5.parancsolat / részletek 19.
Látogatók száma: 65
Leesett a hó, hideg lett.
A nővérszállón jól belakta magát, pár hónap után, már mindenki ismerte. Kellett is a barátságos légkör, mert a konyhások nem kaphattak helyet a nővérszállón. Neki is csak átmeneti lehetőség ez. A nővérkékkel különösen jóban volt, hiszen ők tudtak a legtöbbet orvosokról és minden egyéb dologról, ami érdekelte őt. Apró szívességekkel kényeztette őket, ha épp a három műszak után nem érték utol a napi teendők valamelyikét. Alkalomadtán kinőtt, vagy megunt ruháikat adták neki, és híreket. Orvosokról leginkább. Az orvosoknál pedig külön munkákat vállalt. Ablak- és nagytakarítást, kevés, ám mégis plusz pénzekért.
Pali egyre többször várta őt a kórház előtt. Egyik nap, kis csomaggal toporgott a portán, alig várva, hogy Vali végre előkeveredjen a hatalmas épület gyomrából.
- Milyen nap van ma?- kérdezte, amint végre elé toppant a nő – Na? Milyen nap van?
- Ócska – válaszolt Vali. – Fáradt vagyok.
Elindultak az Uzsoki utcán, sétálva mentek az Erzsébet királyné útja felé.
- Nem baj. Én nem vagyok fáradt, és nem is ócska ez a nap. Főleg, ha megmondom , hogy szerintem milyen nap van.
- Mondd!
- Találd ki!
- Nem fogom kitalálni, hogy neked milyen nap van, mert nekem pocsék. Mondtam már. Hazamegyek a szállóra és aludni fogok.
- Nem fogsz.
- Miért gondolod?- emelte tekintetét a férfira. Egész magasra kellett néznie, hiszen épp csak a válla alá ért Palinak.
- Mert december kilencedike van.
- Na és? – értetlenkedett – Akár huszadika is lehet. Mit érdekel engem?! A Mikulás már elment.
Egy pillanatra elhallgatott. Évike mosolygós arca, és Peti várakozás teli pillantása jutott eszébe a Mikulásról. És Lacika szertelen öröme, a kis piros csomagocskák láttán. Aztán elhessegette a gondolatot.
Pál nem értette Valit.
- Szóval nem ma van a névnapod?
- Micsodám van nekem ma?
- Jól van. Látom, te nem tartasz névnapot. Bár kéthavi nyugdíjam van ebben a kis csomagban. Neked hoztam a névnapodra.
A nő kezébe nyomta a csörgő selyempapírosba bújtatott puha csomagot. Megálltak. Pali várt, már kedvetlenné válva, Vali meg kíváncsian kukucskált a zacskóba. Egyre mélyebbre fúrta ujjait a vékony papír alá, majd kitépte, és a látványtól elámulva csak állt.
- Gyere már! – szólt a férfi. – Fázom.
Vali nem mozdult. Csak állt, nézte a kezében lévő ajándékot, aztán hirtelen ugrott Pali nyakába.
- A kardigán! Jaj, köszönöm. Köszönöm, köszönöm!
- Isten éltessen! – mosolyodott el végre Pál.- Anyám nincs otthon. Gyere fel, főzök egy kávét neked. Aztán volna miről beszélnünk, ha van kedved.
Vali csak bólintott, aztán lépdeltek a 67-es villamos felé, hogy a Thököly úton átszálljanak a trolira.
Az öröm, és a meglepetés íze új volt Valinak. Csak forgatta magában emésztetlenül, és fogalma se volt róla, hogyan és miként kéne most viselkednie. Pont azt kapta, amire annyira nagyon vágyott, és hónapokig sóvárogva bámult szinte minden nap. Pali lekicsinylő szavai jutottak eszébe, ami után már nem foglalkoztatta annyira a kardigán, de álmaiban azóta is ott szerepelt változatlanul. Boldog volt. Életében először kapta azt, amire vágyott.
Pali udvariasan előreengedte Valit, amikor megérkeztek a lakás elé. A nő ment az ismert szoba felé. Az asztalon váza állt, benne kilenc vörös rózsa, és kártya elé állítva.
„Boldog Valéria napot!” felirattal.
Vali újra megtorpant. Szinte lebénult a meglepetéstől. Nem számított rá. Ahogy Pali mögé állva nézte, csak megfordult, átölelte őt, és könnyes szemmel megcsókolta. A csók hosszú lett, és vaddá vált. A férfi mohón tartotta karjában, majd ruháit cibálva vetkőztetni kezdte. Dobálta le róla a kabátot, blúzt, mellényt, ahogy csókolózva lépkedtek egyre közelebb az ágy felé. Közben magáról is szórta a ruhákat. Lassan araszolgattak, aztán az ágy szélénél végre elengedte.
Már csak a szoknya és a melltartó maradt Valin. Hamar kibújt belőle, rengő mellein sötéten ültek a vastag bimbók. Bugyiját letolva vonta magára a zokniban és alsógatyában álló férfit, hogy szenvedélyes és önfeledt szeretkezéssel ajándékozza meg.
Az ernyesztő végállomások újabb és újabb meneteket indítottak vágyaikon. Nem tudtak betelni egymással. Órákig tartó szerelmes ölelkezések után készült el végre a beígért kávé. Vali, Pál ingében ücsörgött már, mosolyogva, minden fáradtságát maga mögött felejtve és élvezve a délután meglepetéseit.
- Összeköltözhetnénk – vigyorgott rá a férfi. – Minden napot együtt kéne töltenünk. Nem gondolod?
Vali mosolygott. Boldognak és súlytalannak érezte magát. Szinte szárnyalt, gondolataiban nem is szerepelt más, csak Pali.
- Jó. Keress valahol albérletet. Csak tudjuk majd fizetni.
- Holnap lesz időm, és szétnézek. Elég lesz kettőnknek egy szoba is, nem?
- Elég. Naná! – kacsintott Vali. – Csak Zuglóhoz közel legyen.
Mégse úgy alakult. Az albérlet, amit Pali már másnap lefoglalt, a város szélén fekvő kietlen részen feküdt. Rákoskert és Pécel között, a senki földjén. Egy ócska fészer, alig tíz négyzetméterével és a pottyantós budival az udvarán. Csak erre futotta a pénzükből. Vali a látványtól nem-igazán rettent el, pedig gyomrában érezte a szabolcsi görcs emlékeit. Nem lesz ez örökre így. Nyugtatta magát.
Kályha állt a kis luk sarkában, két ágy volt benne és egy szekrény. Hely semmi egyébnek nem maradt. Mégis kibérelték, Pali teljes nyugdíja volt a díja. Előlegként Vali összegyűjtögetett forintjait adták oda. Távol a város szélétől, komoly teljesítmény lett Valinak időben beérkeznie a munkába. Hajnalban még begyújtott a kályhába mielőtt elment, azokkal az ágakkal és nagyobb fákkal, amiket Pali szedegetett össze napközben.
Januárig bírta a Nap előtt való kelést, a rohanásokat, a kapkodást és az utazások nyűgét, aztán a Bajcsy kórházat célozta meg. Ha oda sikerül felvételt nyernie, nem kéne négykor kelnie, ennivalóra pedig nem lesz gond, hiszen eddig is a kórházból hordta haza a maradékokat. Pali nem csinált egész nap semmit, csak fát gyűjtött a fűtéshez, aztán heverészett, és szorgosan járt Vali elé a munkahelyére.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zsom!
Azért érdekes, hogy némelyik férfit nem zavarja, ha az asszony tartja el. Megfordulnak a szerepek.
Tetszik az írásod, tele balsejtelemmel, s minden porcikám tiltakozik az ellen, ami történik.
Azért érdekes, hogy némelyik férfit nem zavarja, ha az asszony tartja el. Megfordulnak a szerepek.
Tetszik az írásod, tele balsejtelemmel, s minden porcikám tiltakozik az ellen, ami történik.
Örültem neked!
Vajon mi lesz az ára a kardigánnak? Olyan lovagias ez a Palika. Azért én jobban bíznék benne, ha elmenne valahova dolgozni. Ha csak napi két három órára is. Abban az időben még volt munka, amikor a történet játszódik.