orrát a füstölt sonka és a tükörtojás illata. Rendes Ruditól, hogy reggelivel várja, ez eddig még nem fordult elő. Csakhogy az ételből az utóillata maradt, és a mosogatóban két tányér.

Két tányér? Hát egyből már nem is tud enni a drága?

Karola letusol, felveszi az otthoni ruháját, kávét főz és szendvicset készít, majd reggelije elfogyasztása után elmosogat. Nagy sóhajjal nekifog a takarításnak. Kitárja az ablakokat, hogy a késő őszi levegő átjárja a helyiségeket, és a huzat kiseperje a benti levegőt.

A hálószobában, a nyitott ablak ellenére, idegen parfüm illatát érzi. Megrázza a fejét, nem, az nem létezik, nyilván csak érzéki csalódás az egész. Rátör a fáradtság, ám pontosan tudja, ha most lefekszik aludni, délután négyig fel sem ébred és a takarításból nem lesz semmi.

Ha lúd, legyen kövér, lecseréli az ágyneműt, beindítja a mosógépet, arra nem kell vigyázni, legalább azzal is előbbre lesz.

Kibontja a francia ágyat és csodák csodája, a tegnap esti kékvirágos ágynemű helyett az új, csíkos garnitúra van felhúzva, amely határozottan gyűrött az ő oldalán is, pedig nem aludt itthon és erőteljes idegen parfümillatot áraszt. Kétségtelenül aludt benne valaki!

Egy idegen nő!

Érzi, amint dühében elönti arcát a pír, messze elkerüli a lakásban lévő tükröket. Kirohan a nappaliba, ahol a tojáshéj színű bőr ülőgarnitúrához tartozó üveg dohányzóasztal közepén, ott díszeleg a zöld dísztányér, benne a naptárral, amelyben Karola vezeti a teendőt, a különféle munkákat, konferenciákat, versenyeket és az oktatási időpontokat.

Lehuppan a fotelbe és megnézi a naptárát, nem előre lapozza, hanem hátrafelé. Meg sem lepődik, amikor látja, hogy Rudi színes karikákat, kockákat, háromszögeket rajzolt melléjük.

Felpattan és nekikezd a takarításnak. Jár a keze, mint a motolla, másfél óra múlva a nagyjával elkészül, már csak új ágyneműt kell felhúznia.

Mi a csuda, elmozdult az ágy? A fal és az ágy közötti résből aprócska, fekete csipke melltartót és bugyit kotor elő, melyeket kivisz a szemetesbe. Helyére tolja az ágyat, tiszta, hófehér ágyneműt húz fel, de csak az egyik ágyneműre, a másikat beteszi az ágyneműtartóba. Komótosan előveszi Rudi utazótáskáját, beledobálja a szekrényből a férfi tiszta ruháit, öltönyeit bőröndbe hajtogatja, s mindkét csomagot a bejárati ajtó mellé készíti.

A konyhaszekrény legfelsőbb polcán tartogat egy doboz cigarettát, ha véletlenül rá akar gyújtani, legyen füstölni valója. Azért tette olyan magasra, mert csak úgy éri el a polcot, ha feláll a sámlira, így ritkán esik kísértésbe, de most nagy szüksége van a nikotinra.
Rágyújt, felkapja a mobilját és kimegy az erkélyre. Hét ágra süt a nap, és szélárnyékban még melegít is.

Újragondolja az eseményeket és most veszi észre azokat a jeleket, amelyek egyértelműen Rudi folyamatos hűtlenségéről érkeztek, csak vak volt, vagy nem akart szembenézni a valósággal, mert azt hitte, hogy tiszta szerelme észhez téríti kedvesét, rádöbbenti, hogy nála jobban nincs senki, aki szeretné, és felébreszti a férfiben a megállapodás és hűség iránti vágyat. Mekkorát tévedett! Mi lenne, ha leugrana innen a negyedikről? Vajon azonnal meghalna, vagy sérülései miatt élőhalottá válna?

Nem, Rudi miatt egy percig sem kell bánkódnia, nem érdemli meg, hogy akár egy csepp könnyet hullasson miatta. Sőt, fellélegezhet, mert nem engedi többé, hogy elszívja az életerejét, rabolja az idejét, eltartassa magát.

Visszamegy a nappaliba és a fürdőszoba felől már nem hallani a mosógép halk moraját. Indulás teregetni, biztatja magát. Még egy adagot betesz a mosógépbe, mert már úgysem fekszik le aludni. Ma Samuval, a cukrász kollégájával kellene találkoznia, majd felhívja, hogy jöjjön el hozzá, hozza el az alapanyagokat és nála gyakoroljanak a torontói versenyre.

Felemeli a szennyes tartó tetejét, hogy kiválogassa a következő mosáshoz a ruhaneműt, s megpillantja a ruhakupac tetején a kézzel írott levelet, melyet a bejárónője hagyott neki.

