újabb események régebbi események további események
01:54
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:47
Ilona módosította a naplóbejegyzését
17:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:41
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:31
Visszafogott Vénusz módosította a naplóbejegyzését
18:16
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:20
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:55
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
01:48
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Tündér módosította a naplóbejegyzését
16:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:37
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
01:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:03
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:18
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:38
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába

Cserélünk?

2020. augusztus 27. - Látogatók száma: 37

Avagy könnyű a férfiakat boldoggá tenni!

Hőségben árnyékos és nyugis helyet keresek rendszerint a parkoláshoz, s ezért ma is úgy esett, hogy a nagy parkolóban, az áruház bejáratától legtávolabbra eső helyen hagytam az autót. Egy kis séta amúgy sem árt.

Már végeztem a bevásárlással, és bepakoltam mindent a csomagtartóba, lezártam a vaspuncit, és épp indultam volna visszatolni a bevásárlókocsit, amikor a mellém beparkoló, sötét autóból kiszálló, tisztes, őszes halántékú úriember leszólított.

- Százas van benne? - kérdezte a bevásátlókocsira mutatva, jelezve, hogy lovagiasan visszatolja helyettem azt a százötven métert.

- Nem, a lakáskulcsom - válaszoltam.

Mindig a kerek fejű lakáskulcsomat dugom be a százas helyett a kocsikba, ha épp nincs nálam apró, mert az viszont mindig nálam van.

Az ősz férfi ment pár métert előttem, én békésen utána toltam a kocsit, majd hirtelen megfordult.

- Cserélünk? - kérdezte huncut tekintettel a lakáskulcsomra utalva.

- Nem tudom, a párom mit szólna hozzá... - nevettem rá.

- Nem kell mindent tudjon! - nevetett vissza, majd vigyorogva ment tovább, s éreztem, hogy máris boldoggá tettem.

Végül szinte egyszerre értünk a kocsikhoz, ő kiszabadított egyet, majd megcélozva az áruház bejáratát, mosolyogva köszönt el.

- Helló! - szólt széles mosollyal.

- Viszlát! - búcsúztam el tőle, majd hazáig mosolyogtam, hogy lám érintés nélkül is boldoggá tudtam tenni egy férfit, még ha csak pár percre is. S ez bitang jó érzés volt.

#visszafogottvenusz

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: