Alíz tollából

Látogatók száma: 55

Mert vannak olyan aláírások, mint a házasságkötő teremben. A nevét felveszem annak, akit szeretek, de Ő nem veszi fel az én nevemet. Mert mind egyforma lesz, előbb-utóbb. Mivel a jó nem létezne rossz nélkül, magadra ne vedd...mind egyformák vagyunk, nők!

Szeretünk szerelmeskedni, szeretve lenni és szeretni. De csak akkor adjuk magunkat, ha már nem félünk attól, hogy a semmibe veszünk. A semmibe veszve is olyan életet élünk, mint a többi nő. Kivéve, akit várja a kliens. Belénk nem szoktak szeretni. Inkább az olyan emberektől irtózunk, akiknek csak arra kellünk...habár állandóan visszatérnek hozzánk, mellettünk alszanak, én mellette ébredek. Holnap viszont másnap van, elmegyünk otthonról, mert nem szakasztott háziasszonyoknak való, hogy várjon. Mert az ágyban is kell teljesíteni a feladatot. A feladat pedig micsoda? Hogy megtartsd a férfit, megtartsd férfinek, Te maradj nő. Milyen nő, aki vakon elhiteti azt is hogy a fal fehérebb nálam, amikor azt is gondolom, valóban csapta előttem másnak is a szelet...Ma pedig gondolataimba merülök, forgatom a tollamat, és nem a Las Vegas-i kaszinóban nyertem, hanem nyertem egy szerelmet, viszonozva lenni ebben az állapotban. Önző vagyok, de nem tehetem meg, hogy szemellenzőt vegyek én is, és koromnak megfelelően, már lassan közelítve meg a másikban mi is, amit szeretünk. Azt, ahogyan szeret, azt ahogyan gondol rólunk, persze nem érdekel engem más, mint hogy boldoggá tegyek egy embert. Ha Ő azért boldog, mert létezem, akkor talán éltet még egy kicsit, de csak egy kicsit. Onnantól tovább rajtam múlik, mit érzek és mit gondolok afelől, hogy talán egy fajta rajongásra szüksége van a nőnek! Mint mikor bálványozzuk a szüleinket, vagy csak emlékeink miatt vagyunk boldogok, mert visszanézek a szemébe, mert én vissza tudok nézni, és sok-sok szempár már látta zöldeskék szemem. Mert ha boldog vagyok, akkor úgy tudom "blue"...ugye milyen érdekes ez a jelentése? Talán ez azt jelenti, hogy a szigetországban szomorú lennék, ha pedig igazán felforrt a láz, zöld. Milyen méreg az, amitől eszem ágában sincs szótlanul hagyni az igazságtalan taposást, keresést. Rám mérte a sors, hogy ha kell, ha nem szerelemmel kell. Szenvedéllyel kell leélni hátralévő életünket, ha már nem igazi, amit gondolok, hanem felruházva jónak látom a vakvágányon haladó kapcsolatot. Még mindig nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő, akinek tollával elválni kell. Ha bennem lenne még valaki más, mint Ő...akkor a nő, az anya és a feleség, soha nem házasodik, hanem férjhez megy, mert találni olyan embert, aki nevére vesz, és soha nem ereszt el, hanem egy láthatatlan pórázon tart, úgy ad és kap meg mint ajándékot. Várjuk érte a szerelmet, de önző nő nem létezik, önzetlen férfit szeretve viszont, olyan mintha ősz hajamat kendőbe zárva, borittasan vizet prédikálva már most eldönteni, hogy a jövő eljött, itt van a keze a kezemben!

Üdv - Alíz -

támogatóink