„Kedves Karola!
Ne haragudjon, de nincs kedvem tovább Rudi úr után eltakarítani a kurvái által itt hagyottakat. Nézze csak át a szennyes kosár tartalmát, meg fogja érteni.
Boriska néni”

Azonnal kiborítja a kosarat. Igaza van Boriska néninek, három nő, három különböző színű hajszálait, pólóit, fehérneműit hagyta itt. Szemetes zsákba dobálja az idegen holmikat és egyenesen kiviszi, a szemétledobóba dobja.

Visszatérve hosszan sikálja a kezét, mintha érintésüket nehezen tudná lemosni.
Rágyújt, már nem megy ki az erkélyre. Felhívja Samut, megbeszéli vele, hogy délután kettőre idejön, majd felcsengeti Csaba bácsit, a gondnokot, hogy vegyen neki két zárbetétet, elvesztette a kulcsait, zárat kell cserélni.

Tudja, hogy Csaba bácsi, a hatvanas agglegény, munkájáért nem fogad el tőle pénzt, ezért főz neki egy finom egytálételt, amire az öreg több napig rájárhat, és ha már hozzákezd alkotni, akkor Samut is elvarázsolja kedvencével, a rukkola ágyon tálalt, vajban párolt tőkehal filével.

Becsukja az ablakokat és bevonul a konyhába.

Mire megfő a nagy fazék babgulyás, az öreg máris csenget, kezében a szerszámosládával és a két új zárral.
- Jaj. drága Karola, ennek az ételnek olyan az illata, mint amit drága jó anyám is főzött, és utána mindig lekváros palacsinta volt, jól megszórva porcukorral.

Érti Karola a célzást és sebtében kisüt tucatnyi palacsintát.

Kipróbálják az új zárakat, melyek pontosan működnek, ahogyan csak kell.
- Szép jó napot! Szervusz, Karola! Érzem, hogy jókor jöttem, finom illatokat érzek!

Megérkezik Samu, bemutatkozik Csaba bácsinak, és két nagy szatyor csomagjával, hatalmas termetével valósággal becsörtet a lakásba.
- Ne örülj, Samu – nevet a háziasszony-, a babgulyásból nem kapsz, az Csaba bácsié, neked rukkola ágyon tálalt, vajban párolt tőkehal filét készítettem. Moss kezet és máris tálalom!

Csaba bácsi távozik, miután megígéri, hogy a fazekat majd visszahozza, alkalom adtán, és titokzatosan mosolyog, mert tetszik neki, hogy végre Karola is megcsalja a Rudit, aki bizony erre már régen rászolgált, de nem szeret beleavatkozni mások életébe, ezért nem szólt soha az asszonynak, hogy mi folyik a háta mögött.
- Mennyei a főzöd, tudod? – jegyzi meg Samu, félretolva tányérját és egyenesen a tálalótálból kezdi falatozni a második adag ételt.

Karola kiszellőzteti a konyhát, mert fontos, hogy tiszta, friss levegőben kezdjenek hozzá a következő kísérletüknek. Üsse kő, megosztja Samuval titkát, előveszi a kézzel írott recept füzetet, és összedugják fejüket, melyik ételt válasszák a gazdag kínálatból.

Láthatóan a cukrászt lenyűgözik a sütemények leírásai is, és reméli, hogy választhat körülük, hogy autentikus legyen az ételekhez. Természetesen nem az eredeti irományt tanulmányozzák, hanem annak fénymásolatát.

Samu pontosan érzékeli Karola nyugtalanságát, annak ellenére, hogy az asszonynak szeme sem rebben, jobbnál jobb ötletekkel áll elő és olyan sütemény receptet mutat neki, hogy attól még a szava is megbotlik.
- Hát, ez igazán csodálatos. Ideadnád nekem a kétnapos sütemény receptjét? Magányos óráimban meditálgatnék felette. Úgy látom, te is besokalltál, ott várnak sorsukra a csomagok az előszobában. Ha jól sejtem, Rudi ruháit gyömöszölted beléjük.
- Nem akarok erről beszélni. A receptet meg természetesen elviheted.
- Jól van, ne izgasd fel magad! Inkább kezdjünk a munkához. Kipakolom a hozzávalókat, Miután szép nagy márványlappal burkoltad az előkészítő asztalt, készítek egy égetett cukor tortát, véletlenül hoztam magammal formát. Rengeteg idővel rendelkezem, és addig nem megyek haza, amíg az előszobádból el nem tűnnek a csomagok!

Karola számára Samu olyan, mintha a bátyja lenne. A százkilencven centi magas, százharminc kilós óriás mellett biztonságban érzi magát, a munkában és a magánéletben is, ha úgy hozza a sors, hogy segítségre szorul. Nagy ritkán előfordul, hogy nem azt az eredményt hozza a kísérleti étel, melyre számít, s ilyen esetekben Samut hívja segítségül, akinek nincs más dolga, mint megkóstolni és szigorú kritikával illetni a művét. Miután Samu tizenöt éve elvált, kettesben él a fiával, aki egyetemista és hála liberális nevelésének, nem telik úgy el egyetlen nap sem, hogy ne lenne náluk néhány évfolyamtárs, akik felfalnak bármit, amit a hűtőszekrényben találnak, ezért Karola előszeretettel becsomagolja barátjának a kísérleti ételeket.

Öt órakor erős kopogtatás hallatszik a bejárati ajtó felől. Samu int Karolának, hogy maradjon a tűzhely mellett és kimegy ajtót nyitni, már amennyire ajtónyitásnak tekinthető, ha résnyi nyíláson át kommunikál az érkezővel.
- Te… mit keresel itt? Miért nem tudom kinyitni a zárat?
- Szervusz, Rudikám! Csak csenden beszéljünk, mert Karola pihen. Itt vannak a holmijaid, összecsomagolva, máris viheted!
- Mit képzelsz te magadról?
- Azt nem osztom meg veled. Tessék, viheted a cuccaidat. Viszlát, barátom!
- Engedj be, nekem nincs hová mennem!
- Sajnálom, az egyéni szociális probléma!
- Beszélni akarok Karolával, engedj be!
- Drága jó barátom, édes Rudikám, tűnj el a balfenéken, míg szépen kérlek!
- Nekem jogaim vannak…
- Igazad van – vág közbe Samu, részint szóval, részint az öklével pontos ütést mér Rudi orrára, melyből dőlni kezd a vér.

Kilép az ajtón, hívja a liftet és beteszi az eszméletlen férfit a csomagjaival együtt, leviszi a földszintre és kényelmesen felballag a harmadik emeletre.
- Elküldted? – kérdi Karola, mire bólogat.
- Hanem, arra gondoltam, hogy szólok a fiamnak, jöjjenek ide a barátnőjével, megeszik a főztödet, elmosogatnak, és a nappalidban töltik az éjszakát, ha véletlenül Rudi barátomnak eszébe jutna visszajönni. Holnap reggel nyolcra meg iderendelem Zoli barátomat, hogy szereljen fel neked egy tisztességes lakásriasztót. Most mit nézed ilyen meredten a tortámat? Úgysem adom neked! A szomszédasszonyomnak szántam, tudod, sokszor segít nekem a takarításban és ma van a születésnapja! No, ne sírj már, más is átesett ezen – öleli át a zokogó asszonyt.

Mindenféle butaságokat sugdos a fülébe, mintha gyereket vigasztalna.
- Ne sírj, Karola, nem érdemli meg, hogy egyetlen könnyet is ejts miatta! Gondolj Torontóra! Beláthatod, hogy nekem ott egy határozott mesterszakácsra lesz szükségem, nem síró, pityogó kisasszonyra!

Végre megnyugszik az asszony. Biztonságban érzi magát a férfi mackós ölelésében.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

A csak a véletlen műve, - az célzás, vagy találat?
Tanult barátom azt mondaná erre mosolyogva:
- Rudi vagyok! Nem kerestek?

Pussz: emillio

Kedves Emillio!

Fiktív történet, a valósághoz hasonlatossága a véletlen műve.


Pussz: Yolla
Kedves Yolla!

A csak a véletlen műve, - az célzás, vagy találat?
Tanult barátom azt mondaná erre mosolyogva:
- Rudi vagyok! Nem kerestek?

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Mivel ez a kis történet nem valóságon alapul, és a szálak a te kezedben és az agyadban "kuszálódtak" össze, így a Rudit sem sajnálom túlzottan, hogy ilyen módon tette ki a szűrét. Hát azért minden Karola mellett nincs egy díjbirkózó, aki ezt a nagy terhet leveszi egy nő válláról. Kicsit mégis olyan érzésem van, hogy nem egy humánus megoldás orrba vágni valakit, akihez úgymond semmi közöm. Főleg a végeredményt tekintve, ami e nélkül is bekövetkezett volna...
Csak annyira vedd komolyan ezt a véleményemet, amennyire komolyan lehet venni ezt a történetet... Azt nem lehet ugyanis továbbra sem tudni, hogy Karola milyen viselkedése vezetett idáig, hogy Rudi ilyen elvetemülten merész módon csalta a nőt...

Éva, drága, nem kell Karolának semmi különöset tenni, a Rudi féle pasik megállíthatatlanok a csajozásban, egészen addig, míg teljesítőképességüknek határt nem szab a természet.
Láttál már ilyet, vagy legalább is hallottál hasonló férfiakról.
Szóval, a történet fiktív, de aki magára vagy ismerősére ismer benne, az csak a véletlen műve.
Mivel ez a kis történet nem valóságon alapul, és a szálak a te kezedben és az agyadban "kuszálódtak" össze, így a Rudit sem sajnálom túlzottan, hogy ilyen módon tette ki a szűrét. Hát azért minden Karola mellett nincs egy díjbirkózó, aki ezt a nagy terhet leveszi egy nő válláról. Kicsit mégis olyan érzésem van, hogy nem egy humánus megoldás orrba vágni valakit, akihez úgymond semmi közöm. Főleg a végeredményt tekintve, ami e nélkül is bekövetkezett volna...
Csak annyira vedd komolyan ezt a véleményemet, amennyire komolyan lehet venni ezt a történetet... Azt nem lehet ugyanis továbbra sem tudni, hogy Karola milyen viselkedése vezetett idáig, hogy Rudi ilyen elvetemülten merész módon csalta a nőt...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: