Elfogyott a krém!
Látogatók száma: 55
Ahogy én látom magamat és ahogy ő lát!
Reggeli mosakodás. A fogkefe a számban, zizeg mint a motoros fűrész, néha még az orrcimpám is beleremeg. Közben járnak a gondolataim. Be kell érnem időben, mert ha nem akkor baj lesz! Fel kell venni a többieket is, de a fiúember biztos megint el fog késni, én meg a kormányon dobolva várom majd. De ha végre odaér, szokás szerint hallgatok, megint nem szólok neki semmit. Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Kerülöm a nehéz vagy kényes helyzeteket. Nagyon sok vacilla kell hozzá, hogy valamit is szóvá tegyek.
Megmosom az arcomat, majd automatikusan nyúlok a krémes tégely után.
Meghökkenek! A krémből alig van valami a tégelyben!Már megint elfelejtettem pótolni. Na mindegy, a maradékot szinte kitörlöm a kis piros üvegből, a képemre kenem, majd nekiállok arcot rajzolni magamnak. Amikor végzek, utoljára szemügyre veszem a művet. Ehhez viszont fel kell tenni a szemüveget.
Ki mondta azt, hogy negyven felett férfi nélkül lehet élni, de szemüveg nélkül nem?
Elnevetgélek ezen egy kicsit, közben a pillantásom ráesik a macskára. Az öreg kandúr békésen üldögél nettül egymás mellé rakott mancsokkal. Tudja, hogy mielőtt elindulok, biztos kap valamit a táljába. Akkor öregesen odaballag, finnyásan beleszagol, és mire elindulok, már ügyet sem vet rám.
Este mikor hazaérek, már otthon van a hímnemű is. Ő nem vár az ajtóban de a cic igen. Méltatlankodva leköpköd, hogy egész nap egyedül volt, és már levelet akart írni az állatvédő egyesületnek, hogy ebben a lakásban nem törődnek az állattal! Egy doboz kaja mellett aztán megbékül velem is.
Életem párja a fotelben üldögélve vár.Én meg nekiállok elmesélni a napot, ami valljuk be, sokszor inkább hasonlít egy kanossza járáshoz, mint sima mezei munkához. Ahogy mesélek, hirtelen eszembe jut a krém!
- Elfogyott a krémem! - nézek a férfira.
Az hallgat, majd visszakérdez.
- Milyen krém?
Magyarázom, hogy az arcom, meg a ráncaim, meg a simaság, meg az érdes bőr, mire legyint egyet.
- Nem látok én ott egy ráncot sem!
Felforr a vérem. Páromból megint előtör a spórolós énje? Minek az a krém az asszonyállatnak, hiszen úgyis egész nap az üzemben rohangál, izzad, vihar gyorsan lepereg a kence róla. Mérges vagyok, mert úgy érzem nem figyel rám. Egész nap dolgozom, és még arra sem képes, hogy meghallgassa, mekkora baj az nekem, hogy üres az a nyomorult tégely. Összeszedem a tányérokat, majd a fürdőbe indulok megengedni a fürdővizet. A tükör előtt vadonatúj arckrém, bontatlan csomagolásban. A férfi megáll mellettem az ajtóban. Átölelem a nyakát.
- Köszi szépen! Tudtam hogy számíthatok rád!
Morog valamit a bajusz alatt, majd megjegyzi.
- Milyen ráncokról beszéltél? Én nem látok egyet sem!
Felnevetek. Ez a pár mondat, az egész napi idegbajért kárpótol!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend