A fekete szívvárvány
Látogatók száma: 44
Hogy bocsáthatnám el a gondolatot, amikor benne van minden kinyugvó tűzhányóban a szunnyadó tűz? Kérdik mi van itt belül? Nekem egy egyszerű hitem van, üljenek a fiúk ölébe a lányok?
Minden tájban kék a szivárvány először aztán lila. Kelet felől, amikor felkel a nap...igazat szól és megsimogat. Felejtős a fekete-fehér felhő, avagy valóság minden perc, amit írogatással töltök. Nekem a büszke nő kell, akit benned megismertem....Hibátlan, kis ember, azaz a Földre érkezik a bűn? Annak nincs jele, csak ébred benned a tudat. Hogy tudtad azt, mikor a határban látszik a szivárvány visszaút már nincsen feléd! Hívtalak, minek is...nem számítottam rád?! Ünnepnap a tájnak a sokszínű lefesthetetlen, leírhatatlan művészet. Művészetek Palotája talán az én lakásom? Naná...válaszoltam, minek is festenék rosszul, ha fessek a partnerek. Nem ám a báb színházban vagyunk...hanem itthon! Te meg őszülsz és kérsz, még egy éremnek is két oldala van! De abból mint a bölcs tanul, az erőtlen csügged, az erős megállja. Szóval, onnan kezdeném ahonnan feljött a Nap. Bámultam és kész, a kék eget...amikor úgy érzem, csak felettem vannak felhők, vihar van a lakásomban...szélvész, úgy hajt. Hát gaznak nincs gazdája, egy testem tetem...Már mindent kipróbáltam szívélyességet, szeszélyességet, megértést. S alázatra nem való, hogy nevel valaki mégis a végén. A vég! A szív hangja, meg a festék. Jól álcázott vörös és fekete...de a szivárvány, még kész sincsen...Lankad figyelmem, nem tudom bízzam e megítélő jóban, képességemben, vagy magammal viszem titkomat a sírba. Mert egy nő nem eladó! Ha meg nem éli örömét-bánatát. Egyetlen karjában kinyújtózva. Fehéren-feketén...a felhők mind eladók. Ott lakik szivárvány. Masszív váram, már oda épül, ahol nem lesznek álomtéglákból rakott kis házak, hanem szivárvány és még egy csepp eső! Szívesen vennék részt családi programokon, de (szóval) nekem senki nem állta el a lépcsőt, sem a falat...húzott falat nekem rokonom, bölcs az aki nem hallgat balga ki asszony szavára nem! Mind nekem egyforma rokon-rokonszenv és bánat, betegség zúdul az éggel alább...Mind nekem egyforma, rokon-rokonszenv...Nem bírtam volna el súlytalanul, csak látni akartam minden, amit itt hagyok, hogy a fiúk a lányok ölében...bizony Isten, bennem nincs félelem...Mert a fekete szivárvány miatt, a lányok ülnek felhőkön, s pihennek bálványok és emberek Földön!
A cikket írta: Zsüsztin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon tetszik!
Maresz