újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Dália boldogsága

Látogatók száma: 58

Harmadszor néz az órájára öt percen belül, az idő pedig nem hagyja magát sürgetni, ólomlábakon cammog, pedig Dália már felöltözött, útra kész.

Belenéz a tükörbe, s elmosolyodik, mert elégedett a látvánnyal. Egyenes tartású, fiatalos, hatvanas nő, kosztümben, csinos kalapban, és most a táskája is azonos színű bőrből készült, mint a cipője. A fodrász és a kozmetikus sem dolgozott hiába. Legalább tíz évet letagadhatna az életkorából, de nem teszi, mert az anyakönyvvezetőnél úgyis kiderülne. Jim Hollison észvesztően fiatalos, mellette jól kell kinéznie egy nőnek, ha tartós kapcsolatot akar vele létesíteni. Márpedig Dáliának komoly szándékai vannak.

Botorság! Jimnek komolyak a szándékai. Skype-on minden nap beszélnek. A magas, örökké mosolygós, szőke, nagydarab amerikai már kétszer is megkérte a kezét. Harmadszor már igent mond.

Tíz percet ígér a diszpécser a taxi érkezéséig. Végignéz a lakáson, igen, ez már méltó hozzá. Három szoba, hall, hatalmas konyha, majdnem akkora fürdőszoba, és a kertrészén garázs. Sajnos, ikerház, de jó a szomszéd, bár Károly, a hetven körüli elvált férfi, amolyan magának való csodabogár. Mindez a kertváros elit részében, ahol a panelházaknak se híre, se hamva. Mintha nem is a fővárosban lennének. Látásból szinte mindenki mindenkit ismer. Idegenek nem nagyon járnak errefelé.

Érdekes, mintegy három hete, minden reggel összefut a pékségben egy férfivel, akit korábban soha sem látott, és aki mindig széles mosollyal köszönti, s amint kilép az utcára, azonnal elkezdi enni a nagy sós kiflijét.

Miért is jut ez az eszébe? No, mindegy!

Szóval az ikerháza természetesen nem vetekedhet Jim amerikai villájával, melyet a férfi Skype-on megmutatott neki, azért jól meglesznek, később majd eldöntik, hol élnek.

Dália is megmutatta Skype-on az otthonát, melyet nagyon barátságosnak ítélt a férfi. Nem csoda, hiszen a falakat, itthoni viszonylatban, kisebb vagyont érő festmények takarják, egész pontosan harminchat darab. A Zsolnayt is gyűjti, étkészlet, teás és kávés szettek, figurák, kínálók, vázák mindenütt a lakásban. Illenek az antik bútorokhoz. A szüleitől örökölt anyagiak kellettek ahhoz, hogy otthagyja a másfél szobás panelt.

Amikor előnyugdíjba küldte a bank, ahol harminc évig dolgozott, nagyon elkeseredett, mert a munka volt az élete, s a nélkül csak lézengett. Az öccse családjával vidéken él, közel a szülőkhöz, így neki, miután közelebb állt a tűzhöz, több jutott a családi kasszából. Ellenben apjuk szemében Dália a sikeresebb, mert egyetemet végzett, több nyelven beszél, szép karriert fut be, csak éppen egyedül maradt.

Megállt a taxi a ház előtt. Bekapcsolja a riasztót, bezárja az ajtót, a kaput, majd vesz egy mély levegőt, indulhat.

Barátságos középkorú úriember a taxis, nagyon udvarias és láthatóan beszédes. Dália bemondja az úti célt, Liszt Ferenc repülőtér, azonnal megkérdezi, hogy vendéget vár talán, mert csomag nélkül nem valószínű, hogy utazik.
- Maga egy látnok! – viccelődik az asszony. – Valóban vendéget várok. A barátomat.
- Gratulálok az úrnak, kiváló ízlése az van!
- Ne hozzon zavarba.
- Ön nem az a típus, akit könnyen zavarba lehet hozni. Honnan jön az a szerencsés úriember?
- Georgiából, közelebbről Atlantából.
- Sok arrafelé a tornádó, meg a hurrikán. Aztán mi a foglalkozása az úrnak?
- Üzletember – vágja rá Dália, s amint kimondja, azonnal érzi, hogy ez igen tág fogalom.

