Számadás

Látogatók száma: 88

Külső szemlélő Vandát inkább üzletasszonynak véli, mintsem komoly magyar-angol szakos tanárnak, miután a magas, vékony nő divatos kosztümben jár és körömcipőben, hosszú, vörösesbarnára festett haja úgy lebeg a szellőtől, ha siet valahová, mint a televízióban a hajlakkot reklámozó manökené. Csodálják a kollégái az energiáját, olyannyira, hogy a háta mögött a nők Bombának, a férfiak meg Bombázónak becézik.
A tanári kar arról híres, hogy itt mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél, és futótűzként terjed minden pletyka, melyet sem megszűntetni, sem elkerülni nem lehet.
Vandának erre nincs ideje, hall egyet és mást, de nem érdekli. A munkaidő lejártának percében kilép az iskolából, beül a kocsijába és irány az első tanítvány. Naponta négy negyvenöt perces magánórát ad, házhoz megy, kiválóan tanít, de meg is kéri az árát. Nála ötezer forint a tarifa, az pontosan négyhetente négyszázezer forint, ahhoz jön a kétszázhúszezer forintos nettó bére, az már összesen hatszázhúszezer forint, amely negyvenezerrel több, mint a férje fizetése. Igaz, ebből havi százezret kifizet Béla bácsiéknak. Annak a felét is meg lehetne spórolni, ha Robin minden nap érte menne a gyerekekért, kikérdezné a leckéjüket, megvacsoráztatná őket és fürdésre meg úgyis hazaér. Csakhogy Robin élhetetlen, még mindig abban az álomban leledzik, hogy előbbre léphet a ranglétrán, pedig a napnál is világosabb, hogy erre semmi esélye, így megy nyugdíjba, középvezetőként, feltéve, ha közben ki nem rúgják.
Az elmúlt évben félretettek kétmillió forintot, a két gyermekük egyetemi tanulmányaira, bár még általános iskolások, de akkor kell takarékoskodni, amikor van miből. Egyébként is sokba kerül az élet, főleg akkor, ha az ember jogos igényeit kielégíti. A háromszobás lakás és a két autó fenntartása sem kevés, ehhez jönnek a gyerekeik különórái, nyaralni is kell, és nem járhatnak kínai rongyokban.
Sötét van, szitál a köd, alig lehet látni. Késni fog pár percet, és megint csak reggel tud néhány szót váltani a gyerekekkel, mert alszanak már, mire hazaér.
Óvatosak az autósok a köd miatt. Araszolnak, mintha mindenki ráérne. Hát erre igazán nincs ideje Vandának!
Már mindegy, úgyis késésben van. Legalább felhívja Béla bácsit, a volt magyartanárát, aki helyette javítja a dolgozatokat, felesége, Laura asszony pedig elhozza a gyerekeket az iskolából és vigyáz rájuk, amíg az apjuk hazaér. Havi százezerért.
- Jó estét, Béla bácsi! Meg tetszett kapni a dolgozatokat? Ráér holnapután estig. Nagyon köszönöm! Viszontlátásra!
Aranyat ér az öreg, pedig elmúlt hetven éves. Vandának szerencséje van két dologgal, egyrészt a középiskolások már interneten is beadhatják a dolgozataikat, másrészt pedig Béla bácsi helyette átnézi azokat, leosztályozza és mindegyikhez ír néhány biztató sort a diákoknak. Számára már csak annyi teendő marad, hogy átfutja azokat és eddig, öt év alatt, még egyetlen hibát sem vétett az öreg.
Végül a késés fél órára dagad, ezért fél kilenc után néhány perccel ér haza. A gyerekek már alszanak, hanem férje frissen borotválkozva, öltönyben, nyakkendőben várja.
- Szervusz, Robin! Mi történt?
- Szervusz, Vanda! Kikapcsoltad a telefonod, ezért nem tudtam veled megbeszélni, hogy el kell mennem egy üzleti vacsorára, kilencre. A gyerekek megvacsoráztak, megfürödtek, alszanak.
- De napközben üzenetet hagyhattál volna…
- Nem volt időm rá! Mennem kell, majd jövök, ne várj rám.
- Robin, veled mehettem volna…
- Ugyan, szívem, csak egy unalmas üzleti vacsora lesz!
Mire megszólalna Vanda, már csapódik a bejárati ajtó. Odaszalad az ablakhoz. Még látja, amint Robin Opelje kifordul a főútra.
Valóban kikapcsolja a mobilját az órák alatt, hiszen úgysem tudna beszélni senkivel. Valami még sincs rendben! Előkaparássza táskája mélyéből a mobilját. Nincs is kikapcsolva!
Megnézi a gyerekeket, édesdeden alszik mind a kettő.
Rátör az éhség. Délben kihagyta az ebédet. A konyhában túlságosan nagy a rend, nincs egyetlen mosatlan sem, amelyre még nem volt példa. A hűtőszekrényben azonban káoszt talál. Vajon miért nem tette rendbe Laura néni?
Egy szendvics, egy pohár tej és úgy érzi magát, mintha egy fél sült ökröt megevett volna. Dupla adag kávét főz, s amíg ihatóra hűl, addig átöltözik és előveszi a laptopját, melyet állandóan magával hurcol mindenhová.
Elhelyezkedik a nappaliban, és kávézás közben megnézi az üzeneteit.
Nini, Béla bácsi máris átküldte a dolgozatokat! Még kísérő levelet is írt hozzá:
„Drága Vandám!
Sajnálom, kislányom, kiújult az isiászom, és nem vállalhatom tovább a dolgozatjavítást. Laura nénédet lefoglalja a pátyolgatásom, tudod, milyen rossz, nyűgös beteg vagyok.
Mindig ügyes és talpraesett voltál, ezért bízom abban, hogy hamarosan megoldod a pótlásunkat.
Kívánok Neked és kedves Családodnak jó egészséget, sok sikert!
Ölellek: Béla bátyád”
Remegést érez a gyomrában, mintha vizsgára várna. Bekapcsolja a televíziót, csak ne legyen ez a süket csend, mert ettől meg lehet őrülni! Már magának is hazudik, mert igazából Robin jelenléte hiányzik, ahogyan váltogatja a csatornákat a televízión, tízpercenként kérdez valamit, vagy hoz egy narancsot, teljesen mindegy, csak érzékelteti jelenlétét, oly finoman, hogy azért Vanda tudjon dolgozni a laptopján. Ilyenkor állítja össze a másnapi feladatokat, átnézi az óravázlatait, kiegészíti, ha eszébe jut valami és Robin nem hagyja egyedül, akkor sem, ha már álommanó pilláit lezárja, ahogyan gyerekeknek mondják lefekvéskor.
A tízórás hírek szokás szerint a szenzációs tudósításokkal kezdődnek:
- Súlyos baleset történt Víg Kalmár étteremben. Leszakadt a csillár és súlyosan megsebesítette az alatta lévő asztalnál ülő párt, akiket súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel szállítottak a János kórházba. Az étterem felújítását egy hónappal ezelőtt fejezték be. Mint azt a rendőrségi szóvivő tájékoztatásában elmondta, feltehetően a szakszerűtlen felfüggesztés miatt szakadt le a csillár. A vizsgálatot szakemberek bevonásával megkezdték.
Szegények, gondolja az asszony, jól megjárták. Már idejét sem tudja, mikor voltak kettesben Robinnal vacsorázni. Megvan! Három évvel ezelőtt színházban voltak egy baráti házaspárral, és utána beültek vacsorázni az elegáns belvárosi étterembe, s Vanda végig azon izgult, mennyi pénzt dobnak ki az ablakon, ám szerencsére Feri fizetett, mondván, hogy az ő ötlete volt a késői vacsora.
Mezítláb, sírva szalad anyjához Réka:
- Jaj, de jó, hogy itt vagy, anya… nem tudok aludni… elment állommanó… és nem tudom a szorzótáblát…
Ölébe ülteti kislányát és ringatja, mint egy kisbabát.
- Megkeressük állommanót… és holnap hamarabb hazajön apa és megtanítja neked a szorzótáblát…
Hangosan csörögni kezd a vonalas telefon, melyet kislányával ölében megy felvenni.
- Jó estét kívánok! Kovács hadnagy vagyok a kerületi kapitányságról. Kovács Robin feleségével szeretnék beszélni!
- Üdvözlöm, én vagyok. Miben segíthetek?
- A Víg Kalmár étteremben baleset érte a férjét. Rászakadt a csillár és a kórházba szállítást követően kómába esett. A János kórház intenzív osztályán ápolják. Sajnálom asszonyom. Viszontlátásra!
Megfordul a világ Vandával, kénytelen megkapaszkodni a könyvespolcban, nehogy elessen a gyerekkel együtt.
- Mi történt, anya? – szipog Réka, ösztönösen érezve a bajt.
- Baleset érte apát… gyere, felöltözünk, meglátogatjuk a kórházban…
- Visszük Tomit is?
- Visszük, kislányom, visszük… menj, keltsd fel, pár perc múlva megyek én is!
Légy erős, biztatja magát, a gyerekeidnek szükségük van rád! És Robinnak nincs? Dehogy nincs! – válaszol magának – csak balga vagy és nem vetted észre!
Kinn már felszállt a köd, helyébe fogvacogtató hideg költözött.

támogatóink