Az új rokon 8. rész
Látogatók száma: 50
Viktória figyel az anyjára, aki kedves hangon magyaráz neki, majd elvigyorodik, mozgatja kezét, lábát, vesz egy nagy lendületet és oldalra fordul a kiságyban. Ez a mutatványa nagyon tetszik anyjának, akkor nosza, gyakoroljuk!
Erzsike úgy veszi észre, hogy púposodik és vastagodik kislánya ínye, hamarosan elkezdődik a fogzása és akkor kicsit hisztis lesz a leányka. Ha beszél hozzá, vagy bekapcsol egy halk, dallamos zenét, nyugton van Viktória, vagy elnézegeti a kezét, vagy csörömpöl valamelyik játékával, miközben fennhangon gőgicsél, s ekkor édes jó anyja végezheti a dolgát.
Ma egész nap az járt Erzsike eszében, hogy sógornője mellett lenne a helyük, hiszen bármennyire is öntudatos és önálló nő Emőke, azért áldott állapotban sérülékenyebb, mint minden asszony, és az a tudat, hogy nincs egyedül, sokat segítene lelkileg is elviselni a kellemetlenségeket. Három nap múlva kell mennie az első ultrahang vizsgálatra, olyan szívesen elkísérné, de nem akarja magával vinni Viktóriát. A legjobb az lenne, ha fel tudna jönni édesanyja legalább egy hétre, és többször tudna kimozdulni otthonról, mert Viktóriát nem szívesen viszi a játszótér környékén túlra, főleg nem oda, ahol több ember megfordul ebben a hideg, lucskos időben.
Katalin napon leesett az első hó, másnapra el is olvadt, majd esők jöttek, hogy lucskos lett az úttest, s az autók csak úgy spriccelik a mocskos, olajos tócsákat a járókelőkre, ha nem tudnak időben elugrani.
Egyenletesen szuszog Viktória, elaludt, betakarja és átmegy a nappaliba, telefonálni. Meghívja sógornőjét vacsorára, rakott krumplira, azt mindenki szereti és elrontani sem lehet. Utána küld egy sms-t a férjének, hogy hozzon egy üveg bort, végül felhívja édesanyját, mit szólna egy pesti utazáshoz.
- Jaj, gyerekem, már magam is azon voltam, hogy felmegyek hozzátok egy hétre, mert utána nem lesz érkezésem, tudod, jön a disznóölés, azzal sok munka lesz. Megbeszélem apáddal és holnapután elindulok, délig odaérek. Hogy van az én aranyvirág unokám? Oldalra fordul, ugye? Jaj, alig várom már, hogy lássam! Mi van Emőkével, kislányom? Annyiszor eszembe jut az a szegény asszony.
- Jól vannak mindketten, meglátod, mennyit nőtt Viktória. Tudod, mama, szeretném elkísérni Emőkét az ultrahang vizsgálatra, ne menjen egyedül.
- Jól teszed, gyerekem, majd én vigyázok az aranyvirágomra!
A rakott krumpli illata betölti az egész lakást.
Elégedett magával Erzsike, egészen jól halad a főzéstudományban. Megnézi a hűtőszekrényt, igen, jól emlékszik, még két doboz tej ott feszít a polcon, nosza, palacsintát is süt, lekvárral és kakaóval tölti, és olvaszt a tetejére egy kis csokoládét.
Viktória keresztelője óta Norbi gyakran faggatta, hogy ki lehet Emőke gyerekének az apja, de nem mondta meg, hogy egy ismeretlen spermadonor, mert biztos abban, hogy férje előbb-utóbb elszólná magát Béni előtt, arra pedig senkinek sincs szüksége.
Felébred a ház űrnője és jobb híján sírással hívja fel édesanyja figyelmét arra, hogy idő van. Azaz elérkezett a szoptatás ideje, mindegy, mennyit mutat az óra, a lényeg, hogy éhes a kicsi lány. Lassan kevés lesz neki az anyatej. Fejlődik is tisztességesen, kiegyensúlyozott, mosolygós baba. Imádja az apját, amikor hazajön és meghallja a hangját, máris jár a keze lába, alig várja, hogy átöltözzön az apja, kezet mosson és kivegye a kiságyból, s a nappali kanapéjára telepedve elbeszélgessen vele.
Vajon sógornőjének gyermeke kit tekint majd az apjának?
Megérkezik Norbi, bevásárolt hazafelé.
- Szervusztok, lányok! Megjöttem!
- Szia, Norbi! Még eszünk, de hamarosan végzünk. Megnéznéd, kérlek, a sütőben a rakott krumplit?
- Az illata kiváló!
Erzsike megvárja, amíg apa és lánya megkezdik szokásos közös sziesztájukat a nappaliban és csak akkor hozakodik elő a tervével:
- Norbikám, arra gondoltam, hogy Emőkét elkísérem az ultrahangra. Jó lenne, ha mellette lennénk, emlékszel, nekem sem volt mindig könnyű a terhesség.
- Szép gondolat, de kivel lesz addig Viktória? Ugye, nem akarod magaddal vinni?
- Megkértem anyát, hogy jöjjön fel, néhány órát tud rá vigyázni, s nekem is lesz egy kis szabad időm.
- Tudod, kicsim, ha valaki, én megértem a húgomat, hogy gyereket akar. De annak a gyereknek apja is van, akiről semmit sem tudunk. Amilyen makacs a húgom, még azt is elképzelem róla, hogy a pasi nem is tud róla, hogy gyereke lesz. Ideje lenne elbeszélgetnem Emőkével arról, hogy egy gyereknek apára is szüksége van? Ugye, kislányom?
Viktória a hangsúlyból érzi, hogy apja most hozzá szól, s szélesen vigyorog Norbira és csápol a kis kezével.
- Norbi, ez nem a mi gondunk. A húgod tudja, hogy mit akar! – replikázik Erzsike, bár belül érzi, közel sem biztos, hogy igaza van.
Emőke színes gyerekjátékokat hoz Viktóriának, amelyet kedvére harapdálhat, ha a hő a foga, mert nem ártalmas az egészségére. Az csak természetes, hogy a vacsoráig keresztlányával tölti az időt. Viktória mosolyog rá, emlékszik a hangjára, kezének érintésére és sértésnek veszi, amikor a vacsora kedvéért Emőke visszateszi az ágyába.
Feltűnik Norbinak, hogy húga elegánsan, bár meglehetősen kényelmesen öltözködik. Rafináltan szabott ruhája jó ideig kényelmes viselete lesz, miközben növekedő pocakjának is elegendő helyet biztosít.
Finom a vacsora, nagyon ízlik Emőkének. Persze, nem iszik bort, helyette a savanyú uborka levéből kér egy féldecit, melyet úgy issza, mint a legfinomabb konyakot.
Erzsike kertelés nélkül előadja szándékát a sógornőjének, melytől egészen meghatódik Emőke.
- Köszönöm, hogy gondotok van rám. Kicsit sűrű a programom. Róza néni képes miattam feljönni Pestre, hogy vigyázzon Viktóriára, amíg velem vagy?! Komolyan mondom, Erzsike, te vagy a világon a legjobb sógornő!
- Szóval, húgocskám, igazán bemutathatnád már az új sógoromat, a gyermeked apját! – vág közbe Norbi és kajánul figyeli az asszonyt.
- Kíváncsi vagy, ugye? – mosolyodik el kesernyésen Emőke. – Tudod, bátyus, egyszer már férjhez mentem, el is váltam, nem kell nekem kötöttség. Felnevelem a gyermekemet, mindent megadok neki, amire szüksége lesz.
- Ebben nem vagyok biztos! – replikázik Norbi, - az apai szeretetet nem tudod pótolni.
- Tudod, Norbikám, ha ezt Erzsike mondaná, megérteném, de ez a te szádból nevetséges. Apánk felénk sem nézett, csak fizette a gyerektartást, meg különóráinkat, de alig láttuk. Mégis felnőttünk. Nem azt tanultuk meg, milyen a jó házasság, hanem azt, milyen a rossz.
