újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tükörkép

Látogatók száma: 74

Belbecs, avagy a női lélek: "Mitől érzem magam feleségnek, nőnek?"... megtudod, ha elolvasod... Játék...

Régebben, amikor még dolgozott, ki nem tette volna a lábát az utcára, valamiféle wax, smink nélkül. Akkor még nagyon nagy divat volt a szem kiemelése, a haj- és arcfestés. A fenének sem volt rá szüksége, de hát miért ne majmolták volna egymást.. A smink öltöztet! - győzték meg magukat. Elnézegette a mellette utazó nőket, ahogy elhaladtak mellette, illatfelhő lengte körül az utasteret, némelyikük kész drogériát pakolt fel az arcára, de úgy ám, hogy éles sárga és barna színű kontúr választotta el az igazi bőrük színétől az arcéleket.. Jó megfigyelő volt, és nem értette, hogy nem veszik észre magukon, milyen mesterkélt ez az egész, hogy ez mennyire nem szép?...

Éppen ebből a megfontolásból kényesen ügyelt arra, hogy ne vegye észre rajta kívül senki más, csak enyhén púderezte be az arcát.. éppen csak annyira, hogy a leheletnyi pirosító ellensúlyozza sápadtságát, ami kívülállónak fel sem tűnhetett volna az első pirulásig, amikor már amúgy semmi jelentősége nem lehetett..
Ha a reggeli kapkodásban az időt elvacakolta kissé, se volt gond, a sötétben úgysem látta senki, de első dolga volt megcélozni a mosdót, hogy a komfortérzetén kissé javítson.
Indulhatott a nap... Egészen addig nem is volt gond, amíg rá nem pillantott a harisnyájára, amin a szem bizony végigszaladt, nem csak a sajátja... Ez igen kellemetlenül hatott rá és amint tehette a legelső kávészünetben kiszaladt harisnyanadrágot venni. Ha mégsem sikerült, egy egész áldott nap el kellett viselje a kolléganők megjegyzéseit "..Szalad a harisnyád!".. Később már csak közönyösen vágta rá: "..Valóban?".. ".. Észre se vettem, köszi a figyelmeztetést.." micsoda egy képmutatás volt ez a részükről - gondolják, hogy ezt ő nem tudja?! De hát néha muszáj volt színészkedni, illett meglepődni, amit el is vártak..
Éppen ezért, mert nem lehettek egyformák ő maga mindig tapintatos maradt másokkal szemben, és igyekezett nem észrevenni, nem zavarba hozni ezért senkit. Nála valami fordítva működött, amikor csak nők vették körül a hivatalban. Nem úgy, mint aktív vállalati dolgozó korában, ahol rengeteg férfi szeme szegeződött rá. Az ő kereszttüzükben sem lehetett észrevétlen. Muszáj volt tartalék harisnyát elhelyezni a táskájában, biztos, ami biztos alapon..
A frizuráról nem szólva, mert azzal mindig gondjai voltak. . Nem mehetett napjában fodrászhoz, hogy beszárítsák a haját, jó ha frissen mosott állapotba, citromlével vagy kevés sörrel rögzítetten hozta naprakésszé, néha egy kis igazítás miatt látogatta meg csak a fodrászt, de mintha a fogát húzták volna.. Nem szerette, haszontalannak, felesleges időpazarlásnak érezte, de valamiért fordítva se, mert még egy olyan háklis, hisztis nő, mint amilyen ő volt talán nem is létezett..
Éppen ezért mosást nem is kért, csak nedvesítsék be a haját, szárítsák be és kész, de a haj öblítést sem tudták úgy tökélyre vinni, hogy ne menjen tele a füle vízzel, ne folyjon fele a nyakába, amit ki nem állhatott.. Milyen balfékek! - gondolta. Nem tudják, hogy ez őt mennyire idegesíti? Ha sikerült kifognia néha egy jó fodrászt, kedves, barátságos, ügyes és előzékeny teremtést, egészen biztos legközelebb már nem látta viszont. Ettől kezdve ahány fodrász, annyiféle frizura. Kétségbeejtő, hogy mit tudtak elkövetni rajta. Ez maga volt a merénylet. Hazaérkezésekor első dolga volt kifésülni, átkefélni a haját és készíteni valami használható, kevésbé mesterséges, merev, amolyan hétköznapi frizurát.. Akkor volt csak elégedett.
Régebben még megengedhette magának a pedikűrt, a manikűrt, a kozmetikát. Bizonyos időszakonként ezt ki nem hagyta volna. Fiatalon, huszonévesen miért is volt rá szükség - azt ma sem érti - mert igazán, így hatvan felett érzi csak - néha - hogy bizony nem ártana.. Nem igaz, hogy a kutya se néz már rá! Azt csak úgy mondják. Különben is egy hatvan éves nőnek vonzónak, ápoltnak kell lennie. Ez lenne az ildomos.. A feje tetejére állt ez a világ? Hogy nem látja azt, amit más, csak körbe kell néznie, az orránál tovább látnia, meglátni másokat, egy-egy kirakatnál megállni, hogy mekkora szüksége lenne egy újfent "tatarozásra"? Menne ő, még ha csodát már nem is tudnának rajta elkövetni, mert, miféle nő az, akit fél évig egyszer sem vesznek kezelésbe, ahogy illik?... Kívül és belül még egy autó is generál nagyjavításra szorul?... Éveken keresztül nem látja egy nyamvadt nőgyógyász, még ha csak szűrés céljából is.., mert egyszerűen hanyagolja - amiért egy kicsit már ő is hibás. Ez a nagy igazság!

