A tanácsadó (10)

Látogatók száma: 39

Valahol kellenek a szabályok... valahol meg csak akadály mindez.

Róbert a tuskabin magányának biztonságában áztatta testét, fejére meleg vizet engedett. - Miért nem válaszol? - gondolkodott, majd kicsit tovább agyalt. - Egyáltalán mit is szeretnék én tőle? Az érzéseimet elmondani valakinek, aki lehet semmit nem érez irántam?! - és ahogy ezt gondolta, egy pillanatra Luca ugrott be neki. Istenem, mennyire reménytelen vagyok... Mit veszíthetek??? Sokat... ha meg se próbálom.

Róbert Erika profilját nézegette és Messengerre váltott, kiválasztotta a nőt és írni kezdett neki.
Róbert: Kedves Erika!
Nem tudom, hogy miért megyek ebbe bele. Valahol azt érzem, hogy nem egyoldalú, amit érzek. A jelek egymásutánisága azt mondatja velem, hogy Ön is hasonlóan érdeklődő irányomban, mint én Ön felé. Kaphatnék egy megerősítést? Pár másodpercet gondolkodott, majd egy hirtelen mozdulattal leütötte az entert. - Nincs visszaút - gondolta.
Három perc múlva...
Erika: Megerősítve (rettentő pirulós jel)
Róbert szíve gyorsabban kezdett verni. Azt érezte, hogy nyert, elnyerte a nő szívét és írt tovább.
Róbert: Erika, el kell, hogy mondjam Önnek, hogy ez nekem mennyire fura. Valahol olyan érzésem van, mintha a sors bennünket időről-időre össze akarna hozni. Ezt én egy felsőbb erőnek tulajdonítom... A feleségem halála óta kerülget ez az érzés.
Erika épp végzett egy projektjével és a kocsijában ülve nézegette mobilján a professzor válaszait. Neki is hasonló érzései voltak, mint a férfinek. A szíve gyorsabban vert, a gyomrában kis pillangók százai repkedtek és a levegővétele is nehezebbé vált.
De válaszolt...
Erika: Szabályokat szeretnék!!!
Róbert meglepődve olvasta a beérkezett választ és rákérdezett.
Róbert: Milyen szabályokat Erika???
Erika: Nekem férjem van, Ön szabad. Ez azt jelenti, hogy csak BARÁTOK! lehetünk.
Róbert maga elé nézett. Egy pillanatra elvesztette a fonalat. - De hát flörtölünk?! - gondolta.
Majd folytatta az üzenetváltást.
Róbert: Természetes. 1-es szabály: Mindig őszintének kell lennünk a másikhoz. 2-es: Nem adhatjuk ki, árulhatjuk el a másikat.
Erika: Tiszteletben kell tartanod - váltott át tegeződésbe a nő -, hogy férjem és családom van.
Róbert: Vigyáznunk kell a másik érzéseire.
Erika: Észre kell vennünk, ha baj van.
Róbert: Segítenünk kell a barátunknak...
Erika: Nem lehetsz szerelmes belém!!!!!!!!!!
Róbert: És te belém??? (szívecske jel)
Erika belepirult a gondolatba. Azt érezte, hogy ő ezen már réges-rég túl van, meg mégsem... de a készülő megállapodást már az "aláírása előtt" megszegve, csak ennyit írt.
Erika: Én semmiképp (pirulós jel), de egyszerre semmiképp nem lehetünk!
Majd egy mély lélegzetet vett és beletúrt a hajába.
- Ááááá! - kiáltott az autójának zárt terében egy nagyot, amikor megszólalt a kihangosítója. Viktor... Anyááám!
És a nő egy pillanatra lehunyta szemeit, mély levegőt vett, átszellemült és megnyomta a hívás felvevő gombot.
- Szia Era! Mikorra érsz haza nyuszika? - kérdezte a férj.
- Szia apa! - szólt bele az autó üres terének szürkeségébe a feleség. Ötre otthon vagyok szívem - válaszolt tettetett kedvességgel.
- A kedvencedet főzöm... - jött a csábító viszontválasz -, tudod, évfordulónk van.
Erika kis szünetet tartott. - Istenem, én nem vagyok épeszű... - gondolta.
- Köszi, sietek... haza, hozzád...