Férfidolog
Látogatók száma: 61
Egy vaskályha szomorú vége, ahol már az ezüstszínű kályhacsőlakk sem tud csodákat tenni, hiába tette meg a hatását egykor, kevésnek bizonyult.
Aki azt mondja jó egyedül élni, az szerintem nem meri kimondani a teljes igazságot, hogy legfeljebb csak ideig óráig, és kényszerűségből, más lehetőség híján kénytelen elviselni az egyedüllétet. Vagy, mert nem tudja azt a módot, ami visszavezethetné elhagyott otthona melegéhez. Oda, ahol nem csak a kályha melege hiányzik és nem csak neki magának, hiszen ott egyszer már az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette a hatását, ott minden bizonnyal a kályha körül összegyűlt család ismét képes egymásra találni.
Ott ahol van még egy kis parázs nem kell újra tüzet rakni, elég csak egy kicsit belekotorni, újraéleszteni, alatta még nem hűlt ki teljesen a hamu. Mert kinek is lenne vajon a feladata a család összetartása, ha nem a miénk?... Na és a kályha begyújtása? Kihamuzása? Hát nem a férfiaké? Mit teszünk meg azért és hogyan mi feleségek, hogy férjeink, gyermekeink és/vagy élettársunk és annak gyerekei, főleg ha még közös is, ne idegenben keressék a törődést?
Erről többet kellene beszélnünk, egymást sokkal jobban segíteni és támogatni, ha pici kis hajlandóságot is felfedezünk egymásban, vagy a másikban.
Szerintem egy kis biztatásra mindenkinek szüksége van, akinek meg a nélkül is megy, az ossza meg tapasztalatait azokkal, akik még nem nyíltak ki, mint a tubarózsa.
Te hogy gondolod? Nem lenne jobb, ha a családok újra megtalálnák egymást, vagy valami hasonlót hoznának létre?
Ki ne szeretné ősszel az elsárgult hulló faleveleket, vagy a levél suhogását. Amint hullanak, és a földre pottyannak, mint haszontalanságok.. ahogyan a dió is előtte, lepotyogott a nélkül, nem számolva azzal, hogy egyedül kell összeszednem.. És ha ez még mindig nem volt neki elég még haza is cipeltette magát. Mibe másba?.. Hát a hátizsákomba. Teszik ezt teljesen önállóan, egyedül maguktól, de ők sem mondhatják, hogy semmi segítség nélkül. Nem is ezzel van a gond, hanem ki fogja mindazt a rengeteg falevelet összegereblyézni?.. Talán a szentlélek?
Hát mire való a család, ha pl. nem erre is? Sok minden egyéb mellett, természetesen..
Ki ne szeretné a késő ősznek ezt az időszakát, amikor az utakat összefüggő, vastagon borítja be az avar, lábunk alá puha szőnyeget terítve? A természet közelsége is valami hasonló érzéseket hoz vissza a múltból, mert minden évszaknak meg van a maga szépsége. Hogyne szeretném! No, de az utakon, nem pedig a saját kertemben.
Hamarosan beköszönt a tél és én már most tudom mennyi dolgom lesz vele ismét, mint ahogy azt is jól sejtettem, hogy elsőnek fogom taposni a havat, miközben gyorsan szedem a lábaim, hogy mielőbb visszatérjek oda, ahonnan elindultam. Haza. A jó meleg, fűtött lakásomba. Mert az ezüstszínű kályhacsőlakk hiába tette meg egyszer a hatását, attól még a vaskályhám oldala kilyukadt, és már semmi sem segíthet rajta.
Hát igen. A nehézségek elől sikerült már megint mindenkinek elmenekülnie. Kire marad a végén már megint a kályha megmentése? Pedig hát ez férfidolog... Nemde?
Ne keress a képen, elbújtam az egyik fa mögé!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hol vannak a férfiak? Ha ez így megy tovább, megint rám marad a kályha megmentése. :-)