Az új rokon 2. rész
Látogatók száma: 55
Párizs Rózsadombján, a Neuilly-sur-Seine-ben, az Achille Peretti sugárúti magánklinikán ébredezik Emőke.
Otthon mindenki úgy tudja, hogy saját költségén és szabadsága terhére egy három hónapos pénzügyi tanfolyamon vesz részt. Nem tudott mást kitalálni ahhoz, hogy elengedje a cége és a barátai se adjanak neki tanácsokat. Megoldja a gyermek problémát, ez teljes mértékben a magánügye. Ezzel tartozik magának, és kicsit Beninek is be akarja bizonyítani, hogy igenis képes gyereket szülni.
Megnézi a mobilját és benne Norbi üzenetét, hogy megszületett Viktória, három kiló nyolcvan dekával, negyvennyolc centivel.
Kipottyan szeméből a könny, végre, sógornője életet adott az első gyermeküknek. Küld egy gratuláló sms-t és felidézi magában, hogy keresztanyaként mi dolga is lesz, hiszen régóta készül erre a szerepre, ahogyan arra is, hogy maga is anya legyen.
A budapesti nőgyógyásza, Kovács doktor, nem igazán biztatta sikerrel, ezért keresett a neten olyan egészségügyi intézményt, amely, minden különösebb ceremónia nélkül, vállalja a kivizsgálását és a megtermékenyített petesejt beültetést. Konzultált Kovács doktorral, aki ezt a párizsi magánklinikát ajánlotta, tekintettel arra, hogy ennek tulajdonosát és egyben igazgató főorvosát, Dr. Jules Laplace-t, a negyvenes évei elején járó, charmos nőgyógyászt, személyesen is ismeri, miután mindketten részt vesznek egy egész Európát átfogó, a női meddőség okait kereső nagy nemzetközi kutatásban. Minden költségét a francia klinika állja, amennyiben vállalja, hogy a gyermek 18 éves koráig részt vesznek a programban, mely kizárólag időközönkénti, ingyenes egészségügyi vizsgálatot jelent.
Odakinn esik az eső, szürkére színezve a tájat. Ha megtapad az embrió, akkor elmondhatja majd a gyereknek, hogy egy őszi, esős párizsi délelőttnek köszönheti az életét. Azt persze neki sem mondja el, hogy az apja a 38756-os számú spermadonor, aki egy egészséges, fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű medikus.
Doktor Laplace, a kellemes hangjával, huncut mosolyával, ennél többet nem mondott neki a spermadonorról, pedig a számítógépében ott vannak az adatai, a mostani életkora, a magassága, testsúlya, nemzetisége, személyiségi jegyei, és minden egyéb, ami fontos információ lehet, egészen az elérhetőségével és a fényképével bezárólag.
Természetesen Emőke adatai is felkerültek a számítógépre
Emőke legalább tíz európai klinikát, kórházat nézett végig a neten, közülük öttől árajánlatot is kért, ezért pontosan ismeri az árakat. Úgy indult neki ennek a projektnek, hogy indifferens, mennyibe kerül, az sem érdekes, ha rámegy az összes megtakarítása. Harminchat éves, középvezető egy jó nevű banknál, lakása, kocsija, egzisztenciája biztosított, csak magáért felelős. Nincs semmi, amit kockáztatna ezzel a beavatkozással. Ma már egyedülálló nőként szülni meg szokott dolog. Bebizonyítja, hogy egy anya egyedül is képes meghitt családi közeget biztosítani, amelyben a gyerek kellő szeretetben is részesül.
- Bonjour, Mme. Nagy! – köszön rá a halk kopogtatás után belépő orvosa.
- Bonjour, le Dr. Jules Laplace! – válaszol könnyed hangon Emőke és máris mosolyog.
Nem tehet róla, de tetszik neki a magas, őszülő halántékú, a negyvenes éveiben járó doktor, akinek mély, duruzsoló hangja mindig megnyugtatja, s akinek égszínkék szeme intelligenciát és bölcsességet sugároz.
- Hogy van, kedves Emőke?
- Köszönöm, jól, doktor úr.
- Délelőtt lesz még egy vizsgálat, és ha minden renden lesz, akkor elengedjük. Egy hónap múlva várjuk kontrollra. Tessék, itt a névjegyem, s bármi gondja van, csak hívjon fel. Budán praktizáló Dr. Kovács barátom bármikor a rendelkezésére áll. Egy hónap múlva kontroll. Ha megengedi, én magam is felhívom, ha nem zavarom.
