Az aranykalitka foglya
Látogatók száma: 51
3. rész
Az anyakönyvvezető kitett magáért, közel félórás volt az esketés, pedig az ifjú páron kívül mindössze a két tanú vett részt az ünnepélyes aktuson, melyet követően négyesben megebédeltek a Gellértben, és négy óra körül beszálltak egy taxiba és hazamentek.
Az esküvői tortából megmaradt négy szeletet becsomagoltatott Dorina, elvégre az otthon maradt családtagot sem szabad kizárni a finomságból. Mackó értékeli a gesztust, kettőt harap és egy szem morzsa sem marad belőle.
- Azt hittem, szívem, hogy lefagyasztod a gyerekeknek, ha már nem lehettek itt az esküvőnkön.
- Mármint a tortát? Ne viccelj, Karcsi! Lilla Lisszabonból május végén jön haza, Laura meg Londonból június közepén, és tudomásom szerint a Kornél fiad júliusban fejezi be tanulmányait Amerikában. Szerinted a gyerekeknek hiányozni fog négy jéggé fagyott tortaszelet? Mackó pedig kitüntetésnek vette a finom édességet.
- Azt hittem, legalább egy szeletet ehetek még belőle!
- Tudod, néma gyereknek…
- Anyja sem érti szavát! Csakhogy te nem az anyám vagy, hanem a feleségem!
- Azért még megnevelhetlek!
- Hajaj! Nagy bajban vagy, Dorina! Én már nem hajlok, csak török! No, erre igyunk egy korty pezsgőt!
- Muszáj megsétáltatnom Mackót, addig pihenj, utána pezsgőzhetünk.
- Nem engedlek el egyedül, a végén még elkóboroltok! Átöltözünk és mehetünk!
Április második felében a nappali hőmérséklet napközben húsz fok felett jár, így estefelé sem kevesebb tizenöt foknál. Dorina szabadidőruhában, széldzsekiben és sportcipőben várakozik a férjére, aki lassabban készül el, mint egy menyasszony. Persze, biztosan telefonál, nemhiába, rendelkezik három mobillal. Idebenn kicsit meleg az öltözéke, jobb, ha kimegy a teraszra és rácsatolja Mackóra a nyakörvet és kivételesen ráteszi a szájkosarat is, nem, mintha bárkit megtámadna, de sohasem lehet tudni. Barátságos, lomha jószág, ám akit nem kedvel, egyszerűen ledönti a földre, amely könnyen megy, mert a súlya nyolcvankét kiló, és addig nem engedi felkelni, míg arra nem utasítja a gazdája, aki pedig nem más, mint Dorina. Imádja a lányokat, az életét is feláldozná értük, ám parancsot csak a gazdájáról fogad el, ahogyan ételt sem adhat neki senki más. Négyhónapos korában vette Dorina, amikor Érdre költöztek, mert kellett valaki, aki vigyázott a lányokra, ha nem volt otthon. Egy évig járt vele a kutyaiskolába, és amire ott megtanították, azt Mackó nem felejtette el.
Amikor eljött hozzájuk Hammer András a kisfiával, hogy a nagyapja peres ügyéhez átvegye Dorinától az anyagokat, Mackó védelmébe vette a kisfiát, fél délután játszott vele a kertben, és megmorogta Andrást, amikor elhívta tőle a gyereket. A professzor úr unokája nem volt szívbajos, addig ütötte a vasat, mígnem bevasalta a könyvkiadón az ötmillió forintos kártérítést.
- Bocsáss meg, Dorina, fontos telefonom volt. Vezethetem Mackót?
- Megpróbálhatod, de tudd, hogy nem vagy a gazdája.
- Ugyan, Dorina, már hogyne lennék az!
- Én szóltam! Tessék, fogd a pórázt, én meg bekapcsolom a riasztót.
- Azt hittem, itt kiváló a közbiztonság!
- Az is! Látod, nem törtek be hozzám!
Mialatt Dorina bekapcsolja a riasztót, megszólal Karcsi zsebében az egyik mobil, melyet igyekszik gyorsan felvenni. Mackó szembefordul a férfivel, nyelvét lógatva száján veszi a levegőt, majd megiramodik, körbefutja és eliramodik a kapu felé, s mire észhez térne Karcsi, máris a földön hasal, pontosabban a gyöngykaviccsal leszórt örvényen, melyen néhány méternyit elhúzza a kutya. Hiába engedi el a pórázt, az a lábára tekeredett.
Dorina elneveti magát, hiába szólt előre, hogy Mackónak egy gazdája van, és több sohasem lesz, majd rászól a kutyára, aki engedelmesen leül, majd bűnbánó pofával lehasal, és kinyújtott mellső lábaira fekteti busa fejét. Karcsi fennhangon szitkozódik, kinyomja a telefonját és nem hagyja, hogy felesége a segítségére siessen.
- A fene egye meg ezt a dögöt! Minél előbb elpasszoljuk, annál jobb!
Miről beszél a férje? Nem Mackó hibája.
- Megsérültél? Mutasd a kezed! Á, csak egy kis horzsolás!
- Mehetek az orvoshoz, hogy néz ki a kezem?
- Katonadolog! Mosd le a kerti csapnál, majd bekötjük, amint hazaérünk.
- Csak nem gondolod, hogy ezek után sétáltatom ezt a dögöt?
- Majd én sétáltatom és bemegyünk az orvosi ügyeletre, hogy megnyugodj.
A férfinek semmi kedve sincs a kutyasétáltatáshoz, ám igyekszik jó képet vágni a dologhoz, elvégre ez az esküvőjük napja. Leporolja a szabadidő ruháját, lemossa kezét a kerti csapnál és máris útrakész. Jó lenne, ha kimennének a mezőre, ott futkoshatna a bernáthegyi, és végre elmondaná Dorinának, hogy valójában kihez is ment férjhez.
Szótlanul mennek egymás mellett, Mackó ott sétál a gazdája mellett, láthatóan felesleges a póráz, mert inkább kellék, mintsem hasznát vennék.
- Háromsaroknyira van az orvosi ügyelet. Menj be, mi majd kinn megvárunk. Minden oltást megkapott Mackó, nem vagy veszélyben. Egyébként is, csak elrántott.
Az orvosi ügyeleten legalább húszan várakoznak.
- Menjetek el, Dorina, és egy óra múlva gyertek vissza. Talán addigra végzek.
Kényelmesen sétál Mackó a város széle felé vezető úton, időnkét felnéz Dorinára, aki azonban nem törődik vele, egyenletes léptekkel rója az utat és messze járnak a gondolatai.
Megfogadta, hogy soha többé nem megy férjhez, és lám, elég volt annyi, hogy külföldi egyetemre menjenek tanulni a lányai, és máris hozzáment Kovalcsik Karcsihoz, akit a Hammer professzor úrnál történt találkozásukat követően két nap múlva felhívott, hogy nosztalgiázzanak a fiatalságukról és kitárgyalják öreg tanáruk helyzetét. Azt sem tudta, hogy időközben Karcsi is elvált, nem is tartotta fontosnak a családi állapotát, hiszen a férfi a múltjához tartozott, annak is a kellemesebb részéhez, még akkor is, ha szétváltak útjaik. Egyik randevú követte a másikat, igazából Karcsinak csak néhány nap szabadsága volt, moziba mentek, vacsorázni, megnéztek egy kiállítást és az utolsó estén bebarangolták a Margitszigetet. Utána a férfi elutazott, elvégre egy diplomata nem ülhet otthon, és fél évig néhány rövid telefonbeszélgetés és Skype-olás jelentette közöttük a kapcsolatot. Karcsi folyamatosan tette neki a szépet, amit eleinte a távolságnak tudott be, ám ahogyan telt az idő, néhány nap kivételével minden itthoni idejét vele töltötte. Lányainak úgy mutatta be, mint egyetemi társát, és Lilla volt az, aki kiszúrta, hogy alakul közöttük a kapcsolat, pedig a gyerekek előtt még csak egymás kezét sem fogták meg és Karcsi sohasem aludt náluk. Amikor a fia érettségizett, elhozta bemutatni és ötösben mentek nyaralni a Balatonra. Ez a laza kapcsolat abszolút megfelelt Dorinának, élhette a saját életét, anélkül, hogy bárki beleszólt volna, ám azokat az időszakokat, amikor Karcsi idehaza volt, azt igyekeztek egymás társaságában tölteni. Egy hónappal ezelőtt Karcsi megkérte a kezét, háromkarátos brillgyűrűt húzott az ujjára és mire felocsúdott, már az esküvő napját is kitűzte, és rábeszélte, hogy tartsák titokban, hadd legyen meglepetés a gyerekeik számára. Arról persze szót sem ejtett, hol fognak élni, igaz, Dorina sem faggatta.
Miért marad le Mackó? Valósággal húzatja magát, holott többnyire őt húzza maga után, főleg akkor, amikor közel járnak a város széléhez, ahol rendszerint elengedi, és végre szabadon szaladgálhat, akár kóbor nyúl nyomába is eredhet.
Előveszi a cigarettát, rágyújt és megfordul, hogy megnézze, mivel foglalatoskodik dühösen morgó kutyája. Lehet, hogy megint talált egy sündisznót és óvatlanul megbökte az orrával, mire az összegömbölyödött és tüskéi felsértették a bernáthegyi érzékeny orrát. Szó sincs sündisznóról, egy igen csinos, magas, vele egykorú nőre haragszik Mackó, ami teljesen érthetetlen, mert általában az idegenekkel abszolút közömbösen viselkedik.
- Ne féljen, hölgyem, nem bántja. Gyere, Mackó, mindjárt kiérünk a városból.
Tényleg, mit keres itt ez a hölgy? Még sohasem látta errefelé, ezért nem valószínű, hogy itt lakik, mert akkor látásból ismerné, miután minden nap, ugyanabban az időben, erre sétálnak. Természetes az itt lakók őket is ismerik, időnként szót is váltanak, az időjárásról, a divatról, vagy az új színházi bemutatóról.
- Maga Szántai Dorina? Szeretnék magával elbeszélgetni. Karcsi elvált felesége vagyok, Tanay Bella.
- Mackó, ide hozzám!
Lassított felvételt képtelenség lenne készíteni a kutyáról, mert ennél lassabban nem lehet járni, mint ahogyan engedelmeskedik a gazdájának. Dorina szoros, rövid pórázra veszi Mackót.
- Örvendek, Bella. Jöjjön utánunk, hamarosan kiérünk a mezőre és ott nyugodtan beszélgethetünk.
Kornél beszámolt édesanyjának az apja és Dorina kapcsolatától, mesélt az iker lányokról is, akiket máris szinte a húgainak tekint, s Bella asszonyban feltámadt az ismeretlen asszonnyal való szolidaritás, csakhogy nem olyan könnyű megkeresni a volt férje új párját és elmesélni neki a férfi viselt dolgait, anélkül, hogy azok ne az elhagyott asszony keserveinek tűnjenek. Lopva körülnéz, nincs senki az utcán, akkor nem követik, és egyébként is a kocsija a fő téren parkol. Tisztes távolságból figyeli, mint engedi el az asszony hatalmas kutyáját, s csak akkor megy oda hozzá, amikor Mackó már messze ját.
- Nézze, Dorina, nekem semmi közöm magukhoz, pusztán szolidaritásból keretem meg. Kérem, beszélgetésünk maradjon közöttünk. Meglátja, nem is olyan jó dolog a kémelhárításnál dolgozó ezredes feleségének lenni. Maradjon itthon, élje az eddigi életét, aggódhat ugyan Karcsiért, de tudnia kell, hogy a hűséges férjek közé tartozik, és mindig hazajön, amint teheti. Jaj, hát magának is azt mondta, hogy diplomata? Végül is, valamilyen szinten az. Bocsánat, nem akartam megijeszteni! Mindent jót!
Sarkon fordul Bella és szinte fut vissza a városba. Dorina kapkodja a levegőt, most ért meg, utólag, jó néhány furcsa momentumot, amelyre Karcsi sohasem adott magyarázatot, hiába kérdezte, a férfi csak nevetett, és elütötte viccel az aggodalmaskodását. Nyilvánvalóan ezért nem akarta, hogy felvegye a nevét, s a karikagyűrűhöz sem ragaszkodott, mondván, hogy úgysem hordaná, nehogy elhagyja, olyat meg nem látott a világ, hogy az újdonsült vőlegény egyetlen karikagyűrűt vásárolt.
Szalad Mackó, elege van a futkározásból. Ráteszi nyakörvére a póráz karabinerét és ballagnak vissza az orvosi rendelőhöz. Ismét tele a váróterem, ám Karcsi nincs közöttük.
Esteledik, lehűlt a levegő, és Dorinának semmi kedve az utcán várakozni, mert Medvével nem tartózkodhat a rendelőben. Elindul hazafelé, és a bernáthegyi engedelmesen sétál a jobbján, miközben járása ütemére egyre csak a portugál közmondást ismételgeti magában: „Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni.”
Háza kapuja előtt találja a telefonon beszélő férjét, aki amint meglátja, kinyomja a telefont és eléje siet.
- Azt hittem, sohasem értek haza! Mi van Mackó, most is elgáncsolsz?
A bernáthegyi megvetően ránéz, majd a kapuhoz meg, leül, és onnan figyeli az újdonsült házaspárt. Nem mozdul gazdasszonya, pedig itt a vacsora ideje, és pontosan tudja, hogy neki ez a napi egyetlen étkezése, és az a kis torta, amit délután evett, még a fél fogára is kevés. Mély hangon vakkant egyet, erre végre megindul a gazdasszonya.
Valóban Dorina első dolga, hogy megetesse Mackót, és tiszta vizet öntsön az itatójába. Karcsi átöltözik, sürög-forog a konyhában és a nappaliban, előkészíti a pezsgőt és hozzá a két karcsú, magas poharat, nassolnivalóval és kivételesen a hamutállal is készül, mert gyanítja, hogy mondandója miatt ez utóbbira bizonyosan szüksége lesz Dorinának.
- Jöjj, kedves nejem, bontom a pezsgőt és kivételesen rágyújthatsz, majd jól kiszellőztetünk.
Egy pohárpezsgő, egy csók, ez nem mondható beszélgetésnek.
- Hozok még pezsgőt, mert készültem!
Csakhogy a pezsgővel együtt hóna alatt hoz egy nagy, vastag, sárga borítékot is, melynek tartalmát Dorina elé önti, majd nagyot durranással felbontja az italt, teletölti a poharakat:
- Egészségedre, szerelmem!
A hatalmas halom fénykép Dorináról és az ikrekről készült, gyakorlatilag felöleli a válása óta eltelt hat év valamennyi fontos momentumát.
- Megelőzött Bella, pedig én akartam elmondani neked az igazi foglalkozásomat, az azzal járó előnyöket és hátrányokat, de ebben is én jártam jobban, mert nem estél nekem és ez bizakodásra ad okot. Szeretlek és mindig téged szerettelek, akkor is, amikor elvettem Bellát. Kellett a karrieremhez a biztos családi háttér, és te átnéztél rajtam, mintha üvegből lennék. Tudom, én szolgáltattam okot a szakításunkhoz. Azt hittem, megszeretem Bellát, mert nyugodt hátteret biztosít számomra. Nem így történt. A mi szakmánkban dolgozóknál ritka a válás. Megszületett a fiam, akinek létezése átértékeltette velem a magánéletemet, kizárólag miatta maradtam a feleségem mellett. Édesanyám rendszeresen elmondta, hogyan alakult az életed. Attól kezdve, hogy elváltál Venceltől, egyre nehezebben viseltem házasságom igáját. Végül döntettem, Kornélnak, Bellának és nekem sem jó, ha fenntartjuk a boldog család látszatát. Bejelentettem, hogy elválok, és összekötöm veled az életem. Három évbe telt, mire rábólintottak. Közben kerestem veled a kapcsolatot. Nem akartam ajtóstul rontani a házba. Tudtam, hogy Hammer professzor úr sokat jelentett számodra.
- Akkor a te kezed volt abban a bizonyos portugál nyelvkönyvben?
- Á, csak közvetve. Tudod, a sógornőm ott dolgozik a kiadónál. Igaz, belekerült néhány forintomba, mire találtam egy egyetemistát, aki belepiszkált az öreg könyvének reprint példányába! Csak neked készült!
- Idefigyelj Kovalcsik Karcsi! Ez már válóok!
- Szeretem, ha dühös vagy! Olyankor a szemed íriszében arany pontocskák csillognak…
- Mint a vadmacskáknak! Hozom a sodrófát…
- Nem hiszem, úgy eldugtam, hogy magam sem találnám meg! Egyébként pedig, én vagyok az erősebb, megvédem magam, ha kell!
- Képes lennél bántani egy csendes, rendes, törékeny nőt? Nem erre neveltek a szüleid!
- Ó, de az élet továbbképzett! Erről jut eszembe, ismertetem a házi szabályokat!
Odakinn ragyognak az égen a csillagok. Éjfélre jár az idő, és elfogyott a pezsgő. Amit Bella három mondatban elmondott, arra Karcsi rászánt három órát.
- Szeretnél…
- Szeretlek!
- Ne bolondozz, most komolyan kérdezem! Szeretnél inni a vacsorához egy pohár bort?
- Kapok vacsorát? Ez a nap fénypontja!
- Kétsaroknyira van egy éjjel-nappal nyitva tartó bolt.
- Menjünk! Visszük Mackót is, de most én fogom a pórázát. Mától két férfi vigyáz rád! Ő meg én. Apropó, tudod, mi történt Vencellel? Venezuelában él, elvette a barátnőjét, született két gyereke, utána elvált, újra megnősült, és mondhatom, nagyon rövid pórázon tartja az apósa!
- Honnan tudod?
- Nem mindegy, kedvesem? Szóval, induljunk, mert a végén a reggelihez isszuk a bort!
Összeölelkezve sétálnak a boltba. Mackó megy előttük, póráz nélkül, vissza-visszanéz, miért jönnek olyan lassan, amikor ők akartak sétálni. Ja, közben kétlépésenként megállnak csókolózni. Legközelebb póráz nélkül ki sem lép az utcára, mert azzal legalább húzhatná őket. Most vagy sétálunk, vagy csókolóznak! Lehet, hogy az utóbbit azért teszik, hogy neki legyen ideje megugatni a holdat?
Vége
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem volt rossz, de a vége túl romantikusra sikeredett!
Az élet nem ilyen, hogy csak csupa fekete és fehér! Egy
pár csavart tehettél volna még bele! De, mint mondtam,
nem volt rossz! Az öt csillagot megérdemli, de én azt a
pluszt hiányoltam belőle, amitől olyan Yollás szokott
lenni az írásaid legtöbbje!
Pussz neked: emillio
Bár, ha jobban belegondolsz, azért nem lesz minden olyan gömbölyű, mint amilyennek látszik.
Puszi: Yolla
Az élet nem ilyen, hogy csak csupa fekete és fehér! Egy
pár csavart tehettél volna még bele! De, mint mondtam,
nem volt rossz! Az öt csillagot megérdemli, de én azt a
pluszt hiányoltam belőle, amitől olyan Yollás szokott
lenni az írásaid legtöbbje!
Pussz neked: emillio