A rabszolgatartó
Látogatók száma: 109
Havi száznegyvenezret viszek haza. A férjem meg vállalkozik.
Az én fizetésem elmegy rezsire, kajára. A többit ő teremti meg nekünk. Éjjel-nappal dolgozik (legalább is, ez van beadva nekünk, és minden szomszédnak és boldogtalannak). Természetes az elvárása, hogy mossak, főzzek, vasaljak és takarítsak. Ő meg jogosan várja el, hogy kipihenhesse magát, sörözni járhasson a haverokkal, bowlingozni, és félévente egyszer-kétszer elmehessen világot látni is egy kis baráti összetartásra. Persze nélkülünk. Merthogy a gyerekek is az én feladataim. Mind a kettő. Ha már ő az, aki mindent megteremt...
És egy nap leültem számolni.
A gáz és fűtés huszonötezer, villany tízezer, víz is tízezer, a TV, internet és telefon havi huszonötezer, szemétért fizetünk ötezret, helyi adó is másik ötezer, és vannak az egyéb költségek, a gyerekek iskoláztatása és albérlete havi ötvenezer (erre évek óta spóroltunk, az örökségemet raktuk félre), valamint a kaja havi százezer, a heti egyszeri nagy bevásárlás tizenötezer alkalmanként (ide férnek be a mosó-, tisztálkodó- és tisztítószerek), és hogy ne felejtsem el, még havi húszezret el- elköltünk ruházkodásra is (na nem az enyémre). Ami még ezen felül van, az autó költség, itt nulla forinttal számoltam, mert azt a férjem kisajátította a vállalkozása és a saját igényei kielégítésére.
Ez mindösszesen havi kétszázkilencvenezer forint, ha ebből levonom a családi pótlékot, akkor kétszáznyolcvanezer forint, amit kettőnknek elő kell teremteni...
Na és ekkor kaptam a fejemhez, hisz én a felét keresem a szükségesnek!!!
Az én hites uram mennyit is dolgozik, mit is vár el tőlem ezért pluszba?! Ha mindketten 50-50%-ban tesszük bele a család költségvetésébe a megkeresett kis (Ő a nagy pénzét) pénzünket, akkor miért vagyok én falhoz állítva, mert nem mosok eleget, nem főzök eleget és nem takarítok annyit, amennyit az én szerelmem kívánna??? Nyilván azért a szemrehányás, hogy elfoglaljam magam, amikor Ődrágasága a bowling golyókat, vagy éppen csak a söröket gurigatja... le a torkán. Az én torkomon eddig ezt könnyen legurította... Meg érezzem rosszul magam, amikor épp nincs itthon (külföldön yachtozik a haverokkal), mert én béna vagyok, csak a Barátok köztet tudom nézni a nagy igénytelenségemben, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk megejteném a féléves nagytakarítás, amíg ő a tengeren hánykolódik...
Hogy hab legyen a tortán, és eszembe ne jusson, hogy Én csak egy rabszolga vagyok, kapok még egy-két szúrást, hadd emésszem. Kövér vagyok, megkeseredett és semmire se jó... lassan már "arra" sem...
Holnaptól úgy döntöttem, nem csinálok neki ingyen semmit. Én is akarok szép ruhákat, szeretnék világgá menni... pálmafákat látni... Csak el tőle! Minél messzebbre...
----------
A cikket írta: átman
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia!
Igaza volt Dr. Ranschburg Jenőnek, minket más fából faragtak, mint a férfiakat. Bár, ha belegondolsz, ha sok nő van együtt, képesek ugyanúgy rivalizálni, s egyáltalán, úgy viselkedni, mint a férfiak.
Az egészséges arány a fele-fele lenne.
Ha belegondolsz, hogy a parlamentben hogyan beszélnek a nőkről....hát, sírhatnak fiuk miatt az édesanyáik!
Igen én is izgulok emiatt kissé, mivel fiaim vannak és ezt látták, amit.
Beszélgetek velük erről, de ez majd később derül ki, hogyan lesz.
Üdv!
Szia Yolla!
:)
"Napjainkban a nyugati társadalmakban a nő lebecsült társból versenytárssá lépett elő. Miközben meggyőződésem, hogy a nők szerte a világon képesek arra, hogy megállják a helyüket a hagyományos férfi szerepkörben is, sokszor elgondolkodom azon, hogy az előrelépésnek egy másik iránya – lebecsült társból a megbecsült társ felé – nem lett volna-e hasznosabb az emberiség számára." Dr. Ranschburg Jenő
Igaza volt Dr. Ranschburg Jenőnek, minket más fából faragtak, mint a férfiakat. Bár, ha belegondolsz, ha sok nő van együtt, képesek ugyanúgy rivalizálni, s egyáltalán, úgy viselkedni, mint a férfiak.
Az egészséges arány a fele-fele lenne.
Ha belegondolsz, hogy a parlamentben hogyan beszélnek a nőkről....hát, sírhatnak fiuk miatt az édesanyáik!
Szia, Átman!
Tudod, ebben a kétszemélyes kapcsolatban, amely házasság/élettársi kapcsolat, azt hiszik a férfiak, hogy mi nem tanulunk. Dehogynem. Mellettük tanuljuk meg, hogyan bánjunk velük, ahogyan megérdemlik.
Megállapítottuk egyik barátnőmmel, hogy a férfiak tulajdonképpen egyformák, csak a nevük és a lakcímük más! (hahaha) És hogyan tudnak csodálkozni, ha mandínerről visszakapják a labdát! Ez jár az önbecsülésünknek.
Üdv: Yolla
:)
"Napjainkban a nyugati társadalmakban a nő lebecsült társból versenytárssá lépett elő. Miközben meggyőződésem, hogy a nők szerte a világon képesek arra, hogy megállják a helyüket a hagyományos férfi szerepkörben is, sokszor elgondolkodom azon, hogy az előrelépésnek egy másik iránya – lebecsült társból a megbecsült társ felé – nem lett volna-e hasznosabb az emberiség számára." Dr. Ranschburg Jenő
ha elválsz, attól nem lesz több pénzed. sajnos. pálmafa, agyő.
Igen, úgy néz ki, akkor ugrott a pálmafa:)
Legalábbis jó hosszú időre.
Egyébként meg bárhol lehet az ember, ha lélekben nem szabad, a legszebb tengerparton akár...
Üdv.
Szia Yolla!
Köszönöm az üdvözlést!
Sajnos, én nem voltam ennyire tudatos a kapcsolatunk elején, egyébként is hajlamos vagyok másokat magam elé engedni, vagy magamat alá...
Lényeg, hogy szabad akaratom volt és ezt kaptam.
Üdv., szép napot!
Tudod, ebben a kétszemélyes kapcsolatban, amely házasság/élettársi kapcsolat, azt hiszik a férfiak, hogy mi nem tanulunk. Dehogynem. Mellettük tanuljuk meg, hogyan bánjunk velük, ahogyan megérdemlik.
Megállapítottuk egyik barátnőmmel, hogy a férfiak tulajdonképpen egyformák, csak a nevük és a lakcímük más! (hahaha) És hogyan tudnak csodálkozni, ha mandínerről visszakapják a labdát! Ez jár az önbecsülésünknek.
Üdv: Yolla
Szia, Átman!
Légy üdvözölve közöttünk, érezd jól magad a portálon.
Sajnos, a férfiak még most is, a huszonegyedik században, azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái és mi vagyunk a rabszolgáik. Rosszul hiszik!
Könnyen beszélek, mert a kapcsolat legelején tisztázom a helyzetet, hogy vagy egyenrangú társak leszünk az élet minden területén, vagy felejtsük el egymást.
Üdv: Yolla
Köszönöm az üdvözlést!
Sajnos, én nem voltam ennyire tudatos a kapcsolatunk elején, egyébként is hajlamos vagyok másokat magam elé engedni, vagy magamat alá...
Lényeg, hogy szabad akaratom volt és ezt kaptam.
Üdv., szép napot!
Üdvözöllek az oldalon, érezd jól magad közöttünk!
Pussz,
Tündér
Nézd a jobbik oldalát. Az is lehet, ha nem így lenne, még meg is unnád, hogy állandóan ott lebzsel körülötted. Ne úgy vedd, hogy rabszolgaság, a saját kedvtelésedre, kedvedre tedd, de ne úgy hogy közben beleszakadsz. Egy próbát megér. :-)
Pussz,
Éva
A rabszolgák köztünk élnek..., felszabadítani nem lehet őket, csak saját elhatározásból tehetik szabaddá magukat.
Üdv,
Pí.
Légy üdvözölve közöttünk, érezd jól magad a portálon.
Sajnos, a férfiak még most is, a huszonegyedik században, azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái és mi vagyunk a rabszolgáik. Rosszul hiszik!
Könnyen beszélek, mert a kapcsolat legelején tisztázom a helyzetet, hogy vagy egyenrangú társak leszünk az élet minden területén, vagy felejtsük el egymást.
Üdv: Yolla