Érzi a taxis is, s azonnal vált:
- Hol ismerkedtek meg?
- Tavasszal Londonban voltam, az unokaöcsémnél és az egyik pubban találkoztunk.
- Magának nincs gyereke?
- Nincs.
- Értem – nyugtázza bölcsen a taxis. Szóval öreglány az utasa. – Szereti a zenét?
- Igen.
- Ha nem zavarja, bekapcsolom a rádiót.
Rásandít a nőre, milyen kár, pedig szép, ápolt, gusztusos, még így hatvan felé is. Bekapcsolja a rádiót, melyből halk zene árad, s betölti az egész légtért.
A repülőtér bejáratánál kiszáll az utasa, de még utána szól:
- Megvárjam magukat?
- Nem, köszönöm. Viszontlátásra!
- Minden jót, asszonyom!

Jim Hollison most is londoni átszállással jön. Megnézi az érkező járatokat:
W62202 London LTN 11:45

Még csak tizenegy óra múlt öt perccel. Rengeteg az utas, mindenütt sorban állás, sokan a csomagjukon ülve várakoznak.

Egy pillanatra mintha felvillant volna a reggelire kiflit evő pasas arca a tömegben, ám Dália megrázza a fejét, ez már hallucináció, a várakozás izgalma miatt ugrik be az ismeretlen ismerős férfi fizimiskája.

Iszik egy kávét, vesz egy újságot, de nincs türelme az olvasáshoz, csak ténfereg a hatalmas csarnokban.

Dália szinte percre pontosan megtervezte az első hét programját, megmutatja Jimnek a fővárost, színházba mennek és hangversenyre, már a jegyeket is megvette, legalább két múzeumot is útba ejtenek, és ami a lényeg, vasárnap ebédre meghívta a barátnőjét, Irént, hogy dicsekedhessen, végre neki is van párja, sőt, lebegteti a gondolatot, talán házasság is lesz belőle. Főzési tudománya ugyan meglehetősen hiányos, de majd olyan ételt készít, amelyet már számtalanszor főzött.

Egyébként is, Jim csak vigye étterembe, elég sok helyet ismer, melyekben ízletesek az ételek és megfizethetők. A következő három hét programját közösen állítják össze. Valószínűleg kocsit is bérelnek, ha lesz kedve Jimnek vezetni, mert Dália jogosítványa régen lejárt, miután húsz éve nincs kocsija. A volán mellett képtelen egyszerre figyelni a forgalomra és vezetni az autót, s valóban kár lenne magában vagy bárki másban kárt okozni. Hollison egy hónapot tölt Magyarországon, lesz idejük meglátogatni az öccsét is. Előre kuncog, mennyire meglepődik majd a sógornője, ha meglátja Jimet! Az öccse meg ugratja majd, idézve nagyanyjukat, miszerint várt lány várat vár. És miért is ne?

Kiírják, hogy húsz percet késik a gép.

Keres egy dohányzóhelyet és rágyújt a vékony, kevés nikotint tartalmazó, kimondottan női cigarettára.

Most jut eszébe, Jim nem is tudja, hogy dohányzik! Remélhetően ez nem zavar be a kapcsolatukba, hiszen semmiség! Az sincs kizárva, hogy Jim meg szivarozik.

Közben érkeznek meg felszállnak a repülőgépek, még nézni is jó a manővereiket.

Kellemes, meleg az idő, pedig szeptember közepe van. Sütkérezhetnek a vénasszonyok a vénasszonyok nyarán.

Dália úgy érzi, hogy messze még az öregség, a jelen nyugdíjas idejére úgy gondol, mint egy végtelen szabadságra, melynek időtartama alatt már nem kell attól tartania, hogy felhívja a főnöke, menjen be dolgozni, mert nem tudják kibogozni valamely folyamatban lévő ügy szálait. Húsz év alatt, középvezetőként megtapasztalta, milyen az, ha kétfelől préselik testét, lelkét, alulról a beosztottak, felülről meg a főnökök.
Immár teljesen szabad, független, nem tartozik senkinek semmivel, azt tehet, amit csak akar.

