Szerelem és a józan ész
Látogatók száma: 117
Sajnos, az esetek többségében a szerelem és a józan ész messziről kerülik egymást, mármint a szerelmünk tárgyának vonatkozásában.
A legnagyobb hiba, amikor olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel kedvesünket, amilyennek szeretnénk őt tudni, ám amelyeknek híján van.
Nem akarok senkit azzal áltatni, hogy én nem estem ebbe a hibába. Dehogynem!
Történt pedig úgy negyven évvel ezelőtt, hogy jártam egy sráccal, nagy szerelem volt és jól megvoltunk egymással. Elkövettük azt a hibát, hogy többnyire kettesben múlattuk az időt, mígnem egy baráti házaspárral – mellesleg az én barátaimmal – gyakran leültünk kártyázni, akár fél éjszaka is kanasztáztunk.
A kártyaparti közben kvaterkáztunk, és sok dologról szó esett. Úgy éreztem, ez maga a boldogság.
Csakhogy kiderült a kedvesemről jó néhány olyan jellemző vonás, mely – ha kettesben vagyunk – szóba sem kerül.
Majd második kisfiuk születését követően, a baráti pár felkért, hogy legyek a gyermekük keresztanyja, és hozzátették, hogy a majdani végleges párom lesz a keresztapa.
Mit mondjak? A párom is, meg én is, úgy éreztük magunkat, mint akiket leforráztak!
Amint úgy adódott a szituáció, megkérdeztem barátnőmet, hogy miért nem lehet keresztapa a barátom. Azonnal jött is a válasz: nem illetek össze, soha nem lesztek házasok!
Hát, mit mondjak, még jártunk vagy két évig, és minden különösebb ok nélkül, öt év együtt járás után, közöltem kedvesemmel, hogy nekem ebből elég volt.
Akkor megtanultam, hogy a szerelem vak, és mielőtt véglegesen kiköt az ember leánya egy pasi mellett, jobb, ha leteszteli, hogyan viselkedik a baráti körben, s az sem baj, ha ésszel is átgondolja, mi lehet a kapcsolat végkifejlete. Amennyiben nem viszi át a lécet, melyet a társunkkal szemben állítottunk, akkor jobb hagyni elmenni, vagy elterelni a kapcsolatot a barátság felé.
A langyos, megszokáson alapuló, sehová sem tartó kapcsolat csak az időt rabolja az életedből, miközben számtalan lehetőség mellett úgy elsuhansz, hogy észre sem veszed. Ha félsz az egyedülléttől, és úgy érzed, még az ilyen látszat együttlét is jobb a semminél, akkor magad ellen vétesz, de nagyot!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Mintha csak rólam szólna a történeted!
Tényleg megfontolandó gondolatokat írtál le.
Pussz!
Csilla
Szinte valamennyien átmentünk a szerelem különböző stációin. Mint mindenben, ebben sincs sok új a nap alatt.
Pussz: Yolla
Mintha csak rólam szólna a történeted!
Tényleg megfontolandó gondolatokat írtál le.
Pussz!
Csilla
Mindenki csak hallgasson a saját szívére, aszondom!
Ahogy a nóta mondja: "Hallgass a szívedre... " -)))
üdv. K.
Szia, Kőnig!
Örülök, hogy ismét itt vagy!
Üdv: Yolla
csak bele kell még jönnöm.
puszi Kedves Yolla.
Kedves Yollánk!
örvendek hogy ismét olvashattam szép és hasznos soraid.
kösziii
Örülök, hogy ismét itt vagy!
Üdv: Yolla
Ahogy a nóta mondja: "Hallgass a szívedre... " -)))
örvendek hogy ismét olvashattam szép és hasznos soraid.
kösziii
Tudom, hogy egy cikk váltotta ki ezt az írást benned. Igazad van. Én is vak voltam, nem elég figyelmes.
Akkor viszont nem értem, hogy miért az időre hivatkozunk, hogy nem ismerjük meg egymást eléggé? Én egy év "udvarlás" után ugrottam bele a házasságba, fiatalon, éretlenül...
Mindegy is, hogy házasságban, vagy azon kívül, hány éves társas kapcsolatban jövünk rá a másik hiányosságaira, éretlenségére, közömbösségére... Nem a pecsét határozza meg. És sodor egy "sehová se tartó kapcsolat felé", ami - utólag derül ki - csak "időt rabló" volt. Hányszor mondtuk utólag: "Elvetted a legszebb éveimet..." Egymás szemére vetettük még a szépnek gondolt időszakot is...
Pussz,
Éva