újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hol vannak az igazi férfiak?

Látogatók száma: 55

http://www.hir24.hu/belfold/2015/03/04/miert-nem-erdekli-a-politikus-urakat-a-bantalmazott-nok-sorsa/#sl

Egyszóval, politikusaink többsége nem engedte napirendre venni a nők elleni erőszak kérdését, nyilván eszükbe jutott a közmondás, mely szerint a pénz számolva, az asszony verve jó.
Nem, ne kapjatok azonnal a sodrófához, hogy megtáncoltassátok az arra érdemes úriembernek nem mondható, verekedős férfiak fején, elébb használjuk a legősibb, elismert és mindig kéznél lévő fegyverünket, mely nem más, mint a szó. Beszéljünk, mert az is egy fegyver, nem is akármilyen. Nem csúnyán, szépen. Ne szidjuk, elébb dicsérjük, hogy milyen okos és szép, párját ritkítja esze és ereje, és természetese, hogy felnézünk rá, no, nem azért mert magasabb, hanem annak okán, mert egészen más, mint mi vagyunk. Amennyire elszáll a hiúságuk, még el is hiszik nekünk, sőt, megjutalmaznak bennünket, mert egy szép, ám buta nő minden vágyuk, aki nem kérdez, csak kér, akit elkápráztatnak rövid, ám velős férfi mondatok, egészen attól, hogy fáradt vagyok, sokat dolgoztam, odáig, hogy azért puha, nehogy fájjon, aki nem lát, mert nem akar látni, csak az az érdekes, hogy ékszert kapjon meg bundát, Mauritiuson nyaraljon, ne a Balatonon, és minden gondolata urán és egyben parancsolóján kívül a gyerekek nevelése és a családi tűzhely melegének megtartása legyen. Sajnos, legyünk őszinték, vannak ilyen nőtársaink, még az a szerencsénk, hogy egyre kevesebben.

Mert milyenek is vagyunk mi, nők, a huszonegyedik század első negyedében?

Kezdhetném azzal, hogy egyenrangúak vagyunk a férfiakkal, bár ez nem teljesen igaz, mert bizonyos szempontból a férfiak sohasem lesznek egyenrangúak velünk, akkor sem, egyforma a neveltetésünk, a kultúránk, a gyökereink, mert mi nem akarunk elszállni, nekünk gyakorlatias feladataink vannak, fel kell nevelnünk a gyerekeinket, akikről naponta gondoskodnunk kell, hogy legyen étel az asztalon, hogy tanulhassanak, hogy…és még sorolhatnám, éppen ezért nekünk a munkánk mellett, mely legalább annyi időt és energiát követel tőlünk, mint a férfiaktól, ott a házi munka, a bevásárlástól a nagymosásig, a napi főzéstől a lélekápolásig minden belefér, és ne legyünk álszentek, az első gyerek az életünkben többnyire a párunk, aki megszeppent kisgyerekként elvárja tőlünk a babusgatást, hogy rend és tisztaság legyen a lakásban, vasalt ingek glédában álljanak a szekrényben, és amikor este tíz után, végre beesünk az ágyba, legyünk tüzes, kívánatos szeretők is.

Manapság, amikor a felsőfokú tanulmányokban jeleskedünk és helyünk van az értelmiségben, mint például tanár, orvos, gyógyszerész, mérnök, közgazda, filozófus, és számos foglalkozásban szinte csak ránk lehet számítani, mint pl. kereskedő, nővér, asszisztens, irodai alkalmazott, elmondhatjuk, hogy nők nélkül nem működne a gazdaság. Talán éppen ezért, mert a férfiakkal versenyre kelünk a munkavégzés során, a családban is kézzel fogható jövedelemmel járulunk hozzá a családi kasszához, egyes férfiembert frusztrál a dolog, és másban nem tudja érvényre juttatni férfiúi mivoltát, mintsem az erőszakhoz folyamodik, ezzel egyben levezeti saját sikertelenségét, tehetetlenségét, mert az már nem jut eszébe, hogy a gyengébbet bántani nem nagy érdem. És nagyon jól tudjátok, hogy fehérgalléros férfiak között is legalább annyi a verekedő, erőszakos ember, mint a nyolc általánost, vagy még azt sem végzettek között.
Hová tűntek a férfiak férfias tulajdonságai? Nem tudom, de mintha szublimálódtak volna. Minden tekintetben.