Most élni akar, bepótolni a robottal töltött évek mulasztásait, melyeket persze nem lehet igazán pótolni, hiszen amit megtehetett volna a húszas-harmincas éveiben, azt már vagy nem teheti meg, vagy már nem tudja megtenni.

Kiírták, hogy leszállt Jim Hollins gépe és furakodik is a tömegben az érkezési oldalra. Özönlegek ki az utasok, elsőként a hátizsákos fiatalok, majd a nagyobb poggyásszal birkózó idősebbek.

Jim jellegzetes alakja azonban nem bukkan fel a tömegben, pedig Dália még pipiskedik is, hogy jobban lásson.

Negyedóra múlva már kétségbe esik, s elrohan az ügyeletes tiszthez, s megkérdezi, hogy szerepel-e a járaton Jim Hollins neve. Arcára fagyott hivatalos mosolyával lapozgatja a tiszt az utas listát, kétszer is átnézi, de, legnagyobb sajnálatára, ez a név nem szerepel rajta.

Dália arcára kiül a kétségbeesés, teljesen összetörik lelkében a dédelgetett álom, szilánkosra, mint az üvegpohár.

Lehet, hogy lekéste a járatot és másikkal jön? Miért nem hívja fel? Gyorsan előveszi a mobilját, de nem kereste senki.

Beül az első taxiba és alig várja, hogy hazaérjen.

Milyen érdekes, nyitva a kapu, pedig biztos benne, hogy bezárta, amikor elment hazulról. Rebben az ikerszomszéd ablakán a függöny és hallja, amint Károly nyitja a bejárati ajtaját.
- Jó napot, Dália! Már azt hittem, vissza sem jön elbúcsúzni.
- Jó napot, Károly! Miért kellene búcsúzkodnunk? – kérdez vissza, és nagyot dobban a szíve, mint mikor bajt érez.
- Maga kérdezi? Alighogy elment, beállítottak a költöztetők és kipakolták a lakást. Még ők mondták, hogy vidékre költözik, az öccséék falujába. Csodálkoztak is, hogy nekem nem szólt egyetlen szót sem. Mit mondjak magának, nem esett jól!

Dália lábai összeakadnak, alig tud betántorogni a lakásba, melyet teljesen kiürítve, kitakarítva talál. Még csak egy szög sem maradt a falban!

Kirabolták!

Rosszat sejt Károly, megy az asszony után, akit összeesve ott talál a nappaliban. Hívja az ügyeletet, küldjék a rendőrséget és egy mentőt, de azonnal!

Dalmát elviszi a mentő, a rendőrök azonban sokáig keresik a betörők nyomait a lakásban.
Egyikük Károlyt faggatja, elmondatva vele háromszor is, mit látott, hallott a nap folyamán, majd Dália életvitelére vonatkozóan kérdezgeti, kivel élt az asszony, vannak-e barátai, milyenek a szokásai, előfordulhat-e, hogy férfiakkal ismerkedik az interneten?
Károly meglepődik az utolsó kérdésen.
- Nem tudhatom, kérem, Dáliával csak szomszédunk vagyunk, nem barátok. De ha azt tenné, abban sem lenne semmi rossz, hisz egy tisztességes egyedülálló asszony, miért ne ismerkedhetne.
- Megmondom magának, uram. Egy héten belül ez a harmadik eset, amikor idősebb egyedülálló nőt a távollétében kirabolnak. Gyaníthatóan internetes alkalmi ismerőseik teszik. Itt a telefonszámom, kérem, ha bármi gyanúsat észlel, hívjon fel.

Az utca szemben lévő oldalán unottan sétálgató férfi egy nagy sós kiflit rágcsál.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia, PÍ!

Látom, vágod a lényeget!

Üdv: Yolla
Szia Yolla!
Mi ebből a tanulság? Hogy kérjük meg a péket, hogy ne süssön sóskiflit, mert kifli nélkül nehezen kerül a közelünkben a sóskiflis rabló.
Üdv,
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: