Amikor felébred a vágy 1.
Látogatók száma: 43
Tudod, annyira élveztem a társaságodat, meg a másik csaj is beléd volt zúgva, hogy azért sem akartam elrontani ezt a bimbózó barátságot, de olyan kitartó voltál, hogy a végén csak rábólintottam, hogy egye penész, randizzunk egyet próbaképpen, mert te vagy az, akivel a legszívesebben beszélgetek. Te vagy, akihez az aktuális idegesítő online kalandomból megpihenni jártam. És te vagy az, akinek, amikor az egyik reggel bébiszitterkedés közben barátságosan rád írtam, hogy "Jó reggelt Napsugaram, azt mondtad, hogy ez most igazán jólesett. Nekem meg jólesett, hogy örültél, pedig nem voltam benne biztos, hogy írjak-e egyáltalán, csak mert online-nak látlak. Nem akartalak szédíteni, de vonzottál. Te vagy az, akinek azt mondtam, hogy ha a másik randim nem jön össze, akkor veled fogok randizni vasárnap, - és abban a pillanatban, amikor ezt leírtam, pontosan tudtam, hogy ezt most a tudatalatti íratta velem, ami az a beletrafálós viccelős fajta, ami amúgy halál komoly. És, amikor két heti barátkozás után megbeszéltünk egy randit, amire utána még két hetet vártunk, az örömöm még mindig a személyiségednek szólt, és nem kifejezetten a külső burkodnak, hiába viccelsz vele folyton, hogy tudod, hogy csak a testedet akarom. Amúgy tényleg szexi vagy mindenestül.
És emlékszel? Amikor megérkeztél, direkt nem is ültem melléd, egy méterről nézegettelek a kanapéról, te meg az ágyon üldögéltél zavarban, majd amikor a konyhaasztalhoz ültünk a kezemet a kezedbe tettem, hogy érezzelek. Hogy érezzem az érintésed, hogy el tudlak-e fogadni nem csak lelkestül, de testestül is. Ilyen megérzős-érzékelős fajta vagyok, kicsit hibásan összerakva, de remekül működök azért jó kézben. Amikor az egyik izgulós szaladgálásomban elkaptál, és megcsókoltál az ajtófélfánál, úgy meglepődtem, hogy viszonozni is elfelejtettem. És következett még egy pár kóbor, váratlan ölelés, ami kifejezetten megnyugtatóan jólesett. És amikor legközelebb leültél az ágyra, már melléd ültem, és elmondtam, hogy miért tettem a kezem a kezedbe, és hogy milyen gyengéd érzést keltett bennem, hogy mennyire elgyengültem, amikor a csuklóm belső felét cirógattad az ujjaiddal. Te kérdezted, és én elmondtam, hogy igen, el tudlak fogadni, mint férfit is. Aztán simogatni kezdtél, megkérdezted, hogy szabad-e... és hajtott a kíváncsiság és belevetettük magunkat. Majd újra és újra.
Csodás volt minden érintésed, és akárhányszor is akartál, én örömmel nyitottam meg magam neked, élveztem a kiéhezett mohóságodat, és azt is, ahogyan ismerkedtünk egymás testével is, hogy kinek hogyan jobb. Nem tudtam betelni veled. Közben a karjaidban beszélgetve és pihenve szóba került, hogy félsz, hogy szerelmes leszek beléd, mert láttál szenvedni és nem akarsz fájdalmat okozni, ha nem úgy alakulna egyszer a vége, de én boldog voltam veled. Nem is akartam arra gondolni, hogy mit hozhat a jövő. De ennek ellenére éreztem magamban valami ellenállást irántad, mint egy vékony hártyát, ami nem enged kiteljesedni. Mintha képtelen lennék beengedni téged magamba teljesen, pedig vágytam rá. És ha mélyen magamba néztem, nem tudtam volna kimondani őszintén azt a szót, hogy "szeretlek", pedig repesett a szívem, és végtelenül örültem neked és minden érintésednek. De az akkor még valami más volt. Az újdonság varázsa, a kölcsönös kíváncsiság, egymás felfedezése, az elhanyagolt lélek beteljesülés utáni mohó, kínzó vágyának enyhítése.
Folyt köv.
#visszafogottvenusz
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.