Időutazás 1.rész

Látogatók száma: 60

Találkozókon mindenki járt már, és talán tudja, miről beszélek

Hétfőn jött a telefon, szokásosan csengett, mint napi többször is a kisvárosi kertes házban, majd kevésbé szokásosan folytatódott.
-Hello! Mari vagyok-szólt egy határozott ám mégis kedves férfi hang.(Micsoda? női név, de mégis férfi? Kattognak a merevlemezek a fejben...) Tudod, hogy 30 éve végeztünk az általánosban és találkozót szervezünk. Rengetegen jönnek, te sem hagyhatod ki. Biztosa szívesen beszélgetnél egy nagyot. Délután a temetőben kezdünk, majd a halászcsárdában folytatjuk, amíg bírjuk. Tanárokat nem hívtunk, de máskor is jó volt így magunkban. Viszont az " A"-sok is ott lesznek, mert náluk kevesen jönnek és most így döntöttek, csatlakoznának hozzánk. Szóval szombaton várunk, kaja, pia lesz, a jókedvet és a régi fotókat ne felejtsd otthon!
-Na, itt vagy?
-Ja, persze, persze, csak hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Azt hiszem jó az időpont, párokat hoztok? (10 éve ugyanis ott voltak és meglehetősen furcsa volt annak, aki nem hozott magával senkit. Az 5 évvel ezelőttin meg csak Zsuzsinak jött a férje, aki egész este tök kínosan érezte emiatt magát)
-Szerintem nem lesznek, de hozhatod a férjed, ha akarod. De jó, hogy te is ott leszel! Akkor szombaton várunk!
-Rendben, megyek, szerintem egyedül.

Zsuzsi osztálya egy közeli kisvárosban volt, ahonnan sokan elköltöztek már. Ez valahogy errefelé természetes. Mindenki keresi a boldogulást, és hiába a folyó, a maga adottságaival, a nagyobb városok, a külföldi lehetőségek sokakat elcsábítottak. De jó lesz, legalább találkozunk újra. Remélem Márti is jön, meg Zoli, Szilvi...és a többiek.
-Peti! Képzeld, Mari hívott, hogy találkozót szerveznek a hétvégén.
-Na, ráérek, mehetünk.
-De, most ( kis hatásszünet) nem nagyon jönnek a párok, de ha nagyon akarsz .....
(Zsuzsi ereiben megfagyott kicsit a vér, jajj, remélem elmehetek egyedül, nem szeretném, ha megint csak ott ülne köztünk és mindenbe beleszólna. Nem is értem, miért szeret a mi találkozóinkra járni? Mintha róla szólna ez is. Persze majdnem mindenkit ismer, hiszen jó ideje együtt vagyunk már.)
-Majd meglátom, de máskor is tök jó volt.
-Igen. (Ja, persze, hisz az összes régi történetet meghallgattad rólam. Persze, akivel beszélni szerettem volna, azzal nem igazán tudtam.)

Eljött a szombat, Zsuzsi izgatottan készült a nagy eseményre. Szerencsére a családi programok épp úgy rendeződtek, hogy praktikusab volt, ha Peti inkább fuvarozza a gyerekeket a programjaikra, Zsuzsi meg boldogan és szabadon fellélegzett. De mibe is kellene menni? Mari azt mondta, nem kell kiöltözni, de azért még is, nem illik melegítőben. Legalább ötféle verzió fel, hatodik, le. Nem jó ez a cipő a szoknyához, szűk a blúz, ebből meg nem ment ki a folt...jajj de nehéz, nincs egy göncöm . Zsuzsi percről percre bizonytalanodott el. Biztos menni kellene? Hiszen alig ismer már valakit. Az idő meg, rajta is fogott, bár még mindig csinos, már nem a régi lány, akibe majd minden fiú szerelmes volt. Ki kell tennie magáért. Legutóbb, mikor Peti is ott volt, legalább három fiú vallotta be a férjének, milyen nehéz is volt a közelébe kerülni Zsuzsinak. Pedig nagyon igyekeztek. A felső tagozaton még divat volt a szerelmes gondolatok megfogalmazása írásban dolog, és Zsuzsi megpróbálta minél több fiútól begyűjteni ezt a vallomást. De a maga részéről ebben ki is merült minden nemű közeledés, talán ezért is járta róla, hogy nem lesz férje soha. A legviccesebbnek azt találta, mikor az egyik srác a néptánc után végső elkeseredésében, vagy talán fogadásból utána kiáltott, szeretlek, holnapra választ! No persze ez azóta sem adatott meg neki.....(folyt.)

A cikket írta: vikibal

támogatóink