Igyekszik közömbös hangon beszélni az orvos, leplezve belső izgalmát, hiszen tetszik neki ez a magyar asszony, ám az orvos-beteg viszonyban nem tehet semmit. Most nem.
- Jönnek magáért? Nem akar telefonálni valakinek? Az előzetes időpontnál két nappal korábban elengedjük.
- Nem, köszönöm, senki sem tudja a családomból, hogy itt vagyok.
- A férje sem?
- Elváltunk, hét évvel ezelőtt.
Akkor pedig egyedül vállalod a gyereket? – kérdezné, de nem teheti, csak csendben repes a szíve.
- Mikor utazik vissza Budapestre?
- Holnapután.
- Hol lesz a szállása két napig?
- Még nem tudom, csak találok valahol egy panziót.
- Megengedi, hogy segítsek? Kis türelmét kérem.
Dr. Laplace, kinn, a folyosón, azonnal hívja az édesanyját:
- Bonjour, chère maman, befogadnátok két éjszakára egy magyar fiatalasszonyt? Hálás lennék érte!
- Sonny cher, légy üdvözölve! Tudod, hogy ma este vacsorára vagyunk hivatalosak, már egy hónapja meghívtak apád barátai, nem mondhatjuk le.
- Nem lesz vele gondod, kiválóan beszél franciául!
- Garantálod, hogy meg tud jelenni a vacsorán?
- Anya, banknál dolgozik a hölgy, három nyelven beszélő közgazdász.
- Jól van, de legkésőbb háromra itt legyetek, cher mon petit!
Pontosan tudja, hogy anyja szemrevételezni akarja Emőkét, s attól teszi függővé, hogy velük mehet, vagy otthon marad, milyen benyomást tesz Madame Laplace-ra.
- Jó hírrel térek vissza, kedves Emőke. Édesanyám szívesen látja Önt erre a két napra. Délután elviszem hozzájuk, meglátja, apám nagyon barátságos ember. Ellenben ma este vacsorameghívásuk van, s elképzelhetőnek tartom, hogy magát is magukkal viszik.
- Köszönöm, doktor úr, de nem fogadhatom el.
- Fogadja csak el, nyugodtan. Szüleimnek is, nekem is vannak magyar barátaim.
- Dr. Laplace, nekem ez nagyon kellemetlen.
- Ne legyen az. Ha szerencséje lesz, akkor végig élvezhet egy tipikus francia vacsorát.
Zavart lát az asszony arcán, s vívódást, nem csoda, hiszen nem erre készült, valószínűleg nincs is meg hozzá a kellő ruhatára.
- Valószínűleg elegáns étterembe mennek, vagy a Pavillon de Paris-ba, vagy az az Eiffel-toronyba, azon belül is a másodikon lévő Le Jules Verne étterembe, amely híres a kacsa- és libamájáról, a langusztáról és a csodás mogyorófagylaltjáról, ráadásul a lába előtt hever az egész város. Tudja, mi, franciák, ha meghívjuk a barátainkat vacsorára, akkor étterembe megyünk, nem pedig otthon készítjük az ételeket. Lehet, hogy félünk a megmérettetéstől, nem úgy, mint maguk, magyarok. Budapesten a legfinomabb ételeket a barátaim lakásán ettem. Ne zavartassa magát, tudom, hogy nem hozott magával vacsorához illő ruhát, hát majd veszünk. Pontosabban én veszek. Nem, nem magáért teszem, hanem ezzel tartozom a magyar barátaimnak, akiktől nagyon sokat kaptam, és soha nem fogadtak el ellentételezést. Nekem tesz szívességet, Madame Nagy, ha elfogadja.
Kétségtelenül feldobta le Dr. Laplace a magas labdát.
- Elfogadnám, ha nem sértene a feltételezése, hogy nincs a ruhatáramban vacsorához illő öltözék.
- Nem akartam megsérteni…
- Mégis azt tette!
- Mivel tehetném jóvá a modortalanságomat?
- Pontosan két dologgal doktor úr! Egyrészt holnap este szeretném megnézni Odéon-Théâtre de l'Europe előadását, legyen az bármely darab, másrészt megígéri nekem, hogy belátható időn belül Budapesten viszonozhatom a vendéglátását.
Szikrák gyúlnak Emőke szemében. Igazi amazon, mulat magában Laplace doktor, s neki éppen egy ilyen tüzes nőre lenne szüksége! Igyekszik komoly maradni.
- Megállapodtunk, Madame Nagy. Pontban kettőkor itt leszek magáért. Húsz perc múlva pedig találkozunk a vizsgálóban. Au revoir, Madame!
Emőke nem tudja eldönteni, hogy a kezelőorvos vagy a férfi búcsúzott el tőle, egészen húsz perc időtartamra. Összeszorul a gyomra, mintha vizsga előtt állna, pedig nincs miért izgulnia, hiszen egy idős házaspár társaságában tölthet két napot, akik valószínűleg a tehetős emberek gondtalan életét élik.
Mit a célja Laplace doktornak azzal, hogy a szüleinél helyezi el?
Rádöbben, hogy semmit sem tud az orvosról, mint magánemberről. Lehet, hogy nős és több gyermek boldog édesapja. Nincs ezzel semmi baj, ha családostul jön, átengedi nekik a lakását és addig a barátnőjéhez költözik. Legrosszabb esetben még Bénihez is mehet, hiszen tudomása szerint a volt férjének nincs élettársa.
Felkel az ágyból, odamegy a szekrényhez és megnézi a ruhatárát, hiába tudja, milyen ruhákat csomagolt az útra. A sötétkék Chanel kosztüm fehér paszpóllal és fehér toppal elegáns a vacsorához, a színházba pedig elmehet a púderrózsaszín kétrészes nadrágkosztümjében, melyhez felvesz egy fekete csipke toppot. Szerencsére fekete tűsarkú cipőt és színházi táskának is használható, pénztárcánál alig nagyobb kis táskát is magával hozott, melyet éppen ilyen alkalmakra a barátnője neki készített születésnapi ajándékként.
Még ajándékot is vásárolnia kell a bátyja kislányának, Viktóriának. Magával hozta a bankkártyáit, ha kell, még tud beváltani pénzt, bár mindenütt elfogadják azokat, nem lesz semmi baj. Nem futhat ki a pénzéből, hiszen egymilliós hitelkerete van, ha akarná, sem tudná elkölteni.
Holnap nyakába veszi a várost és körülnéz. Nem szeretne, Madame Laplace terhére lenne.
A vizsgálat alatt le Dr. Laplace oly hűvösen viselkedik vele, ahogyan azt nem várná tőle a korábbi viselkedése után. A nővér is furcsállja a dolgot, hiszen a doktor általában kedvesen beszél a betegeivel.
A déli vizitnél a megkapja a zárójelentést, valamint a részletes életmód tanácsadó füzetet, melyben foglaltak betartására külön felhívják a figyelmét. Öt perccel később megjelenik a gazdasági igazgató a számlával, amely az étkezési hozzájárulást és szerviz díjat tartalmazza, s közel egyharmaddal kevesebb az összeg, mintsem az előzetes tájékoztatóban volt.
Pontosan kettő órakor megjelenik a műtős segéd, hogy segítsen a csomagjainak elszállításában.
- Madame Nagy, Le Dr. Laplace elnézését kéri, nem tudott önért jönni, ezért taxit hívott, és kéri, hogy a megbeszéltek szerint járjon el. A taxis tudja a címet, hová kell mennie, egyben le directeur médical en chef a taxiszámlát is kiegyenlítette, önnek nincs vele gondja.
Néger fiatalember a taxis, pergő nyelven magyarázza Neuilly-sur-Seine nevezetességeit, közben figyeli az asszonyt a visszapillantó tükörből.
Mérges Emőke, mert Dr. Laplace nem tartotta meg az ígéretét és nem jött érte. Ráadásul a taxis körbe-körbe furikázza a negyedben. Mit szól Madame Laplace, ha csak úgy ismeretlenül beállít? Még szerencse, hogy hozott magával ajándéknak szánt, két darab kézzel varrott halasi csipkét, az egyik táncoló lányt, a másik táncoló fiút ábrázol. Az orvosának szánta, még szerencse, hogy nem adta oda senkinek, ott lapul a bőröndjében, díszcsomagolásban.
Lassít végre a taxis, lehúzódik és indexel az egyik ultramodern toronyház pinceszintű garázsának lehajtója előtt. Nyílik az ajtó és lehajt, majd beáll a lifthez legközelebbi szabad parkolóhelyre.
- Pardon, Madame, telefonálnom kell. Kis türelmét kérem – magyarázkodik és kiszáll az autóból.
Valóban beszél valakivel, majd kiveszi a csomagokat és a lift elé pakolja.