Nem is gyötrődik tovább. Mire ez a nagy önsajnálat? Hiszen semmi sincs veszve, egy kicsit elhagyta magát az utóbbi időben, ennyi az egész. Elhatározza, ennek véget vet, mégpedig minél előbb, annál jobb - fogadkozik, de még mindig csak a gondolatáig jut el. A megvalósítás még várat magára. Egy szempillantás alatt visszatér a földre ugyanis, amikor anyagi helyzete eszébe jut...
Mert, vegyük csak azt a tegnapi nézelődést ott a kirakat előtt? Tetszett neki az a szoknya... Szép és menő, de hát hogy nézne ki rajta?... "Hű micsoda felső? Nézzük már meg közelebbről, mi is az ára? Harmincötezer forint? Na ne már!".. Legfeljebb ha háromezer-ötszáz, amit megengedhetne magának. Őrültség ennyit kiadni egy szoknyáért és egy blúzért!.. Aki nem figyel, észre sem veszi a különbséget közte és egy tizedennyibe kerülő cucc között... Aztán egy másikra, egy drapp vászonszoknyára esik a tekintete..., "Na ez az én stílusom!" - gondolta és amilyen gyorsan a kezébe vette, olyan gyors mozdulattal szabadult meg tőle,.. meglátva mibe is kerül, még a felét sem adná érte..

Ezek után hamar elvetette a vásárlás ötletét - meggyőzve magát arról, ugyan kinek is öltözne ki annyira? Talán a térnek?.. a piacon jövő-menő fura öltözetű embereknek?.. vagy annak a piáló csapatnak, akik rendszeresen ott italoznak a bank és a húsbolt közötti placcon és az elhajigált csikkeket még maga is, aki pedig dohányzik, nem győzi kerülgetni? Ó, mennyire kiábrándítóak! Így legalább fel sem tűnik. Jó észrevétlennek maradni, elvegyülni a tömegben.. Amúgy sem szerette soha a kirívó öltözködést... Ezen valahogy sikerült túltennie magát és most tessék! Még dühös is..

Mérgesen elfordult a csinos kis drapp szoknyától, szeme egy vele szembenéző nőre lesz figyelmes a kirakat túlsó oldalán.., aki őt nézi, első látásra ismerősnek tűnt. Nem nyújtott különösebben vonzó látványt. Még a farmer nadrágja is viseltesnek tűnt, olyan nem rá illőnek, a haja is rendezetlenül állt erre-arra, mintha csak a magáét látná. Arca szinte semmitmondó, sápadt vonásai elmosódtak, érdektelennek, jellegtelennek tűntek. Teljesen kilógott a környezetből... és ekkor, hirtelen ráeszmélt, megdöbbenten tapasztalta, hogy a kirakatüvegből saját magát látja viszont... Ez kijózanítóan hatott rá. Hiszen mindvégig itt volt előtte, látta magát nap mint nap, csak észre kellett volna vennie. Miért nem látta eddig? Ki ez a nő? Ez lenne ő?

Na ebből elég! Indulás!.. Már hetek óta nem húzta ki a szemét. Be is megy a legelső illatszerboltba és keres valami szuper vízállót. Meglepődik, mekkora a tülekedés. Mi van itt? Mintha csak őrá vártak volna.. Sminkbemutató? Na, azt már nem. "Mi vagyok én? Plázacica?", ahogy a sok fiatal nőt elnézte, egyik színesebbre volt kifestve, mint a másik.. Erre amúgy sem vállalkozott volna. Éppen távozni készül, amikor megszólítja és egy üresen hagyott szék felé mutat az ismerős, majd elfelejtett, rég nem látott kozmetikusa. Megnyugszik kissé, és hagyja magát rábeszélni, de odasúgja halkan "csak egészen finoman, különben már itt sem vagyok!".. A nő veszi a lapot és látva az arcát, rögtön tudja, mire van szüksége.. Ő behunyja a szemét és csak hallgatja, miket mond, miközben jár a keze, ahogy a körülötte állóknak elmeséli éppen mit tesz az arcával..
"Ide az orrhegyre egy kicsivel sötétebb alapozót teszek, és látják, szinte pisze lett. Na jó, majdnem pisze - helyesbített szórakozottan.".. "Ez nagyon hálás arc! - jegyezte meg, itt csodát lehet tenni..
Repült az idő.. és nem telt bele tíz perc, máris kiderült, a kozmetikust nem csalta meg a szakértelme, mert az eléje tartott tükörben egy majdnem ismeretlen, mutatós ábrázatot látott. Azon vette észre magát, hogy tetszik, amit lát.. Máskor idegenkedett volna, de most hálás volt ezért az átalakulásért, mert annyira azért nem volt kibékülve eredeti énjével, és nem érdekelte mibe kerül, de egy egész szatyornyi szépítőszerrel a kezében távozott. Meg sem állt az üzletig, és benyitott... Egy pillanatra megállt a kirakatüveg előtt. Elmosolyogta magát, majd kacsintott egyet. A tükörképe mosolyogva kacsintott vissza rá..

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Cathy

Huu, ideje volna kicsit (kicsit???) tobbet torodnom magammal! Koszonom Evike!

Nincs mit. A szívemből szóltál! :-)
Huu, ideje volna kicsit (kicsit???) tobbet torodnom magammal! Koszonom Evike!

megtekintés Válasz erre: D Klári

...néha kicsi is elég, hogy a tükörkép mosolyogjon. :) Nem kell hozzá nagytatarozás. :)

... Ahogy múlik az idő, egyre inkább érzem azt, hogy nem elég, hogy a tükörképem mosolyogjon vissza rám! Kell hozzá valamivel több annál, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Nem csak annyi, ami a belsőből fakad. Hogy ennek ára van? Kétségtelen.

:-)
...néha kicsi is elég, hogy a tükörkép mosolyogjon. :) Nem kell hozzá nagytatarozás. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: