Megcsillantott remény (Hatszavas játék))
Látogatók száma: 50
Fájdalom, gondolat, gyufa, holló, izgalom, jeges
- Miért éppen most jut ez az eszedbe? - csattant fel egyszeriben az anya, tőle szokatlan hangerővel, hogy figyeljen végre rá a gondolataiba mélyedt lánya...Edit végre abbahagyta a pakolászást. Könnyes, fájdalommal teli szemét ráemelte anyjára és csendesen csak így szólt.
- Nem bírom már tovább! Hát nem érted? Annyiszor próbáltam beszélni a fejével, hogy jobb belátásra bírjam, hiába. Látszólag elismerte, hogy amit tesz azzal tönkre teheti a kapcsolatunkat. Figyelmeztettem Zoltánt nemegyszer, hogy nagyon elegem van már a nőügyeiből és szedje össze magát, hagyja abba, különben útjaink elválnak... Számtalan tagadás, ígéret hangzott el ilyenkor, hogy változtatni fog a viselkedésén, hogy pontot tesz eddigi életére és felhagy minden, a koránál fogva is, hozzá méltatlan kicsapongó életvitelével. Bizonygatta nemegyszer, hogy én vagyok az egyetlen szerelme és ezen az égvilágon semmi és senki nem tud változtatni... Hittem is, meg nem is, de olyan meggyőző tudott lenni, hogy végül elhittem... Anya! Hazudott nekem!
(Az anya egy szót sem szólt közbe, csak hallgatta a lányát. Gondolatai sebesen peregtek. Egyre nézte őt, a lányát, aki időnként rá villantotta jeges kék szemét, tőle örökölte ezt a dühös, szikrázó tekintetet, a természetét... és a saját ifjúkori emlékei jutottak az eszébe. Mintha csak magát látta volna. Ugyanaz a kín, a gyötrelem, amit maga is átélt nemegyszer,... miközben hallgatta, amit pedig már régóta nem tapasztalhatott, de érzett és bizton tudott. Azt csak egyedül ő tudhatta idáig, hogy százszor élné át újra, meg újra, ha még egyszer itt lehetne mellette élete párja, egykor volt szerelme. Mindent másként tenne. Miért is ilyen nehéz az élet?... Miért nem tudja őt még most sem elfelejteni?... Miért nem tudja elmagyarázni a lányának, megértetni vele, hogy nekik, kettőjüknek egy és ugyanaz a sorsuk?... A fájdalom, vagy a túlzott elragadtatott izgalom, érzelem hatására, de egyszeriben nagyon dühös lett. Talán életében először gondolt csak saját magára, de most nem róla van szó. Egyszer s mindenkorra tudomására kell hoznia a lányának, meg kell értesse vele, hogy minden hiába, ha nem az érzelmeire, hanem az eszére hallgat. Amit most tenni készül, az egyenes út az elmagányosodás, az egyedüllét, a semmi felé, az üres, értelmetlen, tagadás, a kilátástalan élete felé. Ezt nem engedheti meg! Utolsó szalmaszál, amibe belekapaszkodhat. Kimondja végre: Elég volt!)
- Szedd össze magad! - kiáltotta... Az izgalma a tetőfokot súrolta. Hát nem érted, hogy ez az ember, a te párod mennyire magányos?... Soha sem kérdeztem tőled, de most van itt az ideje, hogy őszintén felelj nekem... Válaszolj. És ne merészelj mellébeszélni, egyenes kérdésre, egyenes választ várok!
- Megadtad te neki azt, amit kért tőled?... Jól gondold meg mit felelsz, mert minden ettől függ. Nem csak róla, rólad is szó van.Tőle tudom, sírva panaszkodta el, hogy nem egészen úgy van, ahogyan azt te beállítod. Fáradtságra, fejfájásra hivatkoztál valahányszor közeledett hozzád, elutasító voltál több alkalommal és különféle, ilyen-olyan kifogásokat felemlítve tartottad magad tőle távol... Mit gondolsz? Hol kereshette ezek után a megértést, a melegséget, a szeretetet? Azt hitted, hogy őt egy szaros gatya kimosása hozza lázba? Semmi közöm hozzá - mondhatnád! De igenis van! Mert a lányom vagy!
- Légy őszinte! Te nem adtad meg számára azt, amire pedig minden férfinek szüksége van, lehet! Nekem elhiheted, aki ide s tova régóta nélkülözöm. Elutasítok minden egyes férfi közeledését évek óta, mert jól tudom, ha túl közel engedem magamhoz, ez lesz a vége. Valamit, valamiért. Lányom! - nekem ez még ma is hiányzik! Gondold ezt végig!
Edit még idáig nem látta ennyire kiborulva az anyját, erről az oldaláról - megkockáztatja - nem is ismerte, az ő gondja baja ettől kezdve szinte nüansznyira zsugorodott ahhoz képest, amennyire kiakadt, ahogy kiállt az ő, éppen meneszteni szándékozott párja mellett. Hirtelen ötlettől vezérelve, hogy némiképp enyhítse a feszültséget, bár éppen a leszokás határán voltak mindketten, de úgy érezte most rá kell gyújtania. Tudta, hogy egy levegővételre szükségük van. Elővette az eddig rejtegetett cigarettáját és átnyújtott egyet az anyjának is. Majd felsercent a gyufa lángja. Holló fekete hajukba vegyült ősz hajszálakon egy pillanatra megcsillant a fény.
https://www.youtube.com/watch?v=-2HVcOsoLgk
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Máris adok tippeket: "Nehéz volt..." "Szalmaláng"... "Hosszú volt a búcsúzás!"... "Feledés"... "Bánat, szenvedés, tévedés"... "Csak szavak!"
https://www.youtube.com/watch?v=-2HVcOsoLgk
Jó is, aki jóra gondol... Elfelejtettem. Milyen kár, hogy nem azt a jót látja bennem, aki voltam... Ez legyen az ő baja. :-)
" Jónak lenni jó"
ó kedves Éva!
Már elfeledted,amikor kicsi lányka voltál, melyik fiuk huzták meg a copfocskád?
Akik szíve lángolt érted.
Lehet lelkében ez van ma is :-) :-)
Látod, hogy más meg elveszi az ember kedvét. Nem tudom mivel váltottam ki benne a nemtetszést, vagy ha már így van, miért nem tud egyszerűen keresztüllépni rajta. Vagy írna legalább, kapcsolódna be a játékba és mutatná meg... Nem. Ha ő nem tud örülni, ne örüljön a másik se... Ez a szomorú igazság. Itt semmi sem változott!
Már elfeledted,amikor kicsi lányka voltál, melyik fiuk huzták meg a copfocskád?
Akik szíve lángolt érted.
Lehet lelkében ez van ma is :-) :-)
pedig benned van minden reményzetem :-)
Ezen nem tudok segíteni!... De még időben észrevetted.
Na és változott valami? Semmi.. :-)
:-) :-) :-)
először majdnem vadblikát olvastam... :-)
Na és változott valami? Semmi.. :-)
Csak azt nem értem, ha xar napod van, miért veszed el a másik kedvét?... Ugye te sem tudod? Xállj el mint a vadlibák!
Csaxólok!
először majdnem vadblikát olvastam... :-)
superr
Csaxólok!
ggrrrrr -((((((
Nemis lehecc igaz bik a :-)
girreg-gürrög orra likja,
Vajjon ezért szomorkocc ma?
:-) :-)
Ahh te Eva)))
Jó szórakozást! :-)
Mi az hogy? Több gondolat is belém szorul ilyenkor, annak ki kell jönni valahogy... Már a te szavaidtól sem tudtam aludni. Ez a bosszúm! :-)
Éva,kedves!
Duplázol?Nem ér:)
Én is máson törtem a fejem,de olyan sötét cikk lett volna,hogy nem vetettem papírra,csak a második gondolatot.Ügyes vagy,hogy neked sikerült kettőt is megírni!
Puszi
Duplázol?Nem ér:)
Én is máson törtem a fejem,de olyan sötét cikk lett volna,hogy nem vetettem papírra,csak a második gondolatot.Ügyes vagy,hogy neked sikerült kettőt is megírni!
Puszi