Mondj egy okot! - játék
Látogatók száma: 79
Mitől érzem magam feleségnek, nőnek?
Mitől érzem magam, feleségnek, nőnek? Talán két felé is lehetne bontani a kérdést, és talán kezdjük a nehezebbel.
Napok óta próbálom kitalálni, hogy mi az az egy ok, ami a legfontosabb, ami mindent visz, amire rámondhatom, hogy EZ az, Ettől érzem magam nőnek. Ma reggelre megvilágosodtam, hogy igazából nincs 1 db konkrét oka, hanem inkább több szituáció is van, amikor valahogy jobban nőnek érzem magam, mint egy átlagos hétköznap átlagos órájában.
Egyszer a férfi munkatársaim beszélgettek arról, hogy egy nő hiába játssza azt, hogy ő micsoda nő, vagy épp az ellenkezőjét, mert szinte mindig leveszik, hogy mi a valóság. Azóta nem (bár azelőtt se kifejezetten) fordítok nagy figyelmet önmagam nőiességének színészi kiteljesítésére.
Bár azt mondják, hogy önmagunktól kell önmagunkkal elégedettek legyünk, mintegy belső kisugárzásként, és ez némelykor sikerül is, azért azt el kell ismernem, hogy azok a pillanatok, amikor legesleginkább nőnek, olyan igazi csábító, észveszejtő, kívánatos szupernőnek érzem magam, akkor esnek meg, ha a közelemben van egy férfi, akinek a pillantásában benne van az odaadó szerelme és az is, hogy ha felfalni lehetne egy pillantással, akkor már bekebelezne. Sok ilyen pillanat van. Amikor a vonaton elismerő pillantásokat kapok, amikor cseppet sem nőiesen, konkrétan egy gumicsizmában, gumikesztyűvel és ásóval épp egy virágágyás közepén vagyok és az arra haladó félisten kedélyesen leszólít ismerkedés céljából, pedig azon is meglepődünk, hogy egyáltalán észrevett... Sok ilyen pillanat van, ami megédesíti a mindennapjainkat.
Leginkább mégis talán akkor érzem magam igazán nőnek, amikor életem szerelme úgy néz rám, azzal a bizonyos pillantással, és teljesen mindegy, hogy épp selyemkombiné vagy munkásruha van rajtam. Persze nem szabadna ennek a nőiesség érzetének ettől függnie, mert akkor nem áll stabil lábakon az önbizalmunk. Ennek csak a habnak kéne lennie a tortán.
A nőiesség mindig úgy kéne működjön, ahogy néha sikerül is, hogy egy csinos ruhát felhúzva, egy friss hajmosás után belépve akárhová, pl egy élelmiszerboltba is, a férfi vásárló belém feledkezve, mintegy megigézve, bambán nekitolja a kocsiját egy polcnak vagy egy másiknak. Ez egy cseppet szórakoztató, de ugyanezt a hatást szeretnénk elérni a párunknál is, megpróbálva azért közben kikerülni a háztartási baleseteket...
Összességében talán három pillanatot emelnék ki, amikor és amitől igazán nőnek érzem magam. Az egyik, amikor a tükörbe nézve telve önbizalommal megállapítom magamról minden külső megerősítés nélkül is, hogy én vagyok a végzet asszonya. A második, amikor a párom és a többi vadászó férfi egyed is vetkőztető pillantással próbálkozik és tök mindegy, hogy miben vagyok. A harmadik pedig, amikor bizonyos hím-soviniszta férfi egyedek próbálják figyelmen kívül hagyni a véleményemet.
S itt térjünk rá arra a témára, hogy mitől érzem magam feleségnek? Nem csak attól, hogy a boltban egy családra tervezem a heti bevásárlást, hogy a kívánságaimnál figyelembe veszem a másik kívánságait, sőt előrébb veszem, hogy nem vetem magam önfeledt bulizgatásokba, mint lánykoromban.
Feleségnek attól érzem magam, hogy tudom, hogy van a férj, akire mindig minden körülmény közt számíthatok, aki az életét adná értem és gyengéden a tenyerén hordoz. Aki társ az élet viharaiban. És aki számára én vagyok az egyetlen Nő.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér
Puszi
Puszi
http://rd.hirkereso.hu/rd/20223458?url=http://www.hirado.hu/2015/03/06/porognek-utana-a-ferfiak-amerre-csak-jar-ime-a-no/?source=hirkereso
Rövid, lényegre törő írásodhoz gratulálok...
:-)
Mondjuk,Te vagy itt a legfiatalabb köztünk...
Így könnyű ...