Nehéz döntés!

Látogatók száma: 293

Az abortusz egyesek szerint gyilkosság, mások szerint kényszerű megoldás, megint mások szerint két rossz közül a kisebb. Mindenkinek más a véleménye. Amiben szerintem viszont mindenki egyet ért, hogy mérlegelni kell a következményeket.

Az én életemben is volt sajnos két terhesség megszakítás.
Férjemmel tíz éve ismerjük egymást és 3 éve vagyunk házasok. Lehet, hogy kicsit konzervatív felfogásunk van, de úgy gondoltuk, először lakás, biztos háttér, majd jöhet a gyerek. Én úgy terveztem, hogy 27 és 30 évesen fogok szülni , lesz két gyerkőcünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Sajnos az élet nem így gondolta. 26 évesen abbahagytam a fogamzásgátló szedését, egy évvel a tervezett teherbeesés előtt. Sikerült is 9 hónap múlva teherbe esnem. Mi voltunk a legboldogabbak a világon. Megvolt a fiú és a lánynév, terveztünk. 9 hetesen egyszer csak elkezdtem vérezni. Kórház, ultrahang, a magzat szíve nem dobogott, meg kellett szakítani a terhességet. Hatalmas trauma ért minket, úgy éreztem vége a világnak. Nagyon féltem a beavatkozástól, főleg hogy ez előtte eltelt hónapokban lehetett pár "balesetről" hallani, ami abban a kórházban történt, ahova én mentem.
Egy hetet voltam táppénzen, majd vissza kellett mennem dolgozni. Akkor nagyon rossz volt, de ma már úgy gondolom, hogy ez volt a segítség, hogy gyorsan túljussak rajta.
Fél év elteltével újra elkezdtünk próbálkozni. Ismét sikerült teherbe esni. Túljutottunk a rettegett 9. héten is. Hatalmas reményekkel a szívemben mentem a 12 hetes ultrahangra.
Sajnos az élet ismét lekevert egy hatalmas pofont. Kiderült, hogy olyan mértékű vízfejűséggel fejlődik a gyermekem, ami az élettel össze egyeztethetetlen. Az orvos kijelentette, hogy meg kell szakítani a terhességet.
Ismét egy világ dőlt össze bennünk. A műtét megvolt, sikerült, a körülményeket és a személyzet munkáját, hozzá állását nem részletezem, talán majd egy másik cikkben.
Kezdhettünk elölről mindent. Nagyon nehéz volt, de a gyermekáldás reményében túl kellett lépnünk a dolgon.
Fél év telt el újra, mire elkezdtük megint a próbálkozást. Közben genetikai kivizsgáláson voltunk, hogy nem-e velünk van a gond. Szerencsére semmi bajunk, de egy újabb fiú magzatnál 50 % az esélye, hogy ez megismétlődhet. Ilyen kilátásokkal vágtunk bele.
Annyira görcsösen akartam anya lenni, hogy már csak azért sem sikerült megfoganni.
Fel nem adtam soha, csak egy idő után úgy gondoltam, majd jön, ha jönni akar. Orvoshoz jártam, gyógyszert szedtem és egyszer, csak JÖTT!
Nem teljesen probléma mentes terhesség után végre megszületett a kisfiunk.
Most nagyon boldogok vagyunk vele és 2 év múlva szeretnénk neki egy hugit.
Az én életemben az abortusz így játszott szerepet. Kényszerűségből kellett megtenni. Mindenki saját maga dönt. Én megértem azt is, aki nem tudja vállalni, mert nem tudná felnevelni. Inkább vetesse el, mint hogy kukába dobja, miután megszülte.
De gondolkozzunk, mielőtt megtennénk! Fennáll a veszélye, hogy másik nem lehet...

A cikket írta: Gaby

előző cikk következő cikk

6 szavazat