újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Nagy a csend, kérlek törd át!

2018. május 11. - Látogatók száma: 20

Azzal kezdeném, hogy van egy barátom, aki pár évvel idősebb nálam, már ismerem egy ideje, de komolyabb, hosszú távú dolog még nem volt köztünk. Nekem amúgy is idő kell, hogy elengedjem magam, mert ahhoz maximálisan bíznom kell a másikban és éreznem a kölcsönösséget, ez az életben is, de a szexben méginkább igaz. Mondjuk vele szex még nem volt köztünk, mert nappal dolgozik, éjjelre meg nem engednek el a szüleim, hiába vagyok nagykorú.

Időközben az történt, hogy elmehettem egy tanulmányi kirándulásra. Megbeszéltük, hogy elcsalok egy pár éjszakát és nála töltöm, és majd onnan megyek kirándulni és hazafelé ugyanígy terveztem. De valahogy már a kirándulást megelőző hónapban elkezdett visszahúzódó lenni. Pedig meg akartam látogatni húsvétkor is, de az se jött össze, mert mindig dolgozott. Tudom, hogy nagyon sokat dolgozik és nagyon fáradt, picit aggódom is ezért, nehogy rámenjen az egészsége. De már a telefont se vette fel a végén és a kommunikáció a cseten is annyira beszűkült, hogy elkezdtem kételkedni abban, hogy most akarja-e még egyáltalán ezt az egészet. Végül a kirándulásom előtti napjaimat is lemondta azzal, hogy nem lesz otthon valószínűleg, mert dolgozik, és azt tudva, hogy sokszor hétvégén is melózik, én meg a bizonytalanra nem akartam menni, hogy aztán ott álljak a ház előtt éjszaka egyedül... Szóval lemondtam az egészet, hogy aztán majd hazafelé összehozzuk, és megígérte, hogy vár rám és nem is gondoltam semmi rosszra, tudtam, hogy szeretem és semmi gond nem lehet. Még akkor is, ha a barátja azt mondta, hogy neki élettárs kell és nem távkapcsolat, mint velem.

Amikor úgy éreztem, hogy nem csak fáradt, hanem valahogy közönbösebb is... Bennem nem teng túl az ego, hogy ne azt feltételezzem elsőre, hogy meggondolta magát. Vagy azért visszahúzódóbb, mert attól fél, hogy a kiránduláson majd bepasizok? Mondjuk volt már rá példa, hogy azért nem maradtunk együtt, mert nekem lett más. Felnőttem, még akkor is, ha a bennem élő csintalan kislány néha rosszalkodna azzal, akit igazán szeret, vele.

Szerettem volna neki bebizonyítani, hogy most már valóban felnőttem és nem tudnak ellene hangolni, hogy szétválasszanak. Azt se tudtam neki elmondani, hogy rájöttem, hogy igazából mégis hűséges típus vagyok, de csak akkor ha igazi férfi számomra a párom. Ha játszadoznak velem, akkor nem. Elvész a varázs, megszűnik a kötődés és előbújik a nő, aki észreveszi, ha észreveszik. Mert amúgy mindenki más észreveszi előbb, ha tetszem valakinek, nekem sose tűnik fel, mert csak egy valaki van a fejemben és a szívemben. És ő lehetett volna az a jövőben, aki nekem mindig is igazi férfi volt. Már kezdtem elköteleződni. Már buta kis álmokat kezdtem szövögetni...

Na, ott tartottam, hogy megírtam neki, hogy melyik vonattal indulok kirándulni és hogy ha akar kijöhet a vasúthoz elbúcsúzni. De épp hetelős munkába indult, mint előző nap még telefonáltuk, úgyhogy nem számítottam rá. Még azon is meglepődtem, hogy otthon volt. Olyan kurtán beszélt velem mint én a nem túl közeli rokonaimmal, nem kicsit össze is omlottam utána. Ott akkor, amikor letettem a telefont olyan szomorúság tört rám, mintha a legszebb jövőmet vesztettem volna el örökre. Aztán másnap útra keltem.

Úgy volt, hogy busszal megyek a vonathoz, de a barátnőm be akart vinni, és így, hogy végülis oda is mentem, megengedtem neki. De a kocsival nem ott kanyarodott le, ahol én akartam és tök máshol tett ki.

Azt se tudtam, hogy hol vagyok, de azért irányba állított. A főutcára kiérve észrevettem a barátomat, aki majdnem öt méterről jött felém, de nem látott engem, csak én láttam azt, hogy egy csinos nővel látszólag együtt jön.

Én lefagytam, a lábaim vittek előre és ő csak akkor vett észre, amikor szinte nekem jött. Rámköszönt és mentünk tovább. Hátra se mertem nézni, cssk pár méterrel később.

A vonaton írtam neki: Szia, mondhattad volna, ha van valakid, nem haragudtam volna.

Ő azt válaszolta, hogy szólt is volna, ha lenne valakije.

Aztán persze a magam kétségbeesett módján írtam még neki egy csomó mindent, kivéve azt, hogy ne haragudj, de nagyon benéztem. De azóta se reagált semmire amit írtam neki. És most nem tudom mi van. És én komolyan azt láttam, amit, hogy egy nővel sétált. És ha nagyon szentimentális lennék, arra gondolnék, hogy talán elém indult a vasútra, de addig még volt másfél óra, hogy felszálljak. Vagy arra, hogy a nő mellette a tesója volt. De azóta nem írt semmit. És itt vagyok egyedül és magamban tippelgetek, hogy most mi van? Vagy most ezzel büntet, hogy nem válaszol? Vagy miért nem mondja, hogy rémeket látok vagy miért nem állt meg az utcán? Bárcsak tudnám, hogy mi van és nélküle vagy vele álmodjak-e tovább. Vagy egy félreértés és mély hallgatás lesz a vége az egésznek megint? Pont mikor oda tudtam végre adni a szívem?

A cikket írta: L. Alexa

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: