Gondolatok a párkapcsolatról – 12653. rész (Maresz, Pinokkió után Lizisen)
Látogatók száma: 132
Azt hinné az ember, hogy ez egy lerágott csont, most látom, hogy mégsem az. Mindenki mást akar, a férfi is és a nő is. Nem egy bolygóról jöttek, ezért sohasem fognak közös nevezőre jutni.
Megvan viszont az embernek az a képessége, hogy tud gondolkozni, nem csupán ösztönlény, tehát az eszünkkel elérhetjük azt, hogy kitűnően éljünk a kapcsolatunkban. Az otthonról hozott tapasztalat, a szülői példa vagy követendő, vagy intő. A rokonok, ismerősök, barátok élményei szintén segítenek abban, hogy okosan, megfontoltan, előrelátóan cselekedjünk.
Nem egy prostituált nyilatkozta már azt, hogy a legtöbb pasinak két „különleges” kérése van. Az egyik: elégítse ki a perverz, szokatlan igényeit az ágyban, a másik: beszélgessen vele.
Lányok, asszonyok! Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Kielégítitek a pasitokat? Mindig, minden körülmények között? Milyen gyakran hivatkoztok fejfájásra, fáradtságra, vagy egyéb nyavalyára?
Beszélgettek eleget a partneretekkel? Vagy csak rohantok, mert mosni, főzni, takarítani kell? A munka megvár, de a probléma csak fokozódik… A kommunikáció, az odafigyelés borzasztóan fontos. Mindent meg kell beszélni, egy okos nő véleményem szerint érzelmi és értelmi intelligenciával is megáldott, kitűnő pszichológus is.
És miért áldozza fel magát sok-sok nő a család oltárán? Háztartási robotgépekké válnak, elfásulnak, igénytelenek lesznek, aztán meglepődnek, ha a párjuk szeme megakad egy jól becsomagolt, mutatós nőn. Nincs min csodálkozni. A nő, legyen nő! Vonja be a férjét a házimunkába a gyereknevelésbe! Ha együtt ’csinálták’ a gyereket, neveljék is együtt! Adjon magára, legyen csinos, és ha kell titokzatos...
Azt is nagyon utálom, ha a nő befordul, sajnálja és sajnáltatja magát. Ahelyett, hogy megoldást keresne a problémára csak sí, rí és jajveszékel. Mire jó az? Megcsalt a férjed? Kérdezd meg miért tette? Elváltál és egyedül maradtál két gyerekkel? Állj talpra, imádd a gyerekeket, bizonyítsd be, hogy válás után is van élet! Olyan nincs, hogy elrontott élet, csak élet van, ami egyszer csodás, máskor kemény. Meg kell birkózni a nehézségekkel, mindenben meg kell találni a szépet, pozitívan, bizakodva kell előre nézni. Kinek kell egy depis nő? A pasik mosolygós, életvidám, jókedvű társra vágynak.
És végül beszéljünk a látszatról. Sajnálom azokat, akiknek ez lényeges. Nekem csak az számít, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. A gyerekek megérzik a feszültséget a levegőben, nekik nem tudják a szülők színlelni, hogy imádják egymást. A szomszéd úgyis meghallja a veszekedést, kiabálást. Miért fontos a látszat? Mert otthon is ezt láttuk? Szomorú. A látszatboldogság ingerültséghez, majd depresszióhoz vezet. Saját magunkat tesszük tönkre csak azért, hogy az ismerősök ne mondják ezt:
- Na látod, ők is elváltak! Nekik sem jobb!
Gratulálok ezeknek az embereknek, meg is érdemlik a sorsukat!
Mutogathat a nő a férfira, a férfi meg a nőre. Úgy vélem két ember rontja el a dolgokat és két ember kell ahhoz is, hogy helyrehozzák. Mégis a nő az, akinek okosabbnak kell lennie, mert amíg a férfit a szerszáma irányítja, őt az esze!
A férfiak egyébként olyanok, mint a gyerekek. Babusgatásra és irányításra van szükségük, különben elvesznek az életnek nevezett labirintusban...
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sok dologban egyetértek veled. Kivéve:
A" férfi is és a nő is mást akar":A férfi a nőt, A nő a férfit!!!!
A "férfit a szerszáma Irányítja": A férfit a nő irányítja, csak nem szabad, hogy ezt észrevegye, és nem mindegy melyik nő!
A többi lényegében stimmel.
Maresz
Szia Liz!
Felsikítottam örömömben! Én is elváltam és bizony a fent leírtakat nem győzöm elégszer mondani! Köszi, hogy ezt helyettem megtetted! (indulat ide vagy oda, tetszett a lényeg: saját életed rontod el, nem más)
Üdv: Ailet
Szia Lizi!
Volt itt egy hölgy. Egyszer meséli nekem, hogy "a szemét férje...". Ekkor megkérdeztem, hogy -Te L..., ti nem voltatok soha boldogok? Erre ő: -De igen két évig. Erre én: -Akkor nem lehet, hogy közösen rontottátok el?! Nem csak ő? Mert te a végeredmény miatt törsz pálcát a férjed feje felett... Lehet nem is ő volt az ok, ő már csak az okozat volt...
Üdv,
Pinokkió
Az én kedvencem:
- Rápazaroltam X évet az életemből!
Hülye aki a másikra pazarolja az életét, ha annyira szar miért marad vele X évig? :)
Volt itt egy hölgy. Egyszer meséli nekem, hogy "a szemét férje...". Ekkor megkérdeztem, hogy -Te L..., ti nem voltatok soha boldogok? Erre ő: -De igen két évig. Erre én: -Akkor nem lehet, hogy közösen rontottátok el?! Nem csak ő? Mert te a végeredmény miatt törsz pálcát a férjed feje felett... Lehet nem is ő volt az ok, ő már csak az okozat volt...
Üdv,
Pinokkió
Szia Liz!
Jobban járok, ha egyszerűen elfogadom azt, amit leírtál. Így is elég magas a vérnyomásom. Nem akarom tovább tetézni a bajt. És különben is az én koromban jobb a békesség! :-)
Ügyes kis példabeszéd ki-ki gondoljon, amit akar. :-)
Puszi,
Éva
Azért írtam cikket, mert hosszúra nyúlt volna a hsz-em. :) Ahány ember, annyi gondolkodásmód. Nekem az enyém bevált! ;)
Puszi,
Lizi
Jobban járok, ha egyszerűen elfogadom azt, amit leírtál. Így is elég magas a vérnyomásom. Nem akarom tovább tetézni a bajt. És különben is az én koromban jobb a békesség! :-)
Ügyes kis példabeszéd ki-ki gondoljon, amit akar. :-)
Puszi,
Éva
Felsikítottam örömömben! Én is elváltam és bizony a fent leírtakat nem győzöm elégszer mondani! Köszi, hogy ezt helyettem megtetted! (indulat ide vagy oda, tetszett a lényeg: saját életed rontod el, nem más)
Üdv: Ailet