Ne tagadjuk le, de ennek részben mi is okai vagyunk.
Miért is?

Sajnos, sokkal racionálisabban gondolkodunk, genetikailag is, mintsem felhőket tologató, egymásra sárt dobáló, egyéni érdekeiknek a köz érdeke elé helyező politikusok között helyet keressünk magunknak, hogy végre a nép, az istenadta nép érdekeit is önzetlenül képviselő fehér hollókként ott üljünk népességünknek megfelelő arányban a képviselő helyeken, mind a parlamentben, mind a helyi politikai és gazdasági vezetésben.

Bizonyára észrevették, hogy azonos beosztású emberek között is, mondjuk egy értekezleten, a férfiakat Kovács úrnak, Tóth úrnak szólítják, míg a nőket lazán a keresztnevükön nevezik, mondja csak Klárika, Jucika, Ágika, és még jó, ha nem teszik hozzá, hogy kedves. Mert bizony az még rosszabb, hogy Klárika kedves, mit is akart mondani? Amint kiderül, hogy Klárika kedves szakmailag felkészültebb, mint Tóth úr, no, akkor elszabadul a pokol, mert a nőnek ötven százalékkal többet kell tudnia ahhoz, hogy szakértelmét elismerjék és akceptálják.

Családon belül is kevés férj tekinti természetes dolognak azt a tényt, hogy a felesége jóval nagyobb jövedelmet tesz le az asztalra, nota bene szakmájában sikeresebb a család fejénél.

Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, ha a férfiak elvesztik a fejüket és az erőszakhoz folyamodnak, mert úgy érzik, hogy a sikeres nő a fejükre nő. Hiába, csak egy szemszögből képesek megítélni a világot és az egójuk gyakran erősebb motivációt jelent, mintsem pro és kontra végig gondolni józan ésszel az érveket, amelyek az erőszak ellen szólnak. Egyébként is, milyen dolog az, hogy egy nőnek van igaza egy férfi ellenében.

Szóval, magam sem tudom, hogy mi tegyünk, tanuljunk önvédelmi sportokat, vagy okosabban neveljük fiú gyermekeinket, akik felnőve még lehetnek igazi férfiak, akikre nem csak a magasságuk miatt nézhetnek fel a nők.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.

A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.

Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!

Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.

Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.

Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.

De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.

Légy Királynő!

Nem tőlem származik,Müller Péter írta.Jól megfogalmazta.Válasz a kérdésedre.
Puszi
meg vagyok győződve arról, hogy a gyerekek nagyobb rabságban tartják a nőket, mint a férjek. figyeld meg, ha bármi probléma van a házasságban, a nő a férjét hagyja ott, nem a gyerekeit. de nincs megoldás, mert a nő szül, a nő szoptat, és mire ezzel végzett, ott van a következő gyerek vagy az unoka. közben beszűkül az érdeklődési köre, nem fejlődik szakmailag, és nem csoda, ha a munkaadók nem akarják felvenni, vagy nem fizetnek neki annyit, mint a férfiaknak. ja, és bármikor bejelenti, hogy el kell mennie, mert telefonáltak az óvodából, hogy a gyerek sóhajtott egyet.
persze hogy egyre kevesebb gyerek születik, de az se jó.
olvastad, hogy az indiai pasi, aki megerőszakolt és megölt egy lányt, azzal "védekezik," hogy neki kötelessége volt "megleckéztetni," mert egy nő ne kószáljon az utcán este 9-kor (nem is egyedül volt, hanem a vőlegényével), a nő dolga a háztartás és a gyerek, ha mást akar, jogos megerőszakolni és megölni, mert csak.
ehhez képest nekünk még aránylag jó dolgunk van.
sajnos mi is hibásak vagyunk, folyton férjhez akarunk menni, mintha az esküvőn kívül nem lenne más boldogság a világon.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: