Teljesült vágyak
Látogatók száma: 68
Szeretem az évszakokat, kivétel nélkül mind a négyet, mert egymást követve mindegyik hoz magával újdonságot.
Itt vidéken, az alig hatszáz lelkes faluban, a mezőgazdaságból élünk és az évszakok határozzák meg a napi teendőinket, még akkor is, ha már nyugdíjba mentünk. Jó uram halála óta, öt éve, egyedül élek, művelem a kertecskémet, apró jószágot nevelgetek és végre elég időm van arra, hogy meghallgassak mindenkit, aki beszélgetni szeretne, hiszen nem szól rám már a Józsim, Terka, ne pletykálkodj annyit, mert ronda, zsémbes öregasszony lesz belőled.
Egész életemben három dologra vágytam, legyen egy rendes férjem, egy jóképű, szálegyenes fiam, a kertemben tavasztól őszig virág nyíljon és gyümölcs érjen.
Úgy hozta a sors, hogy kaptam egy rendes férjet, de nem született gyerekünk, ám dolgosak voltunk, nem szórtuk a pénzünket, így azután mindenre tellett, amire csak kellett. A rokonaink többsége felkerült Pestre, felvitte az Isten a dolgukat, ezért azzal kellett beérnünk, hogy családostul évente két-három alkalommal meglátogattak bennünket, és a disznótorokra is mindig eljöttek. Adtunk nekik mindenből, ami a háztájiban termett, mégiscsak jobb falat a hazai, mint a boltból való. Hívtak is magukhoz sokszor, viszonosság képpen, de a Józsim szabódott elmenni, nem akarta itt hagyni a szomszédra a jószágot, meg nem is való nekünk a zajos pesti élet, még néhány napra sem. Hanem azt nagyon szerette, ha nyaranta hosszabb időre itt hagyták a gyerekeket, akiket megtaníthatott sípot faragni, malacot etetni, fára mászni, az érben halat fogni és bográcsban megfőzni.
Szegény Józsim a virágaimat rendszerint kikapálta, mondván, annak semmi hasznuk, inkább palántákat ültetett a helyükre, paradicsomot, paprikát, káposztát. A gyümölcsfáimat megtűrte ugyan, de zsémbeskedett, ha metszenie kellett, trágyázni vagy permetezni, és bosszankodott, ha kevés volt a termés, azért, ha sok volt, meg azért. Elherdálni nem volt szívünk, rengeteg befőttet, lekvárt, savanyúságot és gyümölcslét tettem el, Józsim meg pálinkát főzött a feleslegből, amikor már a spájzban meg a kamrában is minden polc betelt.
Az első özvegyi évem letelte után átalakítottam a kertemet és végre három évszakban nyílnak a virágok. Lassacskán kialakult a magányos életem ritmusa. Hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt kimegyek a piacra, vagy virágot árulok, vagy vásárolok, de mindenképpen elbeszélgetek az ismerőseimmel. Kedden, csütörtökön és szombaton délelőtt sütök-főzök, mindig két napra, hogy ne kelljen állandóan a konyhában lenni.
Tavasztól őszig délutánonként a kertemben ültetgetek, kapálgatok, gyomlálgatok, ha fáradtabbnak érzem magam, csak úgy kiülök a verandára, bekapcsolom a rádiót és nézelődök, vagy olvasgatok. Telente gyakran összegyűlünk a barátnéimmal közös tereferére, közben szorgosan varrjuk a kézimunkát, verjük a csipkét, mert sokáig nem lehet tétlenül ülni. Apró jószágot is csak azért tartok, mert annak a gondozása is ad elfoglaltságot, ráadásul a haszonbérbe adott földből kapott kukorica meg búza elégséges az ellátásukhoz. A gyümölcsfáim is ontják hasznukat, amit aztán továbbra is befőzök.
A vasárnap azonban különleges nap. Délelőtt elmegyek a templomba, s ebéd után kötök egy szép csokrot a virágokból és kimegyek a temetőbe a Józsimhoz. A sírkő mellé csináltattam egy kétszemélyes padot, azon üldögélünk a szomszéd özvegyasszonnyal, elbeszélgetünk. Ha Mári nem ér rá, ami gyakorta előfordul, akkor csak úgy magamban üldögélek és Józsimnak mondom el, mi történt az előző héten. Így a Józsim minden fontos dologról értesül, csak válaszolni nem tud. Szegénykém nem mondja már azt sem, Terka, ne pletykálkodj annyit, mert ronda, zsémbes öregasszony lesz belőled.
Én azonban már a negyvenöt évi házasság után a hallgatásából is értek. Mindent tud rólam, mikor mit csinálok, mennyit tojnak a tyúkok, meg hogy a kertben milyen virágok nyílnak. Beszámolok arról is, hogy miket pletykálnak a barátnéim kézimunkázás közben, meg azt sem titkolom el, hogy a kézimunkák többségét és a befőttek egy részét eladom Mári kereskedő vejének, Gézának, aki jó pénzért árulja Debrecenben. Ez az én nyugdíj kiegészítésem, ha már az állam nem ad eleget.
A pálinkáját azonban megtartottam hiánytalanul, mind az ötven litert. Gondolom, azon sem lepődött meg, hogy amióta elment, a pesti rokonok közül csak az asszonyok jönnek hozzám, az emberek kimentik magukat. Megértem, nincs már kivel reggel pálinkázni, délben borozni, esténként kvaterkázás mellett kártyázni.
Hanem ezek a pesti lányok és asszonyok rendszerint hoznak ajándékot is, főleg kávét és édességet, már alig fér a házban. Márival rászoktunk a kávézásra, az unokáit meg ellátom csokoládéval és süteménnyel, mégis annyi marad, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Ezek a meg egyre csak hozzák az utánpótlást. Besokallt a Géza, amikor a gyerekei jól elrontották a gyomrukat a sok édességgel és átballagott hozzám:
- Jó napot Terka néném! Megnézném az édesség készletét, ha megengedi.
Most kivételesen nem a rumos-szilvás befőttem érdekelte, amit nagyon szeret, hanem a kávék és az édességek szavatossági idejét nézegette.
- Lenne egy ajánlatom magának meg az anyósomnak. Ha megígérik, hogy többé nem tömik a gyerekeimet édességgel, mindent átveszek magától fél áron, amit hoznak a rokonai és nem fogyasztják el. De nem pénzt adok érte, hanem annyi értékben megveszek mindent, a hústól a WC papírig, ami a háztartáshoz kell, s amit lediktál nekem Tarka néni. Rendben? Kezet rá.
Kicsit vonakodtam, mert az úgy illik, de végül kezet ráztam Gézával. Két napig számoltam, mire kiókumláltam, mennyi pénzre lenne szükségem ahhoz, hogy gondtalanul megéljek, s még egy keveset félre is tudjak tenni öreg napjaimra. Havonta két kézimunkát kell készítenem és legalább egyszer vendégül kell látnom a pestiek közül valamelyiket. Ez olyan fontos döntés volt, amelyet kettesben kellett megbeszélnem a Józsimmal, ezért a következő vasárnap délelőtt mise időben kimentem a temetőbe.
Dupla csokrot vittem a sírra és beszámoltam a tervemről. Megnyugodtam, mert a Józsim most is egyetértett velem.
Sütöttem egy tepsi kapros túrós lepényt, Mári kedvencét, forrón, tepsistül a kosárba tettem a kézimunkámmal együtt és átmentem hozzá. Nagyon örült a lepénynek, meg nekem is, s mire elfogyasztottuk a süteményt, megbeszéltük a tennivalókat.
- Szóval Terkám, sok dolgod lesz, de megéri. Segítek neked, amiben tudok. Először is, holnap egyedül jön a Géza és megbeszélem vele, hogy vegyen neked egy mobil telefont, mert az a praktikus. Magaddal viheted, ha kertészkedsz, ha nálam vagy, ha a temetőben időzöl a Józsinál, és mégis mindenki elérhet. Másodszor kipuhatolom, miből mennyit tudna eladni. Akárhogyan okoskodunk, nem lesz annyi időd a kézimunkára, mint eddig, mert a pestieket el kell látnod, amikor idejönnek, süthetsz, főzhetsz. Lehet, hogy csak a csipkeverés marad, a csipke mindig kell. Meg irányítani kell azokat az asszonyokat, hogy olyanokat hozzanak neked, amit a Géza el tud adni.
- Ugyan Mári, hogyan is gondolod ezt a dolgot, nem lehet azt megmondani.
- Dehogyis nem! Hát nem úgy, ahogyan gondolod, hanem szép szóval. Jaj, Mancikám, olyan finom volt az a desszert, amit legutóbb hoztál, milyen jó ízlésed van. Hát még az a másik, az a keksz, hát olyan finomat még életemben sem ettem. Áh, hát tudod te azt Terka!
- Jól kigondoltad, de mi ebből a te hasznod?
- Csak nem gondolod, hogy elfogadnék tőled bármit is? Hanem, ha a Géza rendszeresen bevásárol neked, megkérem, nekem is hozzon ezt-azt a városból, mert itt a vegyesboltban nem kapható. A lányom meg úgysem engedné meg neki, hogy elkérje tőlem az árát. Ha tudni akarod, ez lesz az én hasznom.
Nagyon szeretem a Márit, olyan, mintha a testvérem lenne, együtt nőttünk fel. Meg kell mondanom, hogy nagyon jószívű, de már gyerekkorában is haszongyűjtő volt. Most úgy mondanák, „kihasználta a lehetőségeket”. Mégsem haragudott soha senki rá, mert amit megígért, megtette.
Öt nap múlva hozta Géza a telefont, beleírta a telefonszámát is.
- Használja egészséggel Terka néném, nincs benne kód, nem is érdemes kikapcsolni, csak kétnaponta tegye fel éjszakára a töltőre. Megmutatom, hogyan kell használni. Hasonló, mint a TV távirányítója.
Éppen szombat volt, meghívtam ebédre, de nem fogadta el a meghívást, mert délre már haza kellett érnie Debrecenbe a családjához. Kifizettem a telefont, nem akarta elfogadni a pénzt, de megmondtam neki, hogy én nem vagyok az anyósa. Küldtem a feleségének a harmadévben eltett szilvalekváromból egy szilkével, neki pedig adtam a rumos szilvás befőttemből. Nem is nagyon bántam, hogy nem maradt ebédre, mert szombaton három napra kell főznöm és csak egy tyúkot vágtam le.
A hátából, nyakából, lábából, két szárnyából és a farából húslevest főztem, vékony cérnametélttel. A főtt húsból a két szárnyát és a farát sós, sűrű palacsintatésztában megforgatva átsütöttem, hozzá főztem két szem krumplit, ez volt a szombati ebéd. Vasárnapra a melle húsából tejfeles, gombás szeletet készítettem galuskával, hétfőre pedig a két combját megtöltöttem két zsemléből, a májából és petrezselyemből tejjel összegyúrt töltelékkel, megsütöttem és meggyszószt főztem mellé. Sütöttem még krumplis pogácsát és lekváros papucsot is. Mind a kettő nagyon finom tízóraira, uzsonnára jó kis citromos teával. Édesanyánk sokat sütött mind a kettőből, mert a három gyereke állandóan éhes volt. Főleg a két fiú volt falánk, képesek voltak forrón megenni egy egész tepsi pogácsát.
Jani bátyám gyerekként is sokat dolgozott, segített apánknak a földeken és a jószágok körül, de Dénes öcsém égetnivaló rossz kölyök volt, ha tehette, elkerülte a munkát. Nekem anyánk adott tennivalót, főleg a konyhában, így azután hamar meg tanultam sütni-főzni. Kamaszként már rám bízta a főzést és maga is egyre többet dolgozott a földeken.
Jani bátyám húszévesen megnősült, két év múlva megszületett a fia, Jocóka, aki alig múlt három éves, amikor otthagyta az asszony és magával vitte a gyereket. Felment Pestre, óvodában lett dadus. A bátyám Debrecenbe ment, kitanulta a tetőfedő szakmát és újra megnősült. Az új asszony, Manyika, nem szívelte Jocókát.
- Szülök én neked egy fészekalja gyereket, drága Jánosom! – mondogatta, de nem lett egy sem.
A bátyám rendesen fizette a gyerektartást, de nagy fájdalmára, ha találkozni akart a fiával, akkor bizony neki kellett felmenni Pestre a gyerekhez. Savallta is Manyika, hogy Jani rendesen gondoskodik a fiáról és még az egyetemi tanulmányai alatt külön is ad neki havi apanázst.
A Dénes öcsém benősült egy gazdag kereskedő családba, elköltözött Miskolcra. Az apósáék kemény munkára fogták, de addig forgatta magát, amíg kitalálta, hogy neki kell az árukat beszerezni. Vettek neki egy kis furgont és attól kezdve állandóan úton volt. Szeretőket tartott, mulatozott, seftelt, de a felesége, Fánika, ezekről nem tudott. Egy lányuk született, a Zsóka, akit nagyon elkényeztettek. Amikor felvették Pestre, a főiskolára, Dénesék azonnal vettek neki egy lakást, nehogy a lánynak kollégiumba kelljen lakni.
A szegény jó szüleink halála után mindig nálunk jött össze a család, húsvétkor, augusztusban a kenyér ünnepén és mikuláskor, a disznótoron. Jani, ha tehette, hozta Jocókát is. A fiú eleven gyerek volt, minden érdekelte, állandóan kérdezgette az én Józsimat is. Figyelte, mit csinálnak a felnőttek és hallgatta a beszélgetésüket. Most, hogy így visszagondolok a régi dolgokra, Jocókát nem érdekelte az unokahúga. Zsóka pedig úgy nézett rá, mint egy istenre, pedig csak öt év különbség van közöttük.
Amikor Jocóka olyan tízéves forma lehetett, húsvét másnapján ebédnél megkérdezte az öcsémet:
- Dénes bácsi, amikor találkoztunk a Corvin áruházban tavasszal, azzal a szép vörös göndör hajú nénivel voltál, emlékszel, anyukám nem engedte, hogy megvedd nekem azt a farmernadrágot. De utána megvette nekem.
Hát ebből akkora ribillió lett, hogy a két testvérem majdnem összeverekedett. Attól fogva soha nem jöttek egyszerre hozzánk. Akkor nem tetszett a dolog, kicsit meg is sértődtem, de még életükben megbocsájtottam nekik. Mert mindketten elmentek már régen, Janit betegség vittel el, Dénes meg egyik újdonsült barátnőjével karambolozott.
Feleségeik újra férjhez mentek, Jocóka is megnősült, lánya született, Zsóka ugyan nem ment férjhez, de született egy fia. Megtartották a szokásukat, hogy rendszerint meglátogattak bennünket, de amióta szegény Józsim itt hagyott, csak a nők jönnek.
Számba vettem, miből gazdálkodhatok.
Manyika vonattal és busszal jön, általában 3-4 napra, előzetes bejelentés nélkül. Elvárja, hogy mindenben kiszolgáljam, még ebéd után a szennyes tányérokat sem szedi le az asztalról, amely mellől csak akkor áll fel, ha már a kávéját is megitta. Menjek bárhová, követ engem és beszél, mint a vízfolyás. Rendszerint azt is megmondja, mit szeretne enni és mit vinne haza:
- Drága Terkám, szívesen ennék a te töltött káposztádból, és ha főznél kocsonyát is, abból még haza is vinnék egy tányérral. Abból a tyúkból, amit legutóbb adtál, háromszor is főztem.
Ajándékként drága kekszeket és gyári süteményeket hoz, lekvárosat, csokoládést, mandulásat, amelyek azután fél évig is elállnak. Igaz, nem olyan könnyű megrágni, nem is igen eszem belőlük, csak gyűjtögetem.
Eszter, Jocóka felesége, egy tűzről pattant igazi menyecske, levelet szokott írni, hogy mikor érkezik. Kocsival jön, csak egy napot tölt itt, este már megy is vissza. Sohasem fogad el semmit, kivéve, ha ráerőszakolok egy szilke szilvalekvárt. Áruházas zsákszatyorral hozza a menázsit, drága italokat, táblás csokoládékat. Ebédre rendszerint mézes-mákos gubát kér vagy gulyáslevest túrós táskával. Amíg készül az ebéd, beszámol a családról.
Fánikát nagyon szeretem. Hangosan beszél, szókimondó, de állandóan mosolyog. Fürgén mozog a száz kilója ellenére, mellettem sertepertél a konyhában, segédkezik a főzésben. Nincsenek kívánságai.
- Azt főzd Terkám, amit akartál, tudod, hogy mindenevő vagyok.
Folyamatosan csacsog, egy óra múlva már nem tudom követni, kiről, miről mesél. A keze, az folyamatosan jár. Krumplit pucol, zöldséget kapar, tyúkot bont. Mire elkészül az ebéd, rendszerint kitakarítja a házat is. Amit hoz, sohasem adja át. Amint az autója kifordul az utcánkból, és viharként elszáguld, egyből rátalálok a konyhai dikón, vagy a szobámban a varrógép asztalán, vagy a verandán lévő lócán. Kávék, teák, tejporok, kimondhatatlan nevű sajtok lapulnak a színes zacskókban.
A lánya, Zsóka, ugyanannyit beszél, mint az anyja, Fánika. Sohasem jön egyedül, hozza magával a kisfiát, amióta be tudja ültetni az autója hátsó gyerekülésére. Matika okos szemű, szótlan kisfiú, még tízéves korában sem ment távolabb az anyjától két méternél nagyobb távolságra. Mindenről fecseg Zsóka, állandóan dicséri a fiát, de hogy ki a gyerek apja, arról mélyen hallgat. Sok mindent hoz, kivarrni való kézimunkát, fonalakat, külföldi bonbonokat, müzliket és cukorkákat. Visz is mindent, ami csak megtetszik neki, tojást, kacsát, tyúkot, kézimunkát, még a régi faszenes vasalómat is elkérte.
Mit tehetek, beosztom a látogatásaikat. A hordozható telefon jó dolog, dicsérem az eszét annak, aki kitalálta. Kéthetente váltják egymást a sógornők és a menyecskék. Kiokoskodtam, hogy az a legjövedelmezőbb megoldás, ha egyedül jönnek és nem is tudnak a többiekről.
Az első évben ötvenkétezer forint értékű árut hozott az ajándékokért a Géza, kicsit keveselltem, de nem tettem szóvá. A második évben okosodtam, több csirkét neveltem, negyven tyúkot hagytam meg a tojás miatt, harminc kacsát és tíz pulykát is tartottam, hogy tudjak nekik mit adni az ajándékokért. Ment is a dolog, mint a karikacsapás. Az elmúlt öt évben már a helyi szövetkezeti boltban is csak kenyeret, tejet és fűszereket vettem, minden mást előteremtett a háztartásom.
Géza szorgalmasan jött kéthetente, bevásárolta az előzőleg átadott listámon szereplő árukat és még készpénzt is adott. Vennem kellett egy kétszáz literes hűtőszekrényt a húsoknak, meg is telt hamarosan karajjal, tarjával, abálni való szalonnával, gyenge borjú- meg birkahússal. A takarékban meg gyűlik a haszon, a nyugdíjam felét megspórolom.
Márival rendszerint kiértékeljük az eseményeket és megpróbáljuk kitalálni, hogy melyikükkel, mi fog történni a következő találkozásig. A Józsimnak is beszámolok mindenről, de szegénykém nem tud válaszolni.
Éppen kedd volt, a szokásos egyik főzőnapom, amikor reggel kivettem a hűtőből egy nagy adag birkahúst. A Mári kedvence a birkapörkölt túrós csuszával. Átballagtam hozzá, meghívtam ebédre.
- Terka, csak akkor megyek, ha a levest és vihetem.
- De savanyú gombóc leves legyen!
A birkahús olyan két kilóforma lehetett, felaprított comb, borda, gerince, mája vegyesen. Főzés előtt megabálom, hogy felforrjon, elvesse a habját. Jó negyed kiló hagymát teszek alá, apróra vágva, tejfehér ikrás zsíron megpirítom, kétféle piros paprikával megszórom és rádobom a húst, jól felpirítom. Mielőtt vizet öntenék rá, három gerezd fokhagymát, borsot, köményt teszek hozzá. Amikor felfőtt, megsózom, negyed kiló paprikát és ugyanannyi paradicsomot adok hozzá. Lassú tűzön egy órát főzöm, az elfőtt levét vörösborral pótolom. Úgy két és fél óra alatt elkészül. A túrós csuszát ráértem tizenegykor elkezdeni, ezért addig sütöttem egy kis tepsi rácsos lekvárost. Amíg sült, krumplit pucoltam, másnapi köretnek a pörkölt mellé.
Megterítettem a konyhaasztalon, mint máskor is, ha egyedül vagyok. Még megvan az esküvőmre kapott hatszemélyes porcelán étkészlet, ezért azt használtam. Éppen harangozni kezdtek, amikor Mári kaskával a karján belépett az ajtón.
- Szervusz, Terkám, látom, szép terítékkel várod vendéget. Meghoztam a gombóc levest. Kicsit melegítsd meg, mert kihűlt.
- Szervusz Mári, tedd csak ide a fazekat a tűzhelyre, mindjárt meggyújtom alatta a gázt.
Amíg Mári elment a fürdőbe kezet mosni, addig kitálaltam az ételeket. Szeretek kényelmesen étkezni, szegény Józsim is megszokta, hogy egyszerre odateszek mindent az asztalra, s odaülünk a két végére és addig eszegetünk és beszélgetünk, amíg csak jól nem lakunk.
Felbontottam egy üveg bort és egy kristályvizet, szomjan ne halljunk.
Olyan gombóclevest, mint amit a Mári főz, senki nem tud készíteni. Sertéstüdőből pörköltet főz, leszűri és ledarálja, s ezzel tölti meg a sós főtt krumpliból és lisztből összeállított tésztát. A gombócokat enyhén sós, babérleves vízben megfőzi, tejfellel behabarja és néhány csepp ecettel ízesíti.
A rácsos lekváros süteménynél tartottunk, amikor felajánlottam a szomszédasszonynak, hogy főzök ez jó kávét.
- Nem ihatnám, Terka, inkább még egy fröccsel öblítem le az ebédet. Kvaterkázzunk, ráérünk. Mondta a Géza, hogy legutóbb Manyika nagyon kitett magáért. Mi történt vele?
- Bánatos a lelkem, mert Jocó örökségért gondozást vállalt. Az öregasszony nyolcvanhét éves, szép, nagy családi háza van Kispesten. Manyika nagyon aggódik a gyerekért. Jocó vezető mérnök létére minden munkát elvállal a cégnél, beindítja a vidéki építkezéseket, sokat van távol a családjától. Most pedig ez a gondozás is az ő vállát nyomja. Manyika szerint Eszternek a világ minden pénze kevés lenne. Most azt vette az eszébe, hogy a lányuknak, Kiseszternek, vegyenek egy önálló lakást.
- Kiseszter most fejezte be az egyetemet és nem fér el a szüleivel abban a négyszobás lakásban?
- Elfér, hogyne férne el, de az önálló életéhez Eszter szerint önálló lakás kell. Addig szekálta Jocót, hogy kötelességük a lányuknak lakást venni, amíg szegény gyerek beadta a derekát. Manyika aggódik, hogy Kiseszter még nem tud önállóan élni, és ha meglesz a lakása, majd jön egy férfi, aki kiforgatja mindenéből.
- Nem engedné azt az Eszter, eddig is mindenkit irányított a családban, miért pont a vejével tenne kivételt.
- Áh, nem házasodnak olyan könnyen a mai fiatalok. Csak úgy összeállnak, amíg tart a szerelem.
- Terka, te kitartottál volna az urad mellett, ha nem lett volna muszáj?
- Miért mondod, hogy muszájból maradtam a Józsim mellett?
- Hát a vagyon miatt. Tudom, hogy mindig akartál gyereket, de nem sikerült. Biztosan a Józsi miatt nem lehetett. Egy másik férfitől talán lett volna.
- Sohasem kerestük az okát.
Felálltam, főztem egy kávét, Márinak is kitöltöttem egy findzsával, jó sok cukorral, kevés tejjel. Nem tiltakozott, jóízűen kortyolgatta.
- Nézd meg Zsókát, nem sokat gondolkodott, megszülte Matikát, egy ismeretlen apától…
- De Mári, hogy mondhatsz ilyet? Csak mi nem ismerjük a Matika apját. Állítólag rendszeresen látogatja a gyereket és Zsóka szerint, még mindig kapcsolatban vannak. Már úgy értem, szexuálisan. Állítólag hamarosan elválik a férfi és Zsókához költözik. Imádja a fiát, de nehezen tud elválni, pedig nem él együtt a családjával. Vár valahonnan egy nagyobb összeget, azt akarja Zsókának adni, hogy közösen vehessenek egy családi házat. Fáni ismeri a férfit, de sohasem beszél róla. Egyszer azt mondta, Zsókának elvette az Isten az eszét, amikor összeszűrte vele a levet. Imádja az unokáját, de a szemében mély fájdalmat látok, valahányszor Matikáról mesél. Keveredik itt a jónép, hogy követni sem tudod. Még az a jó, hogy nálatok rendben van a család.
- Rendben van Terka. Csak itt más problémák vannak.
- Sose panaszkodtál.
Láttam, hogy Márit nagyon bántja valami, de azt is tudtam, meg kell várnom, amíg elmondja. Magától.
- Töltsek még egy fröccsöt?
- Nem, köszönöm. Inkább mutasd meg a csipkédet, mennyire haladtál.
A tisztaszobában tartom a kézimunkákat, amikor elkészülnek, kimosom, keményítem, ha kell, kivasalom és fehér selyempapír között tartom a sublót felső fiókjában. Jó órácskát töltöttünk a nézegetésükkel.
Amikor végeztünk, megfeleztem a maradék levest és pörköltet, a felét becsomagoltam Márinak.
- Holnap neked se kelljen főznöd, szomszédasszony.
- Így gondoltam én is, Terka, de holnapután te hozod a levest és én főzöm a másodikat. Jó lesz?
- Persze, Márikám, úgy lesz.
Estefelé megetettem a jószágokat és elmosogattam. A szerdai ebédet betettem a hűtőszekrénybe.
Másnap délelőtt kimentem a piacra, eladtam négy csokor virágot, vettem tejet, élesztőt és tepertőt.
Szombatra Esztert vártam, de nagyon untam már a mézes-mákos gubát és a gulyáslevest. Inkább kacsát vágok, az aprólékból húslevest főzök, a többit megsütöm, lila káposztával és hagymás krumplival tálalom.
Csütörtökön tepertős pogácsát, meg csurgatott tojás levest vittem Márihoz, aki rakott krumplival és mazsolás túrós palacsintával várt. Mári nem csinál nagy felhajtást az ebédből, a konyhaasztal közepére teszi tepsistül az ételt, a palacsintákat, a tölteléket, a tányérokat és mindenki szolgálja ki magát, ha enni akar.
- Olyan finom a rakott krumplid, hogy még a városiak is megirigyelnék.
- Másra vágynak azok, Terka, nem fontos nekik az étel. Bekapnak valamit a „mekiben”, ahogyan az unokám mondja, aki egész életében akkor kapott igazi ételt, ha nálam nyaralt.
A palacsintához öntetként meggylevárt is bontott.
- Tudod, Terka, nagyon szeretem a lányomat, tudom, hogy sokat dolgozik. Nem könnyű általános iskolában tanítani, pláne, ha valaki lelkiismeretes. Pankát egyáltalán nem érdekli a pénz, úgy folyik ki a keze közül, mint a víz. Géza jól keres, három üzlete van, de nem tudnak felmutatni semmit, csak azt a házat, ahol laknak. Állandóan utaznak, költik a pénzt, a gyerekek külön órákra járnak. Tudod, hogy a Petrának már három nyelvvizsgája van, pedig csak jövőre érettségizik. Tamás harmadikos az egyetemen és válogatott vízilabdás. Járja a világot a csapattal.
- Miért lenne jobb, Mári, ha Pankáék a fogukhoz vernék a garast, hogy minél többet összeszedjenek? Gondolod, Eszternek csak az a célja, hogy a lányának mielőbb lakása legyen?
- Hát persze!
- El ne hidd! Az elejtett szavaiból arra jutottam, hogy Jocó sokat van távol, Eszter egyedül érzi magát, a lánya is felnőtt, lehet, hogy most akar magával foglalkozni. Meg egy új férfival.
- Terka, Terka, olyanokat gondolsz, ami nincs is.
- Majd csak figyelj rá.
- Ha most azt mondod, hogy Zsóka is csalatkozik, akkor nem értek semmit.
- Felaggatta az a lány mindennel a gyereke apját, olyan tulajdonságokkal is, ami nincs is.
- Jaj, szomszédasszony, sehogyan sem tetszik nekünk a fiatalok módija.
- Nem igaz, Mári, Nekem tetszik a Panka hozzáállása. Mindent megad a gyerekeinek, hogy tanulhassanak, meglássák a világot, ez fontosabb száz háznál is.
Láttam Mári arcán, hogy még lenne mondanivalója, ám jobbnak látta, ha későbbre halasztja. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, sohase veszekedtünk, mert valamelyikünk okosan kikerülte a vitát. Akkor éppen Mári volt a bölcsebb.
Péntek délelőtt beállított János, a postás, megkínáltam egy pohár borral.
- Sajnálom, Terka, de most nem jött levél. Nagy baj?
- Nincs gond János, legalább pihenek a hét végén.
Vacsora után bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem a kedvenc fotelemben. Kezem ügyébe tettem a kézimunkás dobozomat, hátha kedvem szottyan öltögetni. De nem szottyant, mert elbóbiskoltam. Kilenc órakor ébredtem fel, s jobbnak láttam megfürödni és eltenni magam éjszakára.
Másnap reggel korán keltem, megetetettem a jószágokat, megreggeliztem és levágtam a kacsát. Ráéheztem magam is, már igen mindegy, hogy eljön-e az Eszter vagy nem. Éppen a verandán koppóztam a kacsát, amikor egy hatalmas szürke kocsi állt meg a házam előtt. Nekem aztán mindegy, hogy kit keresnek, nem hagyhattam abba a munkát, mert nem akartam felszakítani a kacsa szép sárga, zsíros bőrét.
- Csókolom Terka néni! – kiabált be az autós. – Látom, nem várja a vendéget!
Hát a Jocó gyerek jött. Úgy gondoltan, hogy Eszternek más elfoglaltsága lehetett és maga helyett elküldte a férjét. Még szerencse, hogy levágtam a kacsát, Jocó nem szereti a mézes-mákos gubát.
- Szervusz, fiam, gyere csak be, nyitva a kapu. Nem hagyhatom itt a koppózást. Menj csak be a konyhába, keress magadnak reggelit.
Negyedóra múlva bekerült a kacsa a konyhaasztalra, felbontásra készen. Jocó még falatozott, szárazkolbászt, sós szalonnát kenyérrel és hagymával.
- Innál egy jó teát fiam? Főzök frisset, de a kávét is megmelegítem, mire jól laksz.
- Az jó lesz Terka néni.
Csörömpöltem a tűzhelyen egy keveset az edényekkel, hogy legyen ideje a fiúnak összeszedni a gondolatait. Céllal jött, majd elmondja, ha akarja.
- Ebédre húsleves lesz az aprólékból, meg kacsasült tört krumplival és párolt káposztával. Holnapra is itt maradsz?
- Ha maradhatok.
- Persze, hogy maradhatsz. Akkor úgy főzök, hogy holnap is legyen ebédre. Hanem ha gondolod, segíthetsz, reggeli után kivághatnád a kertben a kiszáradt meggyfát. Ha nem boldogulsz egyedül, szólunk Gézának, tudod, a Mári vejének, az majd segít.
- Megy az nekem egyedül is.
Jocó megitta a kávét, megköszönte a reggelit és elindult a kamrába. Nem felejtette el, hogy minden szerszám ott van, ahol szegény Józsim mindig is tartotta. Pár perc múlva hallottam a fejsze csapásokat.
Szombaton rendszerint több féle ételt főzök, mert vasárnap és hétfőn nem szakácskodok. Ha ketten leszünk, akkor főzök egy füstölt csülköt is, meg fejtett bablevest, tejfelesen, sütök herőcét is, mert Jocó gyerekkorában nagyon szerette.
Éppen a húsleves habját szedtem le, amikor csörgött a telefon.
- Jó reggelt Terka! Látom, milyen nagy autó áll előtted. Ki van nálad? Csak nincs valami baj?
- Jó reggelt szomszédasszony! A Jocó gyerek jött, most éppen a kertben vágja ki a kiszáradt meggyfát. Nincs semmi baj.
- Akkor jó.
Vigyázzuk mi egymást Márival, így lesz addig, amíg élünk.
Összegyúrtam a herőce tésztáját, három tojás sárgája, liszt, tejfel, sütőpor.
Pihentettem, amíg a csülköt egy tál hidegvízbe tettem ázni, és a sütnivaló kacsahús alá vizet öntöttem és feltettem a platnira sülni. Vigyázni kell rá, nehogy a gyenge hús megégjen. A fejtett babot kivettem a hűtőből, alaposan megmostam és babérlevelet, sós hideg vízben feltettem takaréklángon főni.
A forró vízben közben feloldódott a tea, feketére festve, dobtam bele néhány szem cukrot és belecsavartam egy egész citromot. A legnagyobb, kékpettyes csupromat tele töltöttem vele és kivittem a kertbe a gyereknek.
Jocó homlokán már gyöngyözött a víz, hiába, nem szokta a kutya a szántást. Szótlanul vette át kezemből a csuprot, lekucorodott a földre és lassan kortyolta a forró italt. Visszafordultam, a konyhában várt a dolog, számolatlanul. Égett a kezem alatt a munka, nem akartam azon gondolkodni, mi a célja Jocó látogatásának. Felesleges lett volna a találgatás, előbb-utóbb úgyis megtudom.
A ritka vendég megérdemli a jó ellátást, ezért gyorsan gyúrtam egy levél tésztát, felvágtam vékony csíkokra levesbetétnek.
A kacsahús szépen olvasztotta zsírját és pirult rendesen. A herőce tésztáját vékonyra nyújtottam, derelyevágóval recés szélű téglalapokra vágtam, a közepükbe csíkot vágtam és azon húztam át egyik sarkukat. Forró olajban félbarnára sütöttem és melegen fahéjas porcukorba forgattam.
- Terka néni, hová tegyem a kivágott fát? Felaprítsam tüzelőnek?
- Minek fáradnál fiam, gázzal működik már minden. Csak gallyazd le, majd délután behordjuk a hátsó udvarra.
Délben fehér abrosszal leterítettem az asztalt és porcelánnal megterítettem. Már csak így megy ez nálam, ha Mári megérdemelte, akkor Jocónak is kijár.
Olyan jóízűen evett a gyerek, hogy öröm volt nézni. Megittunk fél litert a harmadévi hárslevelűből is.
- Főzök egy kávét, addig állj be a kocsival az udvarra. De a Morzsa ne érje el, mert összekarmolja.
Leszedtem az asztalt, középre tettem a csőregés tálat, kicsit még igazítottam a még fővő ételeken és úgy döntöttem, itt az ideje a beszélgetésnek, csak eleséget vetek a baromfik elé. Jocó segített vizet önteni az itatókba.
- Hozd csak ki fiam a csontokat a Morzsának, s azzal be is fejeztük a déli etetést.
A kávé addigra ihatóvá hűlt. Kortyolgattuk, kortyolgattuk, de Jocónak csak nem eredt meg a nyelve.
- Ráérek, amíg nem kell berántani a bablevest. Halljam, mi újság? Évek óta nem láttalak. Örülök, hogy eljöttél. De ennek oka van.
- Igaz, Terka néni. Hol kezdjem?
- Az elején, fiam, hogy megértsem.
- Nehéz erről beszélni, tetszik tudni, ez olyan férfias dolog.
- Úgy. Én meg egy öregasszony vagyok, s nem tudsz olyan férfias dolgot mondani, amit már nem hallottam volna.
- Kaphatok még kávét?
- Tölts magadnak.
Percekig nézte csészéjében a kihűlt kávét. Láttam rajta, hogy már nem is kívánja, csak azért kellett neki, hogy időt nyerjen. Egyszer úgyis el kell mondania, jobb ezen túlesni.
- Manyika és Eszter már biztosan beszámoltak Terka néninek a családi ügyeinkről.
- Számoltak vagy nem, tőled akarom hallani.
Jocó felhajtotta a kávét és a csésze aljára száradt zaccot nézegette, amíg beszélt.
- Terka néni többet törődött velem, mint az anyám és jobban szeretett, mint Manyika valaha is. Elmondom hát, még akkor is, ha nem válik dicsőségemre. Harmincéves házasok leszünk az idén. Jó feleség az Eszter, gondoskodik a családról, süt, főz, mos, takarít, még arra nem volt példa, hogy a szekrényben ne legyen legalább tíz kivasalt ingem. Dolgozik is, néha többet keres nálam. Megszervezi a nyaralásokat, a rokon látogatásokat, és őszintén szólva, ő kezeli a családi kasszát is. Sokat járok vidékre, gyakran hónapokig vidéki beruházásokat vezetek, előfordul, hogy hetekig haza sem jutok. Kiseszter születése után megpróbáltam rávenni, hogy legyen egy másik gyerekünk is, nagyon szerettem volna még egy fiút is. Hajthatatlan volt, elég lesz Kisesztert is felnevelni, egyébként is ott a munkája. Beletörődtem, nem tehettem mást. Úgy tudom, sohasem csalt meg. Ezt magamról már nem mondhatom el. Hajtott a vérem, fiú gyereket akartam. Próbálkoztam is rendesen. Született is, okos, szép gyerek. De nem attól, akitől szerettem volna. Mentségemre szóljon, semmiben sem került emiatt hátrányba a családom. Mégis, az utóbbi néhány évben türelmetlen velem. Elmúltam ötvenöt, szégyellem, de a potenciálom sem a régi. Egyre többet vár el tőlem, mintsem amire képes vagyok adni, anyagiakban, a szexben, a reprezentálásban és számos apró dologban, amelyekre egyáltalán nincs szükség, csak a barátnőinek akarja megmutatni, hogy lám az ő férje, mi mindenre képes. Még több évtizedes házasság után is. Ha otthon vagyok, nem jár a munkahelyére a saját kocsijával, reggel én vigyem be és este menjek elé. Szombatonként jár neki egy csokor virág. Kéthetente vagy vendégségbe megyünk, vagy hozzánk jönnek. Rám erőszakolta, hogy ismerjem meg Kiseszter valamennyi barátnőjét és barátját, játsszam el a jó fej apát. Ahogyan csökkent a potenciálom, úgy lett egyre féltékenyebb rám. Ha felhívott a kolléganőm, két napig veszekedett velem. Nem csoda, hogy igyekeztem az utóbbi években egyre több vidéki munkát vállalni a cégen belül. Akkor meg azért veszekedett velem, hogy sokat dolgozom, de a fizetésemen ez nem látszik meg. Csak nyeltem nagyokat, hogy fel ne emeljem ütésre a kezem, s ne valljam be azt sem, hogy gyerektartást fizetek a fiam után. Helyette elvállaltam egy idős néni gondozását, a családi házának az öröklése ellenében. Gondoltam, addig kibírom Eszter mellett, közben Kiseszter elvégzi az egyetemet és a ház árával a zsebemben végre elválhatok és a fiam anyjával élhetek. Nem így lett. A néni meghalt és az örökösödési illetékről a levelet a feleségem vette át. Természetesen felbontotta és meg kellett mondanom az ingatlan történetét. Azonnal nekilátott az örökölt családi ház értékesítéséhez, hogy annak az árán lakást vegyünk Kiseszternek. Eldicsekedett a családban és a baráti körben mindenkinek, hogy milyen rendes és körültekintő a férje.
Letette a kávéscsészét és töltött nekem is, magának is a hárslevelűből. Koccintottunk. Csak egy kortyot ivott. Koppant a pohár, ahogyan letette.
- Terka néni, már nem bírtam az otthoni légkört. Manyikához nem mehettem, az anyám Kanadába ment férjhez, kizárásos alapon a fiam anyja mellett döntöttem. Mindig arra várt, hogy elváljak és végre együtt élhessünk. Bármikor jöhetsz, egy szál bőrönddel is, éjjel is, mondogatta, mígnem komolyan is vettem. A fiammal hármasban sok helyet bejártunk, még külföldre is eljutottunk. Türelmes volt velem és mindenben megértő. Ha egy hétig nála lehettem, az maga volt a mennyország, de annak is nagyon örült, ha csak egy pásztorórányi időt tölthettünk együtt. Aznap este, amikor Eszter bejelentette, hogy a közös számlánkról átutalta Kiseszter lakásának az illetékét, csendben telepakoltam két bőröndöt a ruháimmal és az irataimmal. Este tizenegykor felébresztettem, Kiseszter már nem lakott velünk, és közöltem vele, hogy elköltözöm. Nem hagytam időt neki a reagálásra, elmentem, a lakáskulcsot pedig bedobtam a földszinten a postaládába.
Kezébe vette a pohár bort, de nem ivott belőle, csak forgatta a kezében.
- Beültem a kocsiba, letekertem az ablakot és néhány percig úgy éreztem, most végre valami fontos és jó dolog történik velem. Éjjel egyre értem a fiamékhoz, olyan izgatott voltam, hogy sokáig csörömpöltem a kulccsal, mire sikerült kinyitnom az ajtót. A kedvesem felébredt és meglátta a bőröndöket. A nyakamba ugrott, össze-vissza csókolt. Jaj, de jó, ahogyan megkaptad a ház árát, máris végleg eljöttél! Erre vártunk mindketten, ugye szívem?
Megitta a bort. Láttam az arcán a megfeszülő izmokat.
- Azonnal rájöttem, hogy mindketten mást vártunk. Tíz perc múlva eljöttem, újra kocsiba ültem és most itt vagyok.
- Jól tetted fiam, hogy ide jöttél. Nálam mindig helyed van.
- Még nem tetszik ismerni a teljes történetet.
- Arra gondolsz, hogy ki a fiad édesanyja?
- Igen.
- Majd megmondod, ha akarod.
- Zsóka az.
- Nem leptél meg vele. Régóta gyanítom, hogy Motika a fiad. Ugyanazok a gesztusai, mint a tiedé. Mi van a munkahelyeddel?
- Kérhetem az áthelyezésemet bármelyik vidéki kirendeltségünkre. Egy hónapig szabadságon leszek.
- Most eredj és hozd be a kocsiból a csomagjaidat. Pakolj be a tisztaszobába. Addig, amíg rendezkedsz, berántom a bableves, teszek bele bőven tejfelt is és a csülök is lassan megfő, azt is le kell venni a tűzről. Tudod, annak a főzőlevében kell kihűlnie, mert egyébként olyan száraz lesz, hogy megrágni sem tudod.
Járt a kezem, mint a motolla. Nem akartam gondolkodni a teendőimen. Fél óra alatt befejeztem a főzést. Jocó is elkészült a pakolással.
- Gyere fiam, etessük meg a jószágokat. Utána átviszel Márinak pár darab herőcét, de elő ne kerülj nekem egy órán belül!
Amint csattant a kiskapu Jocó mögött, elővettem a telefont és bementem a szobába, beültem a kedvenc fotelembe.
Szegény Józsim büszke lenne rám, lám, mondaná, az én Terkám mindig tudja, mit kell tenni. De Mári mást mondana.
- Gondolkodj Terka, mielőtt döntenél. Nem te szülted, nem is ismered. A gyerek életre szóló kötelék, mindig aggódsz érte, a javát akarod. Mégis másként él, mint ahogy szeretnéd. Felborítja az életedet. Kell ez neked?
Csak ültem ott és hallgattam a falióra egyenletes ketyegését. Nem akartam vitatkozni Márival, tudtam, hogy igaza van. Lehetne vénségemre egy fiam! Összeszoknánk. Lenne rögtön két unokám is, Kiseszter és Matika. De mit szólna ehhez Jocó anyja, Eszti, ha hazajönne Kanadából? Manyika is megsértődne egy életre. Az már biztos, hogy Eszter és Zsóka messziről elkerülné a házamat. Hát, az még nem lenne nagy veszteség. De Jocó még újra megnősülhet, vagy csak úgy összeállhat egy nővel. Itt hagy egyedül.
Kavarogtak a gondolataim, összegubancolódtak, már magam sem tudtam követni.
Lehunytam a szemem. Talán el is szundítottam, csak a telefon csörgésére eszméltem fel.
- Szervusz édes Terkám, Manyika vagyok! Jaj, nem akarlak zavarni, de mindenképpen el kell mondanom neked, hogy a Jocó otthagyta Esztert. Elment ezeknek a gyerekeknek a józan eszük! Képzeld el, az Eszter azt mondja, hogy végre úgy élhet, ahogyan akar és nem érdekli, melyik szeretőjéhez ment el a férje. Neki is van egy barátja, már három éve. Kiseszter is megkezdte az önálló életét. Vele is beszéltem, de nem izgatja, hová ment az apja, csak az új lakásának a berendezése foglalkoztatja. Úgy aggódom Jocóért, nem is tudom, miért nem hozzám fordult a problémáival, tudod, drágám, mindig jó mostohája voltam. Azt sem tudom, hol keressem….
- Szervusz Manyika, vegyél levegőt. Minden rendben van, hozzám jött a gyerek.
- Jaj, de jó, hogy megtaláltam végre, már mindenkivel beszéltem, akit csak ismerek a barátai és barátnői közül. Még Zsókát is felhívtam, de nagyon furcsán beszélt velem az a lány. Add gyorsan Jocót a telefonhoz, hagy beszéljek vele.
- Sajnos, most nincs itthon. Megmondom neki, hogy hívjon fel. Egy hónapig nálam marad, mert a Suszter Jani, tudod, a körzeti orvosunk, be akar utalni egy gyógyüdülőbe. Amíg nem leszek itthon, ellátja a jószágokat. Megkérnélek…
- Bármire Terkám, adok kölcsön, ha pénz kell!
- Köszönöm, Manyika, másról van szó. Beszélj a Fánival meg a lányokkal is, hogy majd én hívlak benneteket telefonon, ha hazaértem, addig ne fáradjatok a látogatásommal.
- Jól van Terkám, örülök, hogy nálad kötött ki a gyerek, jó helyen van. Akkor majd hívjál, nem is zavarlak tovább, gyorsan elújságolom a lányoknak a dolgot. Szervusz.
A köszönésemet már meg sem várta. Amíg Manyikát hallgattam, rájöttem, hogy Jocónak nincs másutt helye, csak nálam.
Este hét óra lett, mire Jocó visszajött Máritól.
- Ülj le fiam és most elmondom, én hogyan gondolom a jövőnket. Megtiszteltél az őszinteségeddel. Úgy beszéltél velem, mint fiú az anyjával. Ha akarod, itt élhetsz velem, amíg tudom, ellátom a háztartást. Eltartanod nem kell, legfeljebb segíteni a ház körül. Bejárhatsz a városba dolgozni. Csak két feltételem van, az egyik, ha nem jövünk ki egymással, egy hét alatt el kell költöznöd, a másik, hogy nem hozhatsz ide feleséget vagy élettársat. Megfelel az ajánlatom?
- Terka néni, erre gondolni sem mertem! Persze, hogy megfelel.
- Akkor itt a telefon, először hívd fel anyádat Kanadában, azután meg Manyikát, mert már keresett és elmondtam neki, hogy nálam vagy. Lehet, hogy a jövő hónapban elmegyek egy hétre Manyikához. Mári majd segít neked a jószágok ellátásában.
- Megcsinálok én mindent…
- Nem oda Buda! Állást kell intézned, meg is kell látogatnod a szanatóriumban, gondozni kell a kertet is, lesz dolgod elég. Most pedig vacsorázzunk meg, utána elpakolom az ételeket és pihenés. Holnap délelőtt templomba megyek, délután meg a temetőbe. Egész nap egyedül leszel, csak estefelé találkozunk. No, itt a telefon, hívd fel anyádat meg a mostohádat.
Másnap szép, napsütéses vasárnapra ébredtem. Már rég megetettem a jószágokat, megfőztem a reggeli teámat és szedtem a kertben két csokor virágot. Egyiket Józsimnak, a másikat a templomba. Felvettem az ünnepi ruhámat, de Jocó csak aludt.
Faltam néhány falatot, ott hagytam az asztalon a reggelit, kendővel letakarva, ha felébred a gyerek, azonnal ehessen. A perselybe minden héten teszek pénzt, elfejeltettem este kivenni, pedig abban a szobában tartom a szekrényben, az ágyneműk alatt, amelyikben Jocó aludt. Lábujjhegyen bementem és kivettem egy ötezrest, a többit visszatettem. Otthon rendszerint volt százezer forintom, hogy ne kelljen szaladgálnom a takarékba.
Zörrent a kapu, megjött Mári.
- Jó reggelt szomszédasszony, látom, te is két csokrot kötöttél. Mise után megyünk a temetőbe, jól gondoltam?
- Szervusz Mári, jól gondoltad.
A tisztelendő úr a mi virágainkat tette a főoltár mellé, hiszen azok voltak a legszebbek. Nem tudtam figyelni a prédikációra, állandóan Jocó körül forogtak a gondolataim.
- Nem figyeltél Terka, még az egyik zsoltárt is eltévesztetted.
- Jól van, Mári, gondjaim vannak.
Ballagtunk a temetőbe, kezemben a szebbik csokorral. Mári egyszer csak megállt, megfogta a karomat és mélyen a szemembe nézett.
- Így nem mehetsz egyedül Józsihoz. Először elmegyünk az uramhoz, utána elkísérlek. Még valami bolondságot csinálsz.
- Milyen bolondságot?
- Akármilyet.
Mári urát a temető elejére temették, akkoriban nyitották meg az új temetőt. Nem időztünk sokáig, kicsit megigazítottuk a korábban vitt virágokat, friss vizet öntöttünk a vázákba.
Józsim úgy öt évvel később ment el, a sírja a főút mellett, a temető közepén van. Síremléke, zöld erezett márvány, a legszebb a temetőben. Elrendeztük a virágokat és leültünk a padra.
- No, most mondd el a Józsinak, hogy mit forgatsz abban a konok fejedben.
Összezavart a Mári, pedig fél éjszaka azon gondolkodtam, hogyan mondjam meg az uramnak, hogy Jocót a fiunknak akarom fogadni. Most mégsem akaródzott elkezdeni. Csak úgy tettem-vettem a sír körül. Eltelt vagy fél óra, amikor hirtelen feltámadt a szél és a hátán hozott záporeső szorgosan kopogtatta a síköveket. Szedtük a lábunkat, hogy mielőbb hazaérjünk. Mári csak terelt befelé magához.
- Gyere, van időnk, beszélgessünk. Tegnap sütöttem mákos hajtottat, kóstoljuk meg.
Mári mindig kelt tésztából készíti és olyan puha, mint a vaj. Két szeletet is elköltöttünk, anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna. Ittunk utána hideg tejeskávét. Elállt a zápor, kiültünk a verandára.
- Gondolkodj Terka, mielőtt döntenél. Nem te szülted, nem is ismered. A gyerek életre szóló kötelék, mindig aggódsz érte, a javát akarod. Mégis másként él, mint ahogy szeretnéd. Felborítja az életedet. Kell ez neked?
- Tudtam, hogy ezt mondod. Elmegyek haza. Köszönöm a hajtottat. Szervusz, Mári. Majd estefelé átnézek.
A kapumban már hallottam, hogy Jocó fennhangon telefonál. A kutyám csak csóválta a farkát, de nem ugatott. Közelebb mentem és már értettem is, amit a gyerek mondott.
- …Csibém, minden nap felhívlak és beszámolok neked mindenről. Jól főz az öregasszony, ha ilyen jól tart, mint ma, úgy elhízom, hogy rám sem ismersz….már tudja Eszter és Zsóka is, hogy itt vagyok a jó öreg Terka néninél, nem hiszem, hogy idejönnének, amíg itt leszek. Sikerült mind a két nőt magamra haragítanom, ezért mostantól csak te vagy az egyetlen az életemben. Esztertől elhoztam a fél ház árát, Zsókától meg a kocsiját, Terka nénitől is leesik valamennyi pénz, ha néha sírok neki egy kicsit. Amint összejön a húsz milcsi, megveszem neked azt az üzletet. Ne feledd a szerencseszámunkat: 2552, te vagy 25, én meg 52. Szimmetrikus. Imádlak….
Megfordult és meglátott, s úgy letette a telefont, csak úgy csörgött.
- Miattam kár volt letenned a telefont.
- Már befejeztem.
- Ettél rendesen?
- Nem, megvártam Terka nénit.
Bementem a szobába, levetkőztem, felvettem az otthoni ruhámat. Megmelegítettem az ebédünket és megterítettem. Jocó jóízűen falta az ételt, mindenből kóstolt, amit csak az asztalra tettem.
- Felteszem a kávét, amíg lefő, megitathatnád a jószágokat.
Nehezére esett a gyereknek a mozgás, nagy nehezen azért csak elindult. Bementem a szobába, ahol Jocó aludt, hogy visszategyem a pénzt, mert Mári nem engedte felváltani, inkább kölcsönadott.
- Majd megadod, ha lesz apród.
Csak kaparásztam a semmit az ágyneműk alatt, nem volt ott a pénzem. Nem akartam hinni magamnak. Szóval Terka nénitől is leesik valamennyi pénz, ha nem ad, majd elveszi.
- Megitattam a jószágokat, megérdemlem a kávét?
- Ugye nem ittál alkoholt?
- Hogyan ittam volna?! Dehogy!
- Akkor fiam, gyere, ülje le, idd meg a kávédat, utána pakolj össze és menj el.
Jocó kezében megremegett a kávéscsésze.
- Csókolom Tarka néni! – lépett be az ajtón Géza. – Azt mondta az anyósom, hogy elromlott az alsó konyhában a villany. Gondoltam, most van időm, megjavítom.
- Szervusz fiam, gyere, igyál egy kávét, éppen most főtt le. Bemutatom az unokaöcsémet, éppen menni készül.
Géza fél óra alatt összepakoltatta Jocót és kikísérte a kapun. Hogy miről beszélgettek még a kapuban, azt nem tudom.
- Terka néni, erre mondaná Józsi bátyám, hogy Terka, egyszer az áldott jó szíved visz a sírba.
- De jó hogy jöttél, ha nem vagy itt, talán el sem ment volna.
- Ez a véletlen. Megláttam az idegen autót és anyósom elmondta, hogy a Jocó gyerek van itt. De ilyen autóval férfiember nem jár. Felhívtam a rendőr barátomat, hogy nézze meg a rendszámot. Bejelentették az autó eltűnését. Akkor azután gyorsan átjöttem.
Most lecserélem az ajtón a zárakat.
Így történt, hogy vénségemre nem teljesült a harmadik vágyam. Szegény Józsimnak nem árultam el csúfos kudarcomat. Azóta visszaállt a régi rend. Manyika, Eszter, Fáni és Zsóka rendszeresen látogatnak. Már egy hétig Pesten is nyaraltam, Manyikánál. Ősszel Fániékhoz megyek.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most értem haza és azonnal neki estem az olvasásnak.
Minden jó, ha vége jó! Ez az írás pedig nagyon jóóóóóóó!
Pusz
Juli
Sajnálom, hogy így végződött a történet, de végülis járhatott volna rosszabbul is. Nagyon jó írás, gratulálok! A gasztronómiai részei külön dicséretet érdemelnek!
Pussz,
Tündér
Olvasom az elbeszélésedet, mert az életből merítettek a legjobbak a tolladból, de még nem jutottam el a végére. Csak beosztással. Jusson is, maradjon is későbbre. Mert ebből egy pici is elegendő ahhoz, hogy elgondolkodjunk. Így is lehetett volna élni! Az elégedettséghez, a boldogsághoz, ha tudatosan éljük az életünket ennyi elég. A gond az, ha megpróbálunk valami mást, kevésbé tudatosat, kiszámíthatót.
Az ilyen élet áll hozzám közelebb, mégsem azt élem, mert nem mindig mi határozzuk meg a körülményeinket, hanem az bennünket...
A lényeg, hogy folytatom az olvasást, csak akartam, hogy tudd. Itt vagyok. Olyan kérdésekre is választ kapok menet közben, amiket ugyan tudtam, ismertem, de felfrissítette az ismereteimet... :-)
Nem tudom miért, de most eszembe jutott... Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál!... :-)
Nem rossz ez még mantrának sem!
Pussz,
Éva