Még ennél is jobban...
2010. december 31. - Látogatók száma: 133
Anyai szív folytatása - a valóság - kérésedre
A reluxa ferdén feszül a középső ablakban, a két szélsőben leeresztve pihen. Sarokban bontási törmelék vár összesöpörve a további sorsára. Még meleg a radiátor az átépítés alatt álló folyosón. Állok az ablakban, és a kinti fagyos szélben siető embereket nézem, akik próbálnak elbújni vastag kabátjukban. Megkeresem a számod a telefonkönyvben, és megnyomom a zöld gombot...
Kicseng a telefonod... egy... kettő... három... Számolom a csengéseket, mert ötödik után bekapcsol a hangpostád. Veszettül dobog a szívem... négy... talán el kellett menned valahová, máris keresem a mentségeket, hogy miért nem vagy a megbeszélt időben telefonközelben...
- Szia Kicsim! - hallom meg végre a hangod az ötödik csörgés előtt, amitől máris a levegőbe emelkedem.
- Szia Andorom! - mosolygok a telefonba.
- Mi van veled? Jól vagy?
- Igen... igen... - most már, hogy hallom, hogy mennyi gyengédség van a hangodban - teszem hozzá magamban.
- És mit csinálsz mostanában? - érdeklődsz.
- Elvagyok... kalózcsapatot gyűjtök, flörtölök...
- Flörtölsz???
- Igen, mert nagyon felhúztál. Tudom, hogy nem direkt, és szerintem észre se vetted. De nagyon megharagudtam, és mérgemben - vallom be kicsit szégyenkezve - összetörtem egy szívet is.
- De mivel húztalak fel?
- Azzal, hogy besokalltál, és szólhattál volna, hogy elúszol a tennivalókban, és nem lesz rám időd.
- Én szóltam... - mondod halkan.
- Jó, de akkor nem fogtam fel, ne haragudj! - békélek meg egy pillanat alatt.
- Mondd Kicsim, sokat elcsábítottál már?
- Ó... csak egy párat... egyikkel randiztam is - vallom be.
- Tényleg? - lepődsz meg.
- Igen, de már ki is dobtam. Nem hasonlított hozzád eléggé...
- Jaj, ne hozzám mérd!
- Nem csak az volt a baj... - fogok bele - a nap minden szabad percében velem volt... mivel, hogy foglalkozott velem. De nem volt időm másokkal beszélgetni, se írni...
- Hm...
- És itt volt a karácsonyi pályázat határideje is, és nem mentem semmire se vele. Pedig mindig mondtam neki, hogy be kell fejeznem. Csakhogy ő annyira akart törődni velem, hogy nem vette észre, hogy megfojt... Aztán tizennegyedikén találkoztunk.
- Igen?
- Igen, és tizenötödike volt a pályázat határideje. Nem is fejezem be, ha a barátnőm nem nyüstöl. De akkor nagyon rád koncentráltam, és megírtam. Azután elküldtem neked levélben.
- Mondtam, hogy nyerni fogsz! - emlékeztetsz.
- Ezen szerintem csak én lepődtem meg - nyugtázom magamban. - A lényeg, hogy annyira rád hangolódtam, hogy minden végigfutott bennem, mintha az életem pergett volna le. Láttam, hogy nem lesz jó vele, mert csak bűntudatom lenne, és másnap könyörtelenül összetörtem a szívét.
- Hogy te milyen szívtelen vagy! - viccelsz velem.
- Veled nincs bűntudatom, mert... - keresem a megfelelő kifejezést, amit mondhatnék, ahelyett, hogy szeretlek, mert tudom, hogy nem szereted kimondani azt a bizonyos szót, közben, fel-alá járok a zöld-fehér mintás járólapokon.
Türelmesen vársz, hogy mit fogok ebből kihozni.
- Szóval veled nincs bűntudatom, mert érzelmileg nagyon közel állunk egymáshoz - nyögöm ki végül kínkeservesen. - De ha már itt tartunk... fel kell neked tennem egy kényes kérdést.
- És mi lenne az?
- Tudod, amit a pályázatban írtam, az asszonyról, akivel beszélgettem az is igaz, nem csak a többi része, amikor együtt voltunk... Az a kérdés... azt kell megkérdeznem... hogy elképzelhetőnek látod-e, hogy együtt legyünk családként a jövőben mi ketten, vagy öten, vagy akárhányan? Tudom, hogy most minden a nyakadba zúdult, - hadarok tovább - és tudom, hogy nem akarsz belerángatni a gondjaidba, mert egyedül könnyebben megoldod, és nem is most gondoltam, de a jövőben... el tudod képzelni, hogy együtt legyünk mi? Akármikor a jövőben, akár öt év múlva, vagy bármikor?
- Hát akkor már biztos. Nagyon remélem, Kicsim.
- Akkor jó - könnyebbülök meg végre - tudod a bizonytalanra nem tudok építeni.
- Arra nem.
- Jó, akkor az elkövetkező öt évben kitombolom magam, majd addig flörtölök mással.
- Hááát... na jó egy kicsit... egy kicsit flörtölhetsz... - mondod, mintha a fogadat húznák, és én elégedettem vigyorgok a hallatán.
- Tudod Andorom... összebarátkoztam egy korombeli sráccal és azt mondta, hogy bevonzom a férfiakat a személyiségemmel, és simán az ujjam köré csavarom őket.
- Nem csodálom...
- Csak téged nem tudlak az ujjam köré csavarni.
- Még ennél is jobban...
Boldog mosollyal csukom össze, és csúsztatom a zsebembe a mobilom. Az átépítés alatt álló meleg folyosóról kifelé haladva, hangosan kopog a csizmám a szürke járólapokon. A porta előtt álló emberek megfordulnak, és rám néznek. Mielőtt bolondnak néznek, a másik oldalra fordítom a fejem, hogy ne lássák felszabadult és boldog mosolyom, ami neked szól. Szeretlek... "Még ennél is jobban..."
A cikket írta: Donna Juanna
Hozzászólások
A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.
időrendi sorrend
A tehetség vagy a boldogság vezette ily könnyen tolladat? :)
Szerintem az első. Írj sokat!
És persze légy boldog is!
Kívánja ezt peti barát. :)
De lehet, hogy összetartoznak. :o)
Szerintem az első. Írj sokat!
És persze légy boldog is!
Kívánja ezt peti barát. :)
Kedves Donna!
Nagyon jó írásaid vannak. Eddig mindet elolvastam, és tettszenek. Nagyon tettszenek. Gratulálok hozzájuk.
Pusz: Peti
Nagyon jó írásaid vannak. Eddig mindet elolvastam, és tettszenek. Nagyon tettszenek. Gratulálok hozzájuk.
Pusz: Peti
Hm..., csak a szokásos. Grat, pusz, ölcsik:)).
Ja, meg még: szeretetből nincs sok, nincs elég. Ne higgy a férfiaknak.
Ó, fene a kommentelést, meg Nem Tom cikkét, akkor is ideírom: nagyon jó és nagyon tetszik, és tele van mindennel, ami fontos az életben. Na. Ha valami jó, az jó, én nem tudom olyan szuperszónikusan mondani:)))
Puszi:
J.
Professzionálisan elmondtad! :o)
Puszi! D. J.
Szia Donna!
Most lopni kényszerülök:-(
"Szeretjük mi ha szeretnek bennünket, (mert megérdemeljük) de ilyen mennyiségű szeretettel nyakon önteni valakit az már túlzás.
Egy évben 365 alkalommal nem lehet rántott húst enni, még ha az a kedvenced is. Jól esne közbe-közbe egy paprikás krumpli. Egy lecsó, tökfőzelék, gombaleves, mézes süti, fasírt."
Nekem "A pók" hiányzik az írásodból!!!
Barátod, Pinokkió
Már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan is volt azzal a pókkal. Biztos olyan fáradt voltam, mint most is. :o(
Ne hari!
Nem elveszett ember ez az Andor-András. :))
"Egyébként nincs annál érzékibb, mint amikor egy férfi franciául duruzsol a füledbe egy szerelmi vallomást. :)"
Gusztustalan!
Azt inkább el tudom képzelni vhogyan, h. JE T'Aime duruzsolja a fülembe a nevét! :)
---------------------
Üzenet Andor-Andrástól. :o))))
Most lopni kényszerülök:-(
"Szeretjük mi ha szeretnek bennünket, (mert megérdemeljük) de ilyen mennyiségű szeretettel nyakon önteni valakit az már túlzás.
Egy évben 365 alkalommal nem lehet rántott húst enni, még ha az a kedvenced is. Jól esne közbe-közbe egy paprikás krumpli. Egy lecsó, tökfőzelék, gombaleves, mézes süti, fasírt."
Nekem "A pók" hiányzik az írásodból!!!
Barátod, Pinokkió
Ja, meg még: szeretetből nincs sok, nincs elég. Ne higgy a férfiaknak.
Ó, fene a kommentelést, meg Nem Tom cikkét, akkor is ideírom: nagyon jó és nagyon tetszik, és tele van mindennel, ami fontos az életben. Na. Ha valami jó, az jó, én nem tudom olyan szuperszónikusan mondani:)))
Puszi:
J.
Óóó, köszönöm szépen.
Kedves Andor-András, tessék csak a szép Donnára figyelni. :)
Bár, ha az MSN-ből szerelemre gondolok... :D
Egyébként nincs annál érzékibb, mint amikor egy férfi franciául duruzsol a füledbe egy szerelmi vallomást. :)
Gusztustalan!
Azt inkább el tudom képzelni vhogyan, h. JE T'Aime duruzsolja a fülembe a nevét! :)
---------------------
Üzenet Andor-Andrástól. :o))))
Szia Zsötem!
András-Andor ezt üzeni:
"Mennyecském,
azt üzenem neki vissza, h. nagyon szép, beszédes a neve.
Kéri a címemet? :))))"
Kedves Andor-András, tessék csak a szép Donnára figyelni. :)
Bár, ha az MSN-ből szerelemre gondolok... :D
Egyébként nincs annál érzékibb, mint amikor egy férfi franciául duruzsol a füledbe egy szerelmi vallomást. :)
Remélem azért nem kell 5 évig várnotok! Az rengeteg idő.
Kedves Andor-András is vegye magára a dalt:
"Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár
és a két karjába zár."
Puszil Zsötem.
András-Andor ezt üzeni:
"Mennyecském,
azt üzenem neki vissza, h. nagyon szép, beszédes a neve.
Kéri a címemet? :))))"
Kedves Donna!
Ne higgy a jóakaróidnak, ez az írásod nem jó. Egyszerűen fantasztikus, zseniális!
Már az első mondatod is felkeltette azt érdeklődésemet, de aztán, olvasva tovább az írásodat, még a szőr is felállt a hátamon, valami édes borzongás vett erőt rajtam, és szerettem volna az imádott férfi helyében lenni. De ez csak egyik fele a dolognak, ami az érzelmekkel való játékot illeti. A másik pedig egyenes elképesztő. A professzionális nő képe jelent meg előttem, a kívánatos nő mellett a varázslatos, az elbűvölő, ugyanakkor az esetlen és kiszolgáltatott nőt láttam benned. Mert a szerelem bármire képes, még az ilyen abszurd helyzet elfogadására is. De ahogy ezt leírod, az páratlan.
Janó
Nem is tudom hirtelen, hogy mit mondjak erre a nagy dicséretre...
Ha nem baj, még gondolkozom rajta... addig meg pirulok és örömködök csak itt magamban. :o)
Köszönöm!
D. J.
Ne higgy a jóakaróidnak, ez az írásod nem jó. Egyszerűen fantasztikus, zseniális!
Már az első mondatod is felkeltette azt érdeklődésemet, de aztán, olvasva tovább az írásodat, még a szőr is felállt a hátamon, valami édes borzongás vett erőt rajtam, és szerettem volna az imádott férfi helyében lenni. De ez csak egyik fele a dolognak, ami az érzelmekkel való játékot illeti. A másik pedig egyenes elképesztő. A professzionális nő képe jelent meg előttem, a kívánatos nő mellett a varázslatos, az elbűvölő, ugyanakkor az esetlen és kiszolgáltatott nőt láttam benned. Mert a szerelem bármire képes, még az ilyen abszurd helyzet elfogadására is. De ahogy ezt leírod, az páratlan.
Janó
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Kedves Tamás bátya!
Köszönöm a tanácsot, mint néhai férfitól!
Majd gyakorlom a női taktikázást, nem megy még nekem, ez teljesen nyilvánvaló. :o)
Nekem az a nem létező taktikám, hogy őszinte vagyok. De majd tanulok, ha adsz priviben tanácsokat, hogy hogyan lehet az ujjacskám köré tekerni még jobban a férfinépet. :o)
Csók! D. J.
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Köszönöm a tanácsot, mint néhai férfitól!
Majd gyakorlom a női taktikázást, nem megy még nekem, ez teljesen nyilvánvaló. :o)
Nekem az a nem létező taktikám, hogy őszinte vagyok. De majd tanulok, ha adsz priviben tanácsokat, hogy hogyan lehet az ujjacskám köré tekerni még jobban a férfinépet. :o)
Csók! D. J.
Remélem azért nem kell 5 évig várnotok! Az rengeteg idő.
Kedves Andor-András is vegye magára a dalt:
"Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár
és a két karjába zár."
Puszil Zsötem.
Puszi! D. J.