- Parancsoljon asszonyom! – nyit ajtót Emőkének és csúfondáros arccal figyeli, mennyire bizonytalan az asszony. _ jöjjön csak, mindjárt önért jönnek. Megvárom.
Érkezik a lift, és Emőke legnagyobb meglepetésére Dr. Laplace érkezik, immár lezseren, farmerben és nyitott nyakú ingben.
- Je baise votre main, Madame Nagy ! – fogadja nagy lelkesedéssel és nem csak mondja, hanem kezet is csókol az asszonynak. – Bocsásson meg, hogy nem tudtam személyesen önért menni, de hátráltattak bizonyos körülmények.
A taxis fiatalember közben bepakolja a liftbe a csomagokat, majd elbúcsúzik.
A lift a huszadik emeleten áll meg, a Laplace szülők kétszázhatvan négyzetméteres lakásának bejárati ajtajával szemben.
- Vous voyez, mon cher, felmenőink között leghíresebb Pierre-Simon de Laplace, matematikus, csillagász és fizikus, kinek nyomdokaiba lépett késői leszármazottjaként az apám, aki szintén csillagász, és idős éveit itt akarja leélni. Kérem, ne lepődjön meg, ha a vacsora után, fél éjszaka magát fogja untatni az éjszakai égen megjelenő csillagok ismertetésével.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
És tudod, mi az érdekes?
Képtelen vagyok két novellát írni párhuzamosan.
Biztos, hogy a koncentráló képességemmel van valami galiba.
Valahogy így kezdek én is, csak van amikor eltévedek menet közben. Mint most is. :-)
Képtelen vagyok két novellát írni párhuzamosan.
Biztos, hogy a koncentráló képességemmel van valami galiba.
Szia, Babenko!
Nálam az írás úgy kezdődik, hogy eszembe jut egy cím, utána egy ötlet, kitalálom a főszereplőket és utána csak le kell írnom, mert gurul magától a történet, s a végét én is csak a végén tudom meg.
Üdv: Yolla
Nem a te írásaidra gondoltam, hanem magamra.:-)
Írok valamit és ha megakadok, akkor leállok vele. Aztán eltelik egy kis idő, és eszembe jut. Gondolkodom, hogyan, merre akarom vinni a történetet, és előbb utóbb beugrik valami. Amin most "kotlok" ( Villa kisasszony) az eredetileg egy tanítónőről szólt volna, de jelenlegi állapotában már egy kivételes hangú kislánynál tartok, egy eltévedt életű tanárnál, aki inaskodik meg hasonlók. :-) :-)
Nálam az írás úgy kezdődik, hogy eszembe jut egy cím, utána egy ötlet, kitalálom a főszereplőket és utána csak le kell írnom, mert gurul magától a történet, s a végét én is csak a végén tudom meg.
Üdv: Yolla
Szia, Babenko!
Ennyire kell rágni az írásaimat?
Akkor, bizony, gördülékenyebben kell írnom!
Üdv: Yolla
Írok valamit és ha megakadok, akkor leállok vele. Aztán eltelik egy kis idő, és eszembe jut. Gondolkodom, hogyan, merre akarom vinni a történetet, és előbb utóbb beugrik valami. Amin most "kotlok" ( Villa kisasszony) az eredetileg egy tanítónőről szólt volna, de jelenlegi állapotában már egy kivételes hangú kislánynál tartok, egy eltévedt életű tanárnál, aki inaskodik meg hasonlók. :-) :-)
mi lesz már azzal a következő fejezettel?
Hűha, még egy szál és elvesztem a fonalat :-D
Még egy szál lesz, három szálat még lehet követni.
Üdv: Yolla
Én is így szoktam. :-) Rágom rágom, aztán beugrik. :-)
Ennyire kell rágni az írásaimat?
Akkor, bizony, gördülékenyebben kell írnom!
Üdv: Yolla
Emillio, Drága!
Bevallom, magam is várakozom. Éppen a következő fejezeten agyalok.
Bízom benne, csak eszembe jut valami.
Puszi: Yolla
Kedves Yolla!
Eddig nagyszerű! Kíváncsian várom
a folytatást!
Pussz: emillio
Bevallom, magam is várakozom. Éppen a következő fejezeten agyalok.
Bízom benne, csak eszembe jut valami.
Puszi: Yolla
Eddig nagyszerű! Kíváncsian várom
a folytatást!
Pussz: emillio