- Jól van, gyerekek, hagyjátok abba, mielőtt összevesznétek! Gyere, Emőke, megfürdetjük Viktóriát! Imádja a vizet, csak ezt nem szereti, ha az arcát mosom vagy a haját. De adok egy köntöst, öltözz át, mert vizes leszel. Norbikám, hagyj itt mindent, majd én elpakolok. Nézd meg a híradót és igyál egy pohár bort!
Róza néni szerencsésen megérkezik Pestre, felpakolva, ahogyan szokott. Holló Sándornak eszébe sem jutott marasztalni az asszonyt, sőt, biztatta, maradjon, ameddig csak akar. A jószágokkal nincs sok munka, legalább kedvére borozgathat, és éjjel-nappal nézheti a meccseket a televízióban, meg Jani barátja is invitálja, hogy át kellene fejteni vagy hatszáz liter borát, a seprőből meg pálinkát főznek, csak előbb feljavítják a cefrét.
- Hanem, Róza, vigyél csak annak a pesti asszonykának is egy hízott kacsát, ha már lemaradt keresztanya létére a nagy családi ebédről. Meg vigyél szilvalekvárt is és süssél neki lekváros papucsot. Erzsikénk is azt habzsolta, amikor terhes volt.
Jó ember, Sanyi, csak tudná, hogy mennyire nehezek a csomagok, nekem meg már fáj a derekam a cipekedésben, mérgelődik a pályaudvaron. Még az a szerencse, hogy segítettek neki leszedni a vonatról a csomagokat, csakhogy azokat el is kellene vinni Erzsikéékhez.
Tanácstalanságát látván, az egyik vonatfékező odaszól Róza néninek:
- Asszonyság, ha taxi kell, szólok a fiamnak, elviszi magát, ahová csak akarja.
Vannak még rendes emberek, egyezik bele Róza néni, csak amint célhoz érnek, akkor tartja markát a fiú, hogy háromezer forintot fizessen neki.
- Jaj, aranyoskám ennél még az igazi taxi is olcsóbb! - sopánkodik, de kifizeti, mi mást tehetne.
Jó lett volna, a veje elébe megy a pályaudvarra, de nem tud jönni, hiszen dolgozik. Nagy kincs mostanában a munkahely, nem kockáztathatja, csakhogy egy vénasszonyt furikázzon!
Másnap reggel apró pelyhekben szállingózik a hó és fél óra alatt betakar mindent, amit csak elér. Csípős, hideg az idő, Erzsike mégis jó két órával korábban útnak indul, mert mielőtt Emőkével találkozna, még körülnéz a közeli plázában. Két adag anyatej ott a hűtőben, hadd mulasson a nagymama és az unoka.
Gyorsan illan az idő, mire észbe kap, rohannia kell, hogy időben odaérjen a találkahelyre.
Kovács doktor megengedi, hogy Emőke mellett legyen az ultrahang vizsgálatnál.
Hümmög a doktor, percekig szótlanul nézi a képernyőt, majd elneveti magát,s odafordítja, hogy lássa a kismama is.
- Kedves Emőke, gratulálok! Két egészséges gyermeket látok! Jöjjön, asszonyom – szól Erzsikének – nézze meg, itt az egyik baba, látja, ott meg a másik. No, nézzük csak a paramétereket!
Emőkének könny szökik a szemébe és szorítja Erzsike kezét.
- Egészségesek, doktor úr?
- Nyugodjon meg, Emőke, úgy látom, minden rendben velük. Ha jól látom, egy kislány és egy kisfiú.
Elállt a hóesés.
A két fiatalasszony talpa alatt ropog a friss hó.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Meg vagyok hatva!
Nem tudom, hogy tudod-e, én
nagy gyerekbolond vagyok!
Imádom a kis prüntyiket!
Ötöst kaptál, - mert nincs tízes!
Pussz: emillio