Amikor felébred a vágy 4.

Látogatók száma: 41

Egyszer azt mondtad nekem, hogy ha valakivel lefekszel, kicsit mindig szerelmes leszel belé, főleg, ha gyengéd, odafigyel rád és örömet okoz. De ettől még nem akarod kisajátítani és magadhoz láncolni. És azt is mondtad, hogy kell az őszinteség, még ha fáj is. Mert nincs időd hazudni és alakoskodni. És én is mondtam, hogy a korlátozás megöl, meghal tőle az őszinte és lelkes énem és szép lassan elnémulok, és ott a vége. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem leszek szerelmes. Komolyan is gondoltam. De akkor még nem találkoztunk. Nem direkt csináltam, egyszerűen a gyengéd szereteted és a stabil, őszinte odafigyelésed kicsalogat belőlem olyan érzéseket, amiket nem terveztem. Tudatosan nem terveztem, mert tudtam, hogy nem akartad.

Végül úgy döntöttem, hogy nem kínzom magamat tovább, nem tuszkolom vissza magamba az érzést, mint egy gonosz szellemet, hanem megélem úgy, ahogyan jön. Egy életünk van, ettől még nem fogok megváltozni, nem fogok álmodozni, ugyanaz leszek, csak kiteljesedek jobban, és többet adhatok neked, ami ugyanakkor nekem is még jobb. Ez is egy ajándék az élettől. És azóta, amióta megengedtem magamnak érezni többet, még a hancúrozás is annyival eszméletlenül jobb lett, hogy megszólalni se volt erőm a végén, nem hogy megmozdulni. Országos barátnőmnek meséltem, hogy érzem, hogy hamarosan el leszek veszve és közöltem is veled. Nehogy meglepetés érjen, és elszaladhass, ha nagyon akarsz. Nem akarlak megbéklyózni. Ő azt mondta, hogy nem volt okos ötlet, és nem tudok játszmázni. Azt mondtam, hogy te az őszinteségemet szereted, amikor nem kell találgatni, nincs bizonytalanság, hát akkor viseld el ezt is, mert nem akarom eltitkolni majd azt sem, ha már nem "csak" szeretlek.

Ültünk az asztalnál a harmadik randin este, vacsoránál. Te nagykiflit ettél tejjel, én meg sajtoskiflit jegeskávéval, és ott, akkor, abban a pillanatban elkapott egy fura érzés, mintha a szívem egy sötét védőburokban égő Nap lenne, amelyen apró lyukak keletkeznek, amelyeken keresztül fénysugár áramlik ki, mint megannyi apró napkitörés, és pontosan tudtam, hogy ez itt a vég kezdete, hamarosan már nem "csak" szeretni foglak. Azért én próbálom lassítani, de ellenállni már nem akarok. Lesz, ami lesz. Nem baj, ha sírás lesz a vége, mert majd később a csorba teáskannaként fogok emlékezni a megélt örömökre.

És most már értettem azt is, hogy mi változott meg bennem a harmadik randira. Mert eddig is eszméletlen jó volt veled minden érintés, és minden, amit egymás karjában adtunk és kaptunk, és megadta azokat a dolgokat, amik hiányoztak az életemből. Ennek ellenére mégis éreztem, hogy az összes tökéletes, buja hancúrozás ellenére is, még mindig hiányzott belőlem a vegytiszta vágy irántad. És hiányzott nekem, mert tudom milyen, mert volt már azelőtt mással, de azokat nem akartam tudatosan nem szerelemmel szeretni. Nem akartam elnyomni magamat. De most, amikor úgy döntöttem, hogy nem állok ellen az érzéseimnek - és veled is közöltem, hogy nem érdekel, ha sírás lesz a vége, de hadd szeresselek, ha épp arra érzek vágyat, és engedd magadat szeretni nekem -, és te csak véletlenül érintettél meg, amikor épp a mosogatónál öblítettem el valamit, úgy hasított belém a vegytiszta vágy irántad, és ez annyira új volt, hogy úgy meglepődtem, hogy szinte levegőt se kaptam. Na, most ébresztetted fel bennem a szunnyadó szexistennőt.

Folytatás következik-e? Háááát.... Reméljük a legjobbakat!

#visszafogottvenusz

támogatóink