Gondolatok a párkapcsolatról – 12653. rész (Maresz, Pinokkió után Lizisen)
Látogatók száma: 132
Azt hinné az ember, hogy ez egy lerágott csont, most látom, hogy mégsem az. Mindenki mást akar, a férfi is és a nő is. Nem egy bolygóról jöttek, ezért sohasem fognak közös nevezőre jutni.
Megvan viszont az embernek az a képessége, hogy tud gondolkozni, nem csupán ösztönlény, tehát az eszünkkel elérhetjük azt, hogy kitűnően éljünk a kapcsolatunkban. Az otthonról hozott tapasztalat, a szülői példa vagy követendő, vagy intő. A rokonok, ismerősök, barátok élményei szintén segítenek abban, hogy okosan, megfontoltan, előrelátóan cselekedjünk.
Nem egy prostituált nyilatkozta már azt, hogy a legtöbb pasinak két „különleges” kérése van. Az egyik: elégítse ki a perverz, szokatlan igényeit az ágyban, a másik: beszélgessen vele.
Lányok, asszonyok! Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Kielégítitek a pasitokat? Mindig, minden körülmények között? Milyen gyakran hivatkoztok fejfájásra, fáradtságra, vagy egyéb nyavalyára?
Beszélgettek eleget a partneretekkel? Vagy csak rohantok, mert mosni, főzni, takarítani kell? A munka megvár, de a probléma csak fokozódik… A kommunikáció, az odafigyelés borzasztóan fontos. Mindent meg kell beszélni, egy okos nő véleményem szerint érzelmi és értelmi intelligenciával is megáldott, kitűnő pszichológus is.
És miért áldozza fel magát sok-sok nő a család oltárán? Háztartási robotgépekké válnak, elfásulnak, igénytelenek lesznek, aztán meglepődnek, ha a párjuk szeme megakad egy jól becsomagolt, mutatós nőn. Nincs min csodálkozni. A nő, legyen nő! Vonja be a férjét a házimunkába a gyereknevelésbe! Ha együtt ’csinálták’ a gyereket, neveljék is együtt! Adjon magára, legyen csinos, és ha kell titokzatos...
Azt is nagyon utálom, ha a nő befordul, sajnálja és sajnáltatja magát. Ahelyett, hogy megoldást keresne a problémára csak sí, rí és jajveszékel. Mire jó az? Megcsalt a férjed? Kérdezd meg miért tette? Elváltál és egyedül maradtál két gyerekkel? Állj talpra, imádd a gyerekeket, bizonyítsd be, hogy válás után is van élet! Olyan nincs, hogy elrontott élet, csak élet van, ami egyszer csodás, máskor kemény. Meg kell birkózni a nehézségekkel, mindenben meg kell találni a szépet, pozitívan, bizakodva kell előre nézni. Kinek kell egy depis nő? A pasik mosolygós, életvidám, jókedvű társra vágynak.
És végül beszéljünk a látszatról. Sajnálom azokat, akiknek ez lényeges. Nekem csak az számít, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. A gyerekek megérzik a feszültséget a levegőben, nekik nem tudják a szülők színlelni, hogy imádják egymást. A szomszéd úgyis meghallja a veszekedést, kiabálást. Miért fontos a látszat? Mert otthon is ezt láttuk? Szomorú. A látszatboldogság ingerültséghez, majd depresszióhoz vezet. Saját magunkat tesszük tönkre csak azért, hogy az ismerősök ne mondják ezt:
- Na látod, ők is elváltak! Nekik sem jobb!
Gratulálok ezeknek az embereknek, meg is érdemlik a sorsukat!
Mutogathat a nő a férfira, a férfi meg a nőre. Úgy vélem két ember rontja el a dolgokat és két ember kell ahhoz is, hogy helyrehozzák. Mégis a nő az, akinek okosabbnak kell lennie, mert amíg a férfit a szerszáma irányítja, őt az esze!
A férfiak egyébként olyanok, mint a gyerekek. Babusgatásra és irányításra van szükségük, különben elvesznek az életnek nevezett labirintusban...
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Hadd ne nyilatkozzak a téma kapcsán, csupán, mint írás értékeljem, amit olvastam. Így tehát, mint írás nekem nagyon tetszett. Érezhető volt benne lendület, volt egyfajta düh az írás mögött. Az Önön nemének szóló epiplexis, pedig még élvezhetőbbé tette az írást (főleg a férfi olvasók számára).
Gartulálok, jó írás!
Bokor
Az egyedül létnek ezernyi jó oldala van. És ha görcsösen keresed a párod el fog menekülni akkor is, ha megtaláltad. Én akkor találtam meg, amikor elengedtem az összes kétségem és ráadásul már nem is akartam. 6-7 év után....Kell egy jó szex partner és élni kell az életet! :-))) A többi meg jön, amikor nem várod!!
Valahogy bántónak érzem ezt az írást, pedig tudom, hogy nem az. Mégis. Van benne egy -két rész, amit ha értelmezni akarok, hát egészen mást sugall, mint amit az írás maga szeretne.
Gondolok itt a prostituáltakra való hivatkozásra, amiből számodra csak az derül ki, mi is hiányzik a pasiknak igazán. Na, hát nekem erről más jut az eszembe, nem pedig az, hogy egy qrvázó palit dédelgetni vágynék, avagy a perverzióinak szívesen lennék a kielégítő tárgya. Ja? Vagy azért megy pénzes nőhöz, mert eleve így állok hozzá? :) Eleve olyan pasi számításba se jöhet/ne, aki képes olyan nővel viszonyt folytatni, aki naponta 3-7 pasit fogyaszt. Számtalan olyan férfi megteszi ezt, akinek nincs ideje, ereje, önbizalma, vagy külseje egy normális párkapcsolat kiépítésére. :)
Szerintem, minden kapcsolat elején szokás tisztázni azt, kinek mi a vágya, akár az életben, akár az ágyban. Nem lehet úgy felépíteni egy nexust, hogy az ember 1, 5, 10, vagy akár hány év után döbbenjen rá, hogy mást akart. A látszat dolgoknak szerintem se sok értelmük van. De a cikked is tele van látszatokkal. Mosolygós és vidám nők látszanak benne, akikért él-hal majd a társuk. De a valóság nem ez. A hétköznapok mindent képesek szétrágni, ha nem figyelünk egymásra, ha mindent hagyunk úgy, ami nem tetszik, csak mert nehogy vita legyen, és belesüppedünk a monotóniába az ágyban és az életben egyaránt.
Kíváncsi lennék, hogyan tudnál dédelgetni egy férjet, miután közli veled, hogy miért csalt meg. És ha olyat mond, amit te nem vagy képes megadni? :) Akár fizikai képtelenség, vagy lelki beállítottság, avagy lehetetlenség okán? Derűs nyugalommal dédelgeted tovább abban a biztos tudatban, hogy mindent megbeszéltetek? :)
A beszélgetés mindig, mindennek a nyitja. A megismerés verbális és nonverbális folyamata. Ezt nem szabad/na egyetlen pillanatra se abbahagyni!
Különben örülök a cikkednek, tetszett.
Zs.
Csak a mosolyról írt észrevételedre reagálok. Elég szomorú, hogy keveset mosolyognak az emberek. Minden a fejünkben dől el, már írtam többször. Ha a 'mosoly' kapcsolót nyomjuk be a fejünkben, és kikapcsoljuk a 'szomorúság' kapcsolót sokkal boldogabbak leszünk! Gondok mindig voltak és lesznek, azzal, hogy folyton depizünk nem oldódnak meg!
Egyik kollégám mondta egyszer: - Olyan jó kedvem van amikor látlak, mert te mindig mosolyogsz!
A mosoly ragályos, gyakorolni kell!
:)
Puszi,
L.
Tisztelt Lizelotte!
Hadd ne nyilatkozzak a téma kapcsán, csupán, mint írás értékeljem, amit olvastam. Így tehát, mint írás nekem nagyon tetszett. Érezhető volt benne lendület, volt egyfajta düh az írás mögött. Az Önön nemének szóló epiplexis, pedig még élvezhetőbbé tette az írást (főleg a férfi olvasók számára).
Gartulálok, jó írás!
Bokor
Szia Zsomwin!
Csak a mosolyról írt észrevételedre reagálok. Elég szomorú, hogy keveset mosolyognak az emberek. Minden a fejünkben dől el, már írtam többször. Ha a 'mosoly' kapcsolót nyomjuk be a fejünkben, és kikapcsoljuk a 'szomorúság' kapcsolót sokkal boldogabbak leszünk! Gondok mindig voltak és lesznek, azzal, hogy folyton depizünk nem oldódnak meg!
Egyik kollégám mondta egyszer: - Olyan jó kedvem van amikor látlak, mert te mindig mosolyogsz!
A mosoly ragályos, gyakorolni kell!
:)
Puszi,
L.
Értelek.
Szia Zsomwin!
Csak a mosolyról írt észrevételedre reagálok. Elég szomorú, hogy keveset mosolyognak az emberek. Minden a fejünkben dől el, már írtam többször. Ha a 'mosoly' kapcsolót nyomjuk be a fejünkben, és kikapcsoljuk a 'szomorúság' kapcsolót sokkal boldogabbak leszünk! Gondok mindig voltak és lesznek, azzal, hogy folyton depizünk nem oldódnak meg!
Egyik kollégám mondta egyszer: - Olyan jó kedvem van amikor látlak, mert te mindig mosolyogsz!
A mosoly ragályos, gyakorolni kell!
:)
Puszi,
L.
Most erre mit mondjak? Én alapból egy vidám nő vagyok, szeretem a humort, a jókedvű embereket. Hatalmasakat vagyok képes kacagni...
Ha egy ember olyan kielégült, boldog kapcsolatban él, mint amit az írásaidon keresztül kivehettem, az tud ilyen pozitív, klassz dolgokat leírni, úgy előadni, ahogy azt teszed.
De ha egyszer elveszik a kedved, mert olyan dolgokkal kell szembenézned ... Jó, tudom. Túl kell lépni ezen, na de mosolyogva? :-)... Nem erőltetett ez egy kissé?...
Egy elégedett ember miért ne mosolyogna, vagy miért kellene szomorúnak lennie?...
Nem szerencsés dolog ebből kiindulni. Ill. csak ebből nem lehet.
Puszi,
Éva
Csak annyit szeretnék idézni: "a nő legyen nő" és ez mindent megmagyaráz. Amit írtál szerintem ez a valóság. Szép volt! üdv.