Nekem elhihetitek...
2010. szeptember 4. - Látogatók száma: 142
Megcsalt? Megcsalt!
Kapkodom a levegőt, amikor a "legjobb" barátnőm igyekszik felnyitni a szememet: nem úgy van ám az, hogy tíz évig még mindig tart a szerelem, meg a nyalom-falom, és hogy édes álmok közt ringatjuk magunkat! Mert a Ppód igenis más nővel enyeleg, láttam őket, összebújva, szerelmes pillantásokat lövellve.....
Hát mit mondjak? Ilyen lehet, amikor váratlanul egy sarkon fejbe kólintják a gyanútlan emberfiát, és csak kapkod a levegő után, nem értve, hogy ezt most miért is kapta?
Az első reakcióm az volt, hogy megölöm. A második az, hogy a nőt ölöm meg. Aztán zokogni kezdtem, mert a hiúságomat piszkosul bántotta, frusztrált, sárba taposta.
Napokig kerülgettem, mint macska a forró kását. Fogalmam sem volt, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Az én kis rózsaszín vattába csomagolt világom egy pillanat alatt tört darabjaira.
A következő fázis az a felismerés volt, hogy mennyire szeretem, hogy bármit megtennék, csak velem maradjon, hogy ő is így érezzen. Csak hát ezt nem szabad normális esetben kimutatni. Meg kell játszanom a hideg nőt, aki kegyeket oszt, és akit meg kell követni.
Aztán teltek a napok, és nem történt semmi különös. Továbbra is rávert a fenekemre, ha elment mellettem, (bevett szokása volt), továbbra is azzal nyitott érkezéskor: "Na,ma mit főzött nekem a világ legaranyosabb Mamókája?"
A dög. Lelkiismeretnek egy szikrája sem költözött belé. Ez nem az én emberem! Talán Ufók markába került?
Míg így töprengtem, belém hasított a felismerés: talán nem is igaz az egész? Aztán arra gondoltam, ha ez megtörténhetett, akkor csakis én lehetek a ludas. Vajon hol rontottam el? Mit csináltam rosszul? Hiszen olyan szerelmesek voltunk, mint amilyenről csak a mesében olvastam, vagy filmekben láttam! Ha most megcsalt, az biztosan az én bűnöm.
Mélyen magamba néztem, és rá kellett döbbennem, hogy az utóbbi időben feszültebb, idegesebb voltam a megszokottnál, és talán kevesebb időt és energiát fordítottam arra, hogy ébren tartsam a lángot. Míg ő? Szorgalmasan paskolta a fenekemet, és és évődött azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
Aztán kiderült, hogy félreértés volt, a "barátnőm" beismerte, hogy tévedett, valakivel összekeverte Papót, mert hogy "az is olyan szép példány volt".
Megbocsátottam.
Azóta Papó a legjobb falatokat kapja "mindenből". Meg kell tartanom, mert szeretem, mert önző vagyok, csak magamnak akarom.
Megnyugodtam. Azért már jobban figyelek magamra! Az ördög nem alszik.....
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem kell igazán félned,nagyon jól tudod,érzed,és meg is teszel érte mindent,hogy megtartsd Őt! Csak így tovább! :)))
Üdv:Katkat
Most már annyira azért nem kell félteni.... Ez egy régebbi történet....
Nagyon jó olvasni Mamóka!
Na, még egy kedvenc cikkíróm lett... ;-)