Játékra - Viharos

Látogatók száma: 37

"Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.

Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem tarthat örökké, kijózanító hatással volt rám… Kérdések sorozata kavarog mégis a fejemben… No, de hogyan jutottam el eddig a pontig? És te vajon mit tettél volna másként?"...

Kislánykoromban, amikor a nagyszüleimnél voltam, gyakran sötét fellegekkel és hangosan kopogó, a betonon pattogó jéggyöngyökkel jött a vihar. Nagyapámmal ketten álltunk az ajtóban és csak néztük és vártuk, hogy elvonuljon, miközben a szomszéd ház háta mögötti lefolyóban hömpölyögve folyt lefelé a sáros esővíz a magasabban fekvő földekről a völgy ölében megbújó faluba. És amikor vége lett kell mentünk és körülnéztünk, hogy minden rendben van-e.

A legutolsó kapcsolatom eléggé viharos volt. Életem delén kezdődött és nem sejtettem, hogy más lesz mint egy könnyű nyári zápor. Forró és felhevült voltam, mint egy kánikulai nap, és szomjaztam az esőre. Nem vettem időben észre, hogy ahogyan telt az idő már nem felüdített, hanem elvert mint a gyenge virágokat a jég. Összeroncsolt és megtört lettem. Tizenöt kilóval később, betegen, mikor már tolókocsiba kerültem volna lassan, elhagyott. Semmi sem tarthat örökké, se a jó, se a rossz. Mindenki kilép valahogyan a játszmákból, ha másképp nem, akkor úgy, hogy belehal. Nem lettem volna képes elhagyni, de amikor már nem tudott harmadszorra visszaédesgetni, és látta, hogy kezdek bekattanni, megtette ő. És ezzel a tudtán kívül megmentette az életemet.

Azóta már öt kilóval könnyebben és egyre jobb erőben azt kérdezem magamtól, hogy mit tettem volna másként? És ő mit tett volna másként? Egy biztos, ezt a vihart nem hagytam volna ki az életemből. Legfeljebb sokkal hamarabb hagytam volna abba. És amit megígértem magamnak tanulságul, hogy soha többé nem hagyom, hogy bárki bántson.

- Donna Juanna -

támogatóink