újabb események régebbi események további események
09:50
Black Ice módosította a cikkét
09:15
Black Ice módosította a cikkét
09:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Yolla módosította a naplóbejegyzését
07:36
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
23:30
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
23:23
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:21
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
23:17
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:24
Cathy új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
19:08
zsoltne.eva új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:00
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:36
Sanda új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
17:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:24
emillio módosította a naplóbejegyzését
13:33
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
12:33
Sanda új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
12:09
Ilona új hozzászólást írt emillio naplóbejegyzéséhez
19:13
emillio új bejegyzést írt a naplójába
02:52
RichardBon regisztrált a weboldalra

Meg nem született gyermekeim

2010. április 10. - Látogatók száma: 275

Mindenki életében előfordulhat, hogy nem várt terhességgel kell szembe néznie. Ilyenkor mérlegelni kell, mi a jobb a babának, ha megszületik vagy ha nem?

Ez a téma legalább olyan nehéz, mint az eutanázia. Szerintem még azok véleménye is változik egy-egy helyzet megismerésekor, akik szilárdan képviselik egyik vagy másik álláspontjukat.
Nem kell ahhoz felvilágosulatlan csitrinek lenni, hogy megessen a dolog.
Első szülésem előtt sokat kínlódtam a fogamzásgátlással. Az óvszerektől viszkettem, a gyógyszerektől vagy frigid lettem, vagy össze-vissza véreztem, szóval elég nehéz dolgom volt, de sosem lettem terhes.
Huszas éveim elején férjhez mentem és megszületett első gyermekem. Még javában szoptattam, amikor terhes lettem. Pontosan egy év lett volna a két gyermek között. Albérletben laktunk, párom mindössze húsz éves volt, császárral szültem, tehát minden ellene volt még egy gyereknek. Bár fájó szívvel, de az abortusz mellett kellett döntenünk.
Vérzett a szívem, nagyon rossz érzés volt. Szerencsére az orvos, a védőnő és az egészségügyi dolgozók nem hoztak rosszabb helyzetbe, szóval nem éreztem megalázónak a tortúrát, inkább magamat éreztem úgy, mintha nem tudnám a védekezés módját.
A legszörnyűbb az volt, hogy rá néhány hónapra megint ugyanez történt. Talán néhány hónap se volt, mert azért nem szedtem még gyógyszert, mert még nem írták fel. Nagyanyám azt mondta: jó a mag. Ez engem egyáltalán nem vigasztalt, ekkor már szégyelltem magam, hiszen felvilágosultnak tartottam magam....bár a szexet sosem vetettem meg. Második gyermekünk születése előtt összesen három abortuszom volt, tulajdonképpen egy évvel a tervezett előtt született a második baba, mert akkor már szégyelltem odamenni.
Második gyermekem után ugyanaz a tortúra következett, azzal a különbséggel, hogy már szedtem a gyógyszert, mikor terhes lettem. Nem két napja, annyi ideje, hogy már nem eshettem volna teherbe. Az orvos hümmögött, de itt nem volt kérdés, a várható mellékhatások miatt maradt az abortusz.
Ezek után néhány év nyugalom következett, majd egy heves este után 4-6 héttel, elkezdtem elnyomogatni a cigit, miután meggyújtottam, felszedtem néhány kilót...közben költöztünk, bútort cipeltem, pakoltam, pont a költözés napján "meg is jött" annak rendje, s módja szerint. Környezetemben többen mondták, illetve kérdezték, nem vagyok-e terhes, de váltig állítottam, lehetetlen. Bizony nem volt lehetetlen!
Bár férjem nem örült, megtartottam a harmadik gyermekünket. Persze, amikor már megvan, normális szülő nem mond olyat, hogy nem kellett volna, de ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, így utólag azt mondom, lehet nem kellett volna.
Persze imádom!!
A harmadik után azonban leköttettem magam, azt mondtam ez a biztos, bár sokáig tartottam tőle, hogy nekem még így is sikerül. Szerencsére azóta nem volt ilyen gondom.
Persze megviseltek lelkileg az abortuszok, de sokkal jobban megvisel, ha azt hallom, kitettek, megöltek egy csecsemőt! Higgye el mindenki, hogy lehet olyan helyzetbe kerülni, amikor nincs lehetőség egy gyermek felnevelésére! Ezekben az esetekben sokkal jobb megoldás elvetetni, mint utólag eldobni.
Nagyon jónak tartom, hogy vannak inkubátorok,ahova még mindig inkább teheti gyermekét az, akinek nincs más megoldása. De szerintem a legjobb, ha a nem kívánt baba nem születik meg. Sokkal kisebb trauma őt úgy elveszíteni, ha még nem láttuk, nem éreztük. Bár azt nem tudom, milyen érzés otthagyni gyermekünket az inkubátorban, de el tudom képzelni!
Nekem sok év kellett ahhoz, hogy el tudjam fogadni egy anya ilyen döntését, de már eltudom. Azt sosem fogom elfogadni, ha megöli!! Pont azért, mert annyi más lehetősége van! Az a baj, hogy sok helyen még most is elítélik az abortuszt, van ahol még a fogamzásgátlást is sajnos. Én azt mondom, ha minden gyermeknek meg kellene születni akár Isten, akár Jehova akár más emberfeletti hatalom akaratából, akkor ez az emberfeletti akarat gondoskodna arról, hogy egy gyermek se haljon meg daganatban, betegségben,éhezésben, vagy mert éppen agyonütötték szülei. Akik elítélik az abortuszt, gondolják mindezt végig!

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 29. 21:32
ez csak is az anyára, a nőre tartozik, hisz csak is az ő élete változik meg teljesen
lelket próbáló viadal önmagával, önmagunkkal

:)
2010. április 26. 22:38
Azt hisszem nagyon jól megfogalmaztad, a lényeget. Szükséges rossz! főleg azoknál akiknél nincs más lehetőség. Mindenki maga döntse el, hogy vállalja vagy nem.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: