Erotikus

Az ács

Látogatók száma: 137

Egykedvűen rugdosom a sárga faleveleket az országút szélén gyalogolva. Vége a mai tanítási napnak, alig várom, hogy beérjek a kollégiumba a menzára. Éhes vagyok, fáradt és törődött. Az út melletti árkon túl református templomot építenek. Már a tornyot húzzák fel az ácsok, és én érdeklődve nézem, ahogy az ingatagnak tűnő állványokon keményen dolgoznak.
- Jössz este moziba? - hallom a kérést és körülnézek, hogy mégis kinek szól.
Senki sincs itt a közelben, csak egy kék miniszoknyás lány, vállig érő, barna hajjal, teljesen átlagos, szürke veréb. Vagyis én. Vagyis valószínűleg nekem szól az a jóképű ács a magasságból. Elképesztő!
- Jössz este moziba? - kérdezi újra.
- Nem - válaszolom.
- Este gyere ki kimenőre!
- Eszem ágában sincs - tiltakozom, de bevallom tetszik a rámenőssége.
- Várni foglak.
- Van ám önbizalmad - kiáltok fel a toronyba, aztán szó nélkül otthagyom.

Bosszantó, hogy tizenhét évesen még ki és be kell jelentkeznem a portán, ha bemegyek a városba. Persze az ő felelősségük, ha történik velem valami. Ma este Kecske, a nyugdíjas matektanár látja el a portai szolgálatot.
- Hová? Hová?
- Csak egy osztálytársamhoz - válaszolom, majd aláírom a kilépőt.
Amikor kifelé sétálok a járdán észreveszem Misit, aki próbált velem kikezdeni, de még csak tizenhat éves, forróvérű kölyök. Valami többre vágyom.
- Hová mész? - kérdi.
- Mi közöd hozzá?
- Sok is!
- Kopj le! - rázom le.

A kapunál már ott vár az ács. Titokban megnézem, jó teste van, az már biztos, és helyes is.
- Szia! - köszön rám, amikor megpróbálok elsurranni mellette.
- Szia! - viszonozom miközben igyekszem eltitkolni az izgatottságomat.
- Elkísérhetlek?
- Mindig ilyen rámenős vagy?
- Persze - mosolyog azzal a "tudom, hogy bejövök neked" mosollyal.
- Utamra engednél?
- Miért vagy ilyen ellenséges? Megbántottalak?
- Nem, ilyen vagyok - próbálom lerázni
- Önmagad elől nem futhatsz el.
- Ki vagy te, hogy megmondod, hogy mit tehetek vagy mit nem? És ne csinálj úgy, mintha ismernél, most látsz először az életben - veszekszek már vele.
- Nem igaz, már hetek óta figyellek a menzán.
- Tényleg? - lepődöm meg.
Azt hiszem meg kéne ijesztenie ennek a dolognak, de csak felkelti a kíváncsiságomat.
- És mit látsz?
- Egy irtó jó nőt látok, ha rád nézek.
- Tudod mit kell mondanod - vágom rá, és elfordulok, hogy faképnél hagyjam, de a következő pillanatban elkapja a karomat, maga felé fordít és megcsókol.
A szája követelőzően veszi birtokba az enyémet, meglep az érzéki vadsága. Egy pillanat alatt szelídülök odaadóvá, a testem reagál az övére, akár akarom, akár nem. Az első férfi a kamasz próbálkozások után. Egy igazi férfi. Végre!
Félelem és szégyen nélkül hagyom, hogy átvegye felettem az irányítást, és már csak illemből tiltakozom...

Napok óta együtt ebédelünk a menzán a konyhás nénik szigorú szemei előtt. Minden egyes nappal jobban megőrjít, de még nem volt eddig köztünk komolyabb. Ám egyik kimenőn...
Köszönés helyett csak egy mohó csókot kapok, azonnal elindulunk.
- Hová megyünk ma? - kérdem.
- A szállásomra - hangzik az kurta válasz, és ebben a pillanatban csiklandós érzés keletkezik a hasamban.
A munkásszállás primitíven egyszerű, látszik, hogy nem egy otthon. Mégis tiszta, forgácsillatú illatú, ami bizalomgerjesztő. Leülök az ágy szélére és rettenetesen zavarban vagyok.
- Jól vagy? - néz rám aggódóan.
- Igen, gyere ide - húzom magam mellé, hogy sürgessem az elkerülhetetlent.
- Nem foglak bántani - ígéri.
- Tudom - mondom, és csókra nyújtom a számat.
Tudja, hogy nekem nem ez lesz első. De amit nem tud az az, hogy az első alkalmak még egész kicsi lányként a pedofil apámmal voltak éveken át, még a tizedik szülinapom előtt, és nem volt választási lehetőségem. Senki sem tudta még akkoriban. És félek, hiába bízom benne. Többször használtak ki, mintsem igazán szerettek volna. Vagy legalább egy kicsit. Felhúzódok az ágyra, hogy jobban elférjen mellettem. A keze a blúzom alá vándorol, hogy megkeresse a mellemet. Érzem, ahogy a mellbimbóim válaszképpen fájón megkeményednek. A fejem ívben hátrahajtom, ő pedig a nyakamba csókol, majd a fülcimpámat kezdte nyalogatni. A csiklandós érzés a hasamban egyre erősödik...
- Biztos vagy benne? - aggódik.
- Nem, de ne hagyd abba!
Hanyatt dönt az ágyon, és kigombolja a blúzomat... a nyelvével köröket rajzol a mellbimbóm körül, úgy érzem forróság önti el az ölemet. Odanyújtom a csípőmet, hogy hozzám érjen. Benyúl a bugyimba és apró köröket rajzol a csiklómra... Érzem hogy forró és nedves leszek... Én is felhúzom a pólóját, hogy megérintsem a hasát és a mellizmait. Sima és kemény, őrjítően férfias. Felemelem a csípőmet, hogy lehúzhassa a bugyimat mielőtt elszakadna, és közben őt vetkőztetem. Sosem láttam még ilyen izmos férfit testközelből. Az én ácsom...
- Ne félj elengedni magad! - mondja.
Könnyű mondani - gondolom, de amikor mellemről a hasamra vándorol az ajkával, apró pici foltokat hagyva mindenütt már nem vagyok teljesen ura önmagamnak. A testem önálló életre kel, hagyom, hogy magával ragadjon a szenvedély, és újra és újra hívogatóan emelem meg magam, hogy még közelebb legyen hozzám. Belecsókol a csiklómba, majd szívogatni kezdi... megőrülök, ha tovább gyötör...
- Gyönyörű vagy! - mondja és elhiszem minden szavát.
A derekára kulcsolom a lábaim, hogy még közelebb érezzem magamhoz és csak egy pillanatnyi fájdalom fut át rajtam, amint belém hatol, azután magával sodor a lendületével... már nem tudok gondolkozni, végre nem tudok... megsemmisülök...

Pár héttel később...

Egy iskolatársam jött oda hozzám a szerelmem munkatársával. Rosszat sejtek...
- Valamit el kell mondanunk.
- Ez rosszul hangzik - jegyzem meg azonnal.
- Jocinak felesége van, és egy kisfia.
Nem értem... biztos valaki másról beszélnek, nem az én ácsomról.
- Nem igaz!
- De. Sajnálom...
- Nem...

támogatóink