Pánikkapcsolat
Látogatók száma: 47
Kora reggel piszkos szürke az égbolt, amely nem ígér meleg időt, hogyan is ígérhetne, hiszen lassan vége lesz az októbernek és a hideg, morcos, téli hónapok következnek.
Dr. Juhász Rebekának mit sem számít az időjárás, egy hete a föld felett jár, mert ma költözik hozzá Ákos, és megszűnik végre az egyedülléte. Ennek tiszteletére átrendezte a másfél szobás lakását, hogy legyen helye a párja számára vásárolt új szekrénynek, amelyben – reményei szerint – elférnek a férfi dolgai, arra a rövid időre, míg nagyobb lakásba nem költöznek. Bár részletesen nem beszélték meg, hogy miket hoz magával Ákos, ám nem valószínű, hogy a ruháin és a számítógépén kívül mást is elhozna a szüleitől, mert velük lakik egy vidéki kisvárosban, ahogyan azt Rebeka is tenné, ha szülei is a fővárosban laknának. Talán jobb is így, hogy Budapesten maradt az egyetem után, ledoktorált és kemény, kitartó munkájának köszönhetően, jól fizető középvezetői állásban dolgozik.
Tisztaság és rend honol a lakásban, tulajdonképpen elégedett lehetne, csakhogy külső szemmel nézvést, az átrendezésnek köszönhetően, a szobában a nagy, hagyományos mintázatú szőnyegnél jobban mutatna három kisebb, modern mintázatú, amelyek láttatni engednék a két éve felcsiszolt és lakkozott parkettát. Erre már nem költ, mert sebtében felújította a ruhatárát is, elvégre csinos akar maradni, nem mintha eddig nem lett volna az.
Barátnője szerint az közös ismerőseik között Rebeka a legcsinosabb, és Karola ebben a kérdésben sohasem téved, mert ruhaipari mérnökként tisztában van az öltözködéssel kapcsolatos kérdésekben, s naprakész a divatvilág változásait illetően. Tőle tanulta, hogyan lehet egyszerre modern és időtálló a ruhatára, miként válogassa össze a jó minőségű anyagokból készült ruhákat, kosztümöket, és a kiegészítőkkel miként tegye azokat egyedivé, kialakítva ezzel a saját stílusát.
Az előszobai nagytükörben végignéz magán és megállapítja, hogy harmincnégy évesen is karcsú, szép arcú nő, aki a családjára jellemző egyenes tartásának következtében, sokkal fiatalabbnak látszik, főleg úgy, hogy előző nap új frizurát kért a fodrásztól.
Mától megváltozik az élete, többé nem kérdezheti meg öccse ötéves kisfia: Rebeka néni, te tényleg öreglány vagy? - és a kolléganői sem suttoghatnak a háta mögött, hogy könnyű neki túlórázni, mert nem várja otthon senki.
Még nem beszélt senkinek Ákosról, mert élettársaként szeretné bemutatni a családjának és a baráti körének, és a következő céges bulira is kettesben mennek. Büszke mosollyal fogadja majd a gratulációkat, mert Balajthy Ákos valóban jóképű, magas, kedves fiatalember, éppen vele egykorú, számítógépes mérnök. Felajánlotta, hogy segít neki fővárosi munkahelyet találni és úgy tűnik, hogy az egyik egyetemi évfolyamtársa cégénél megcsíphet egy csoportvezetői állást, eléggé tisztességes javadalmazással, csak hétfőn délelőtt tízkor meg kell jelennie a felvételi elbeszélgetésen.
Délután egy óra körül érkezik Ákos, addig ebédet kell főznie, ami nem lesz kis teljesítmény, ezért jobb, ha azonnal nekilát a munkának. Még este többször memorizálta a szakácskönyvben kinézett receptet, fejből tudja a lépéseket, hiába, a memóriája éles, mint a penge, és mint a konyhakései. Nem, mintha sok időt töltene a konyhában, a kávéfőző, a teaforraló és a kenyérpirítón kívül eddig mindössze a mikrót használta, még azt sem tudja pontosan, milyen edényei és konyhai eszközei vannak, mert azokat az édesanyjától kapta, aki elmosogatta és praktikusan elrendezte a konyhaszekrényben.
A hűtőszekrényt is fullra televásárolta mindazokkal az élelmiszerekkel, amelyekről úgy gondolta, hogy azokat egy háziasszonynak tartania kell odahaza. Többek között lefagyasztott legalább öt kiló húst, csakhogy kilós kiszerelésben, melyből találomra előveszi az egyiket, mert így lezacskózva mindegyik egyformának tűnik. Hajaj, de ez mikorra olvad ki? Nyugi, biztatja magát, még csak fél kilenc, előbb tisztítsd meg a zöldségeket!
Biztosan felhívja Ákos, amikor útnak indul. Ajánlotta, ha kell, akkor érte megy, mert két kocsiba biztosan beleférnek a holmijai, de kedvesen elhárította a párja, nem szükséges, ne fáradjon. Valahol megérti, mert kapcsolatukról Karolán kívül ő sem beszélt senkinek. Bár azt se tette volna, mert barátnője lebeszélte arról, hogy két hónapi ismeretség után összeköltözzenek, mert szerinte Rebeka elhamarkodottan kezdeményezte azt, hiszen igazán nem is ismerhetik egymást. Meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve volt! – válaszolta nevetve. – Egyébként is egyenjogúság van! Elkomorodott Karola arca, és csendben megjegyezte: Sosem vezet jóra, ha a nyúl hordja a puskát!
Kinéz a konyhaablakon és látja, hogy sűrű cseppekben esik az eső. Nem lesz könnyű útja Ákosnak, de majdnem végig autópályán közlekedik, amely megnyugtató.
Akkor is esett az eső, amikor egy kiállítás megnyitóját követő állófogadáson véletlenül egymásnak ütköztek és kilöttyent poharából a pezsgő, és egyenesen a férfi zakóján landolt. Lám, a sors mindent megold, éppen abban időben játszadozott Rebeka azzal a gondolattal, hogy valamelyik társkereső portálra feltesz egy hirdetést, csak az tartotta vissza, hogy esetleg azok is megláthatják, akiknek nem szívesen árulná el ebbéli ténykedését.
Gyakorlatlan kéz lassan halad a konyhai munkákkal. Ez alól Rebeka esetében sincs kivétel, mire úgy ítéli meg, hogy elvégezte a főzés első fázisát, már tizenegy órát mutatott a konyhai falióra. A hús még nem olvadt ki teljesen, de nem várhat rá tovább, nagy küzdelmek közepette négy részre vágja, alaposan megmossa, rászór két tasak fűszersót, sütőzacskóba teszi a zöldségekkel együtt, olajat önt rá és hosszan szerencsétlenkedik a zacskó lezárásával. Végre a tepsibe teheti és be a sütőbe, süljön, mert gyorsan telik az idő.
Miért nem hívta fel Ákos? Utoljára szerdán találkoztak, ma pedig szombat van. Sok gondja lehetett, mentegeti a férfit, leszámolni a munkahelyén, összecsomagolni, búcsúzkodni, igazán érthető.
Nagyot dobban a szíve: Lehet, hogy többször kereste és nem hallotta a szobában hagyott mobilja csörgését?
Fut a lakás másik végén lévő szobába, felkapja a telefonját, de hiába nézi, nem kereste senki.
Bekapcsolja a televíziót, leül a megszokott, kényelmes foteljébe és keres egy filmet.
Arra ébred, hogy megszomjazott. Négy órát mutat az ébresztőóra. Rohan a konyhába, leégett a hús. Nem égett le, mert elfelejtette begyújtani a sütőt. Hol lehet Ákos? Nem hallotta meg a csengetését? Az üzenetrögzítőn egy személytelen női hang kéri, hagyjon üzenetet.
Iszik egy pohár vizet, s kisebb vesződséggel begyújtja a gázsütőt.
Komolyan aggódik a párja miatt. A vonalas telefonon megkérdezi Ákos szüleinek a telefonszámát. Kedves hangú, idős hölgy jelentkezik:
- Halló, Balajthy lakás!
- Jó napot kívánok! Dr. Juhász Rebeka vagyok és Ákossal szeretnék beszélni!
- Jó napot, aranyoskám! Nem tudom adni, csütörtökön Prágába utazott unokám a menyasszonyával. Kedden jönnek vissza. Ügyvédnő kedves, ugye még akkor sem lesz késő megírni a házassági szerződést?
Rebeka lecsapja a telefont. Döbbenetében másodpercekig képtelen megmozdulni, majd folyni kezd a könnye, mint a záporeső.
Odakinn elállt az eső, kitisztult az égbolt és kisütött a nap.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez is benne van az élet paklijában!
PUSSZ: